Keresett kulcsszó:

...

...

...

...

...

………… hajnalban roppan a kékezüst jégharmat pikkely vérzik a hideg üvegen megolvad az úrjövet fénye  

...

...

...

...

...

Ház előtt Szabad Füvet tépő lovak Harsogó szív Szóló Rádió Nem (t)űz be a nap Nyitva egy ablak Levegő jön Megy A lét emlék Marad  

...

...

...

...

...

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökűl ha kihúnysz: oly szomorú ember nek lenni

...

...

...

...

...

...

...

...

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

...

...

...

...

...

...

...

...

...

...

Testem nap-szivacs  Letörli árnyadat    Minek nézel Pár- ducnak Beragyog-lak  Erő(s) Vagy  Bennem (h)ős Nem (i)gaz Vigasz (Ka)romba (R)ingat (T)èp(j)  

Ablak(f)alak Útból lépés Szakad Lenni lègy A cseh sörben Rozsdaszív képben Hrabal Chagallnak dőlten Templomok a földben

...

...

...

...

...

...

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

...

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

...

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

...

...

...

...

...

...

...

...

  Hajamba hátráló esők. Vértánc a homlokon. Háremhölgy türelme a rajtavesztett mindenségnek.      

...

  Talán a tej, nyakszagú sálak, macskaszőr vámpír-számolgatása. Gyeptéglákon hajnali fejtetők, hasizmok hipnózisban.        

  Félreismert pengék hajtű-génjeink – az ékírások mögött légkalapács. A dialektika visszasírt játék. A hajam befejezetlen simogatás.    

...

...

  Amíg isten pihen, az őrtüzek égnek.    

  Nem hinni, de elfogadni.      

  Alázat és lázadás, tengermélyben felejtett színragyogás.    

...

...

...

...

...

...

...

...