Testvér

Testvér

Szerző: Argyelán Zita: FP11, linogravúra

 

Testvér, testvér, neked miért nincs testvéred? – kérdezték tőlem a lányok a napköziben, vagyis napejben, ahogy akkor hívtuk. A gyermekmegőrzőben, ahol a mindig 16 óráig tartó hivatali munkaidő lejártáig őriztek bennünket a tanárok alsós általános iskolás korunkban.

  Igen, mindenkinek volt testvére, csak nekem nem. Igaz, a legjobb barátnőm bátyja 16 évvel idősebb volt, már majdnem felnőtt. De Barbinak igazi testvére volt, öccse, aki gördeszkázott, és lehetett pátyolgatni is, mert ő volt a kicsi.

Mindig azt képzeltem, bátyám van, kettővel jár felettünk a suliban, külsőre tiszta apám. Megvéd engem, aztán, ha kicsit nagyobbak leszünk, házibuliba visz, és a barátja lesz az első szerelmem.

  De nem volt sehol a testvérem.

  A másik gyerek, a másik gyerek ismételgette apám a kórházban, amikor már ette a testét a rák. Másik gyerek? – kérdeztem vissza, de nem mondott mást. És akkor elkezdett összeállni minden. Az elharapott félszavak. A rokonok fura félmondatai. Az utalások arra, hogy én nehezen lettem, nagyon. Sokat vártak rám. Mintha tehetnék róla. Anyádnak volt az a szép steppelt pongyolája mondta egyszer a nővére. Azt hordta mindig, amikor téged várt folytatta , és egyszer, amikor meglátogattam, arra érkeztem meg, hogy széttépkedte a pongyoláját. Miért? – kérdeztem én. Mert félt, nehogy az legyen megint harapta félbe a mondatot.

Mielőtt születtél, autót vettünk mondta apám. Miért? kérdeztem. Nehogy ne érjünk oda időben a kórházba folytatta. Jó döntés volt, anyáddal ki-be jártunk a kórházba, még a piroson is átmentem, nehogy elveszítsen téged is.

  Az és, is egyszerű szavak, amelyek fel sem tűntek a mondatokban, csak akkor.

  Új tévét vettünk, színeset, persze kéz alól, a szovjet laktanyából. Apám nagy büszkén cipelte haza a Szivárvány márkájú böhöm nagy készüléket. Be is üzemelte rögtön, alig vártam, hogy bekapcsolja. Gyere, kislányom, nézzük ezt a csodát mondta. „Nem sírt akkor sem, ha elvetélt” énekelte épp Varga Miklós az Európa című számot. Apa, mi az, hogy elvetélt? – kérdeztem azonnal. Kihányta a zöldborsót – válaszolta hirtelen apám, és én megelégedtem a válasszal, mert apa sosem hazudott.

  – Anya, apa azt mondta, másik gyerek, miről beszélt – próbáltam óvatosan érdeklődni anyámnál. Aki nem mondott semmit, csak elővette a terheskönyvét, azt, amikor engem várt. Képek nélküli, egyszerű füzet, rajta feketén-fehéren: második terhesség.

  Anyám cigarettára gyújtott és azt mondta: Ő lett volna a bátyád, Zoli, elveszítettem őt, amikor három hónapos terhes voltam. Nem bírtam róla beszélni neked. Azt mondták a kolléganőim, ne bánkódjak, ő még nem is volt gyerek, csak magzat. De nekem az volt, a fiam. Ahogy most is az. Sokszor gondolok rá, ő biztos szót fogadott volna mindig, és közgazdász lett volna, és sok pénzt keresne, és nem kéne már sosem spórolnunk. De így nekünk ez maradt, kislányom, ha van 1 forintunk, elteszünk 50 fillért. Mert nem tudhatjuk, mi lesz. Zolikát sem gondoltam, hogy elveszítem. Az orvosok azzal vigasztaltak, biztos beteg lett volna, azért lett angyalka, de én tudom, hogy nem. Egészséges lett volna, és erős, nem értem, miért nem tudtam kihordani őt. Téged aztán, ha kínkeservvel is, de sikerült világra hoznom. Miattad nem szeretem a citromot, mert apád arra kényszerített, igyak meg mindennap egy pohár limonádét, amikor vártalak, nehogy megint az legyen.

  – Persze, a te családodban mindenkinek csak egy gyereke van. Ti nem tudtok sokasodni sem mondta a férjem, nem sokkal azelőtt, mielőtt a volt férjem lett, majd elment a világba, nemzett még több gyereket. Én meg ott maradtam az első és egyetlen szülöttemmel, aki szintén egyke maradt.

 

 

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...