Losonci Elina: Mirci és Bori. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2022
Az anyanyelv mibenlétének meghatározása nem egyszerű, Szépe György nyelvészprofesszor, szemiotikus szerint az a nyelv, amelyet elsőként birtokol a gyermek. Az a nyelv, amellyel a beszélő azonosul, és amellyel a beszélőt anyanyelvi beszélőként azonosítják, a legjobban ismert és a legtöbbet használt nyelv. Amikor a kisgyermek beszélni tanul, először utánozni kezdi a hallott mondatok szavainak sorrendjét, de még erősen redukálva. Ezt követi a bővítés korszaka, amikor már a környezete által kiigazított formát próbálja alkalmazni. A legérdekesebb a harmadik fázis, amikor elkezd olyan mondatokat mondani, amelyeket sosem hallott, azaz észreveszi a hallott beszédben a beszédformálás szabályait, a mondatok rejtett szerkezetét, amelyet azután alkalmazni kezd. (Vö. Papp György – Pató Imre – Vajda József: Magyar nyelv. 2005, 160.)
Losonci Elinának a Forum Kiadó gondozásában megjelent Mirci és Bori című mesekönyve az anyanyelvtanulás fejlesztéséhez nyújt segítséget. A zentai születésű defektológus-gyógypedagógus az újvidéki Orvostudományi Karon fejezte be tanulmányait, jelenleg az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karának hallgatója, valamint a Dr. Svetozar Bojanin Általános és Középiskola gyógypedagógusa. Egy kislány édesanyjaként, saját gyermekével szerzett tapasztalatok alapján írta meg az anyanyelvi fejlesztéshez hozzájáruló mesekönyvet, amely négy nyelvi szinten jeleníti meg ugyanazt a mesét, úgy, hogy annak tartalma nem változik, csak folyamatos nyelvi átalakuláson esik át. Az egyszerűbben értelmezhető mondatoktól a komplexebb magyarázatokig haladva, Mirci és Bori kalandjain keresztül megismerkedhetünk az egyébként nehezen elmagyarázható bátorság fogalmával – olvashatjuk a kötet utószavában. A szerző öt éve dolgozik a gyógypedagógiai szakmában, de saját bevallása szerint a szakmaiság nem volt elég a könyv megírásához, anyává kellett válnia hozzá. Gyakorló szülőként és aktív könyvvásárlóként jutott el a felismerésig, hogy mire kell odafigyelni egy-egy könyv kiválasztásakor, mert előfordulhat, hogy a gyermeknek nem a korának megfelelő kiadvány tetszik meg, és a benne rejlő tartalmakat nem érti meg. Ilyenkor szükség van a szülő segítségére, és hogy saját maga találjon ki történeteket a képsorokhoz.
A mesekönyv első két fejezete – a cica és a boci barátságának története – olyan meseszintet mutat, amely magyarázó képekből és egy-egy rövid mondatból áll, és csak annyi információt tartalmaz, amennyi az egészen kicsi gyermek számára szükséges, hogy értelmezze a történetet. A harmadik és a negyedik meseszint már részletgazdagabb képekkel és tartalmasabb meseszöveggel megjelenítve vezeti be a gyerekeket a történetbe. Négyféleképpen íródott ugyanaz a mese, a tartalma mégsem változott.
A könyv megalkotásakor Losonci Elina munkáját szakmai tanácsadóként dr. Horváth Péter László egyetemi adjunktus segítette, aki a Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézet Gyógypedagógiai Tanszékének munkatársa, oligofrénpedagógia–szurdopedagógia szakos gyógypedagógia-tanár, speciálispedagógia-tanár és gyógypedagógus. Fő kutatási területei a könnyen érthető nyelv és annak alkalmazása értelmi sérült személyekkel, valamint a felnőtt értelmi sérült személyek önrendelkezése. Az illusztrációkat, melyek különleges módon készültek, és illeszkednek a négy különböző meseszinthez, kiemelve fokozódó részletgazdagságukat, Szalma Viktória tervezőgrafikus, képzőművész készítette. Alkalmazott grafikai munkájáért számos elismerésben részesült. Jelenleg a Szabadkai Kortárs Galéria megbízott igazgatója.
Mirci és Bori történetét olyan osztályokban is alkalmazhatják a pedagógusok, ahol aktívan működik az inklúziós oktatás, és minden gyermek a saját képességeinek megfelelően tudja elsajátítani a tananyagot. A kötet szerkesztői azoknak is javasolják ezt a kiadványt, akiknek nem anyanyelvük a magyar, és nyelvtudásukat szeretnék fejleszteni.
A nyelvtanulás bonyolult folyamatok eredménye, az anyanyelvtanulásnak, az anyanyelven való beszédnek pedig erőteljes érzelmi vetülete is van emellett, biztonságot nyújt. Mert „segítségével álmokat vagyunk képesek teremteni magunknak, intim lelkivilágunkat nyitja meg mások előtt, és teremt kapcsolatot mások megismerésének irányába”. (Lőrincze Lajos: Az anyanyelv fontossága. Debreceni Szemle, 15. 3. 409–411.)