Vajdasági Előretolt Helyőrség
Fotó: Dávid Csilla

 

 

Bányai János

Maurits Ferenc Bori-triptichonjáról

 

…Maurits Ferenc tárlatának megkülönböztető jegye, ami így nevezhető meg: tárlat a tárlatban. Mert a balkáni tervezet és a leendő útvesztőhöz vezető munkavázlatok sorozatába tartozó képek mellett itt látható a Bori Imre halálakor és halálára készült triptichon, a három képből álló, a tárlat más képeitől elütő és könnyen megkülönböztethető kompozíció. Ezen a három szorosan egymásba tartozó képen a líra dominál, a lírai beállítódást megfogalmazó szürke sok változata mind a vonalak elrendezésében, mind a képfelület színezésében. A halálnak egy másik arca és egy másik története a Bori Imre-triptichon.

 

 

Vajdasági Előretolt Helyőrség
Szerző: Maurits Ferenc

 

Bori Imre-emlékszám – vendégszerkesztő Bordás Győző

 

Vajdasági Előretolt Helyőrség
Fotó: Dávid Csilla

 

 

 

 

 

Itt szó sincs útvesztőről, de nincs szó az egymásba ékelődő vonalak és színek erőszakosságáról, itt nem a gyilkos mozzanatok uralkodnak, nem a harsány szenvedés, hanem az enyhülést nem hozó líra, a szürkébe ágyazott, befejezett, már nem folytatható csend. Nem az elnémított élet, hanem a halál csendje. Költők kísérleteztek sokan és sokáig ennek a csendnek a megszólaltatásával, sokszor sikertelenül. Maurits szürkéje megszólaltatta a halál csendjét.

  Bori Imre alkotásainak és műveinek sorában külön, kitüntetett helye van a Szenteleky Napoknak. A rendezvény alapítását kezdeményezte, arculatát rajzolta meg, vezette több éven át. Nyomon követte történetét, folyamatos jelenlétével megőrzésének helyi szándékát erősítette. Ezért mondható, hogy Maurits Ferenc lírát felragyogtató triptichonja a legjobb és legillőbb helyen kerül most bemutatásra. Valóban tárlat a tárlatban, külön szín és külön esemény, sajogtató és megdöbbentő, a legtöbb, ami mondható: a szürke árnyalataiba fogott líra az elmúlásról, az őszről, Szenteleky akácairól hulló levelekről.

(Részlet Bányai János Maurits Ferenc festő sziváci tárlatának megnyitójából. Elhangzott 2004 őszén. A Bori Imre-triptichon reprodukálva most jelenik meg először. A szerk.)

 

 

 

Vajdasági Előretolt Helyőrség
Fotó: Dávid Csilla

 

 

Klemm József

A lecke

 

(B. I. emlékére)

A literátus mester

félig lehunyt szemmel

egy kézzel írt füzetből olvasott,

s már nem is a tananyagot

boncolgatta, de egy éteribb világot

festett, mit olyaddig egyikünk sem látott,

melyben naponta randevúzni

hívott Radnóti, Nagy László, Krúdy,

na meg több különc barátot

nyerhettél: a két Cholnokyt vagy Csáthot,

s ha tovább mertél bolyongani

e vidéken, az avantgarde apostolai

vittek odébb a képzelet kocsiján:

a renitens Kassák vagy Füst Milán,

és megállnod innen már nem lehetett,

mert a regényeket s a verseket

nem olvastad csak, de érezted, élted,

s fantázia nélkül már nem volt élet

az élet, s ha ki is csengettek az óra végén,

hitted, tudtad lelked legmélyén,

hogy a romlandó anyag helyett

a makacs, alkotó képzelet

sarjadhat csak az öröklét reményén,

s hogy e világi léted legvégén,

ha ki is lépsz az idő tömlöcéből,

megtisztulván kéjtől, szenvedéstől,

egy eonon át fényben, szabadon

létezhetsz, mint élő szépirodalom.

 

 

Esszé

Gobby Fehér Gyula

Az irodalmi városépítőről

(Némi magyarázattal tartozom az olvasóknak: Hálás vagyok az Előretolt Helyőrség szerkesztőségének és Bordás Győző írótársam felkérésének, és azért, amiért felhívta figyelmünket Bori Imre halálának évfordulójára és munkásságának értékelésére. Mert egyrészt munkássága ezt megérdemli, másrészt hasznos újragondolni irodalmunkban betöltött helyét és szerepét. Hálás vagyok azért is, mert eszembe juttatta azt az örömet, melyet Bori tanár úr arcán láttam, ott a kishegyesi szövetkezeti otthon nagytermében, amikor 1989-ben a Csépe Imre Emléknap keretében sorra jelentkeztünk, hogy fölköszöntsük. S ma sem mondhatnék mást, mint akkor mondtam. Ezért fogadják egykori köszöntőm néhány kiragadott részletét, Bori Imre irodalmi városépítő szerepéről.)   …Ha Bori Imréről beszélünk, mi a legfontosabb? Írt egy külön könyvet rólunk. Számba vett bennünket, rendszerezett bennünket, öntudatossá tett bennünket. De ha nem lennénk ennyire szubjektívek, akkor láthatnánk, ennél sokkal többet tett. Olyan művet épített, amely a mi városunk is, bennünket is befogadott, de olyan város, amely továbbépíthető, amelynek utcái többfelé nyílnak, és helyet adnak újabb épületeknek is. Szinte kínálják a továbbépítés lehetőségét.   Azt hiszem, Bori Imre munkásságára az a legjellemzőbb, hogy sokszor tett eleget irodalmunk alapvető szükségletének, amikor egy-egy munkán dolgozni kezdett. Azért fogott hozzá, hogy hiányt pótoljon. De miután ezt megtette, újabb üres telkek nyíltak meg előtte, és ő elég erős volt ahhoz, hogy ne álljon meg, építsen tovább.   Mondanék egy-két példát erre. Az ötvenes évek legelején jelentkezett, akkor, amikor az ország művészetében folyt a harc a dogmatikus eszmerendszer, a sematizmus, a szocrealizmus ellen. Bori ebbe a harcba úgy kapcsolódott be, hogy kortársaiban, a jugoszláviai magyar írók munkáiban kereste és védte az újat, az eredetiséget. Első tanulmánykötete, Az ember keresése (1960) is bizonyíték erre. De miután ez megtörtént, vagyis a kortársak tovább alkothattak, Bori...

Novella

Verebes Ernő

Hetedikek

/Egy befejezés kezdete/ Initium finis. Vagyis tegnap történt, hogy az érintőkről kérdezte. Habár ő maga tangenseknek nevezte őket – lévén hogy mégis bennük van a „gens” szelleme, minden nemzetség összes vérvonala –, végül maradtak az érintőknél. A Szenior igazi úr volt, készségesen válaszolt: a kör számtalan pontját, elméletben, számtalan egyenes érintheti, kialakítva ezzel egy olyan szabályos területet, amely úgy világlik ki környezetéből, mint világítótorony az éjszakából. Mintha minden csak szerény háttér volna hozzá képest, hiszen az egyenesek egyszínűre festenek mindent, ami a körön kívül található, jelentette ki. Arról, hogy milyen is az egyszínűség, csak később esett szó, miután ennek a geometriai rendszernek már más vetületeit boncolgatták. Létezik tehát egy kör – szólalt meg most ő meggyötört hangon, mintha felmondaná a leckét –, és ami azt körülveszi: nem más, mint ezt a kört számtalan pontban érintő egyenesek hada, amelyek mindegyike a körön kívül létezik csupán, de együttesen teljesen kitöltik e tökéletes geometriai forma környezetét, amely sötétszürke és végtelen. Csak a végtelenül fáradt emberek vágynak ide – tette még hozzá, mert ő is nagyon fáradt volt, és úgy érezte, pont ide vágyik. Talán ebben tévednek a fáradtak, és tévedsz te is, amikor ezt mondod, mondta a Szenior, majd hozzátette: mert az, ami a körön belül van, tartalmazza mindazokat az ismereteket és információkat, amelyek mindig a legutóbbi emberöltőre vonatkozó időszak kizárólagos dokumentumai. De vigyázat, ez a körönbelüliség tömörít is. A Nagy Bummtól számított galaktikus idő megszűnik, viszont a rendelkezésünkre álló „generációs idő” ponttá zsugorodik: ezt jelenti számunkra a kör, merthogy a pontot mint olyat már régóta nem tudjuk értelmezni. Ilyen helyzetben a legtöbben feladják a harcot, nyugdíjba vonulnak, vagy elmegyógyintézetbe, eltartottakká válnak, és fogalmuk sincs többé, hol van a körnek és érintői szürke hátterének a határa. Ez a határtalanság pecsételi meg sorsukat.  ...

Kis Kinga

Falra hányt szavak

A falak szinte remegnek a hangos zenétől, amelytől csak egy ajtó választ el, a fülemben pedig tompa zúgás vette kezdetét. Olyan, mintha egy banda a koncert előtti hangosítását végezné, azzal a különbséggel, hogy itt már kb. két órája folyamatosan megy a „koncert”, és még messze van a vége. Egy maximum tízperces csoportos meditációra és megnyugvásra szöktem be a női mosdóba, ahol sosem vagy egyedül, és a tíz perc sosem tíz perc. Az egész hangulat más, mint a táncparketten vagy a bárpultnál, olyan, mint egy VIP-parti, csak lányokkal, akik önfeledten beszélgetnek, miközben megigazítják a hajukat, és újra felkenik a rúzst, amely az este alatt váltott csókoktól úgyis elkenődik majd, szóval semmi értelme, mégis mindenki végigjárja ezt az ördögi kört. Ha esetleg azért jöttél a mosdóba, hogy egy kis friss levegőt szívj, össze kell törnöm a szíved, mert ilyen legfeljebb csak a buli kezdete előtt volt. Itt szinte mérgezést lehet kapni a rengeteg különféle parfüm és dezodor keveredésétől, amit szerintem egy, a női mosdó ajtajára ragasztott táblával is jelezniük kellene, mondjuk: BELÉPÉS CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE – és ebben benne lenne minden.   A barátnőimet a tükör előtt hagyva berohantam az egyik szabad fülkébe, és gyorsan magamra zártam az ajtót. Miután elvégeztem a dolgom, és a nadrágomat igazgattam, megakadt a szemem a fülke ajtajának hányt-vetett sorsán. El sem hinné az ember, hogy mennyi történetet olvashat el a szórakozóhely WC-fülkéjének ajtaján. Van itt minden, megcsalásról árulkodó szabad kijelentésű mondatok, örök szerelmet ígérő nevek kis szívecskék közepébe karcolva, nagyon rossz faviccek, itt felejtett monogramok, egyszóval kifogyhatatlan emlékállítás ez, amely a női mosdóban raboskodik. A bulizó emberek agyszüleménye, egy olyan szabad biblia, amely mindenhol megtalálható, nem különleges, de a világon jó néhány szórakozóhely mosdójában teret nyert, jobban mondva teret tört magának. Én is épp ezeket olvasgatom, a szememet meresztve elképedve nézem a műveket, a megbukott szabadúszó...