Pekár Tibor
Lányi Ernő, a költő
Lányi Ernőt (1861–1923) elsősorban mint számos költő versének megzenésítőjét ismerjük. Kevesen tudják, hogy több dalának a szövegét is maga írta: előbb lejegyezte a dallamot, majd megfelelő szöveget talált ki hozzá. De még kevesebben lehetnek azok, akik azt is tudják, hogy Lányi olyan verseket is írt, amelyeket sohasem zenésített meg. Egy csomó költeménye nyomtatásban is megjelent Consonanzen und Dissonanzen eines ungarischen Musikers (Egy magyar muzsikus konszonanciái és disszonanciái) címen 1899-ben Boroszlóban, a mai lengyel Wrocławban. Mint a címből is sejthető, ezek a versek német nyelven íródtak, hiszen Lányi anyanyelve nem a magyar, hanem a német volt. Magyarul csak felnőtt korában tanult meg, amikor úgy döntött, hogy végleg Magyarországon fog letelepedni. Egyik fiatalkori versét Kenyeres Kovács Márta kitűnő fordításában közöljük: A Tisza partján Lemenőben a nap, de meleg még a lég, virágpompában áll a világ. Lomhán hullámzik a víz a Tiszán. De senki sem tudna aludni még, sem elszunnyadni a gajdás dalán. Kiskocsma az alacsony parton, orgonabokron virágok. Figyelem a dalt és lenyűgözve állok: a régóta ismert, méla szerb dalokban új szépségeket találok. Bekukkantok a kocsma ablakán. Legény ül odabenn magában. A zenész oly szépen játszik, oly vidáman, csak néha teszi le gajdáját, s törli izzadó homlokát. De fölkiált ekkor a legény: „Oly mély a búm, a bánatom! Elhagyott vagyok, szegény, mert egy lány nem lehet az enyém. Játsszál egy kólót, nem nyughatom!” Vörösödik az ég és estharmat hullik a házra s orgonára. Minden elcsendesül, csak a gajdás játszik. Gyönyörrel hallgatom. Nemsokára ráborul az ünnepélyes est a tájra. (Kenyeres Kovács Márta: Régi nóta, híres nóta… Szabadka, Életjel Kiadó, 1976, 87. o.) Amikor pedig már jól tudott magyarul, akkor magyar nyelven is megpróbálkozott a versírással. Az alábbi két vers a Magyar Polgár 1883. november 23-ai számában látott napvilágot: Egy kisded Egy kisded jött a világra, – Átka, hogy...
