Pfliegel Dóra: Tindertojás, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019
A kötet a szerző második regénye, és úgy tűnik, nagyon fontos társadalmi jelenséget ábrázol benne, még ha fikciós szinten is, bár, bevallom, számomra idegen ez a világ.
A könyv jól szerkesztett, könnyen olvasható. Két párhuzamos szál fut benne, a férfi és a nő története, és van egy csavar is a sztoriban, amit persze nem árulok el. Az alaphelyzet, hogy a főhősnő rosszul érzi magát a házasságában, férjéhez nem fűzi bensőséges kapcsolat, annak ellenére sem, hogy közös gyermekük van, Ivánka. Amikor a férj hosszabb időre külföldre megy, a főhősnő kissé intrikus barátnője segítségével – aki párkapcsolati kötődésre nem nagyon képes – regisztrál a Tinderre, és randevúzik. Közben párhuzamosan megismerjük az egyik tinderező férfi életét is, párkapcsolati nehézségeit.
Egyébként úgyszintén a tinderezésről szól a 2017-ben Tóth Anikó Dóra tollából született Jobbra húzott történetek, amelyben realista interjúk szerepelnek sikeres és kevésbé sikeres pártalálásokról. Arányosan szerkesztett, dokumentarista mű. A jobbra húzás azt jelenti, hogy aki e párkereső, telefonon használható applikáción tetszik, azt jobbra húzzuk.
Meddig mennél el a szerelemért? Meddig mennél el egy ismeretlen kedvéért? – szól a kötet ajánlója. Izgalmas kérdésfelvetés. Főként, hogy ha romantikus XIX. századi szerelemre gondolunk, akkor Austen regényei és hősei juthatnak eszünkbe, esetleg az Üvöltő szelek Brontétól. De a mi korunk szerelmei talán már nem ilyenek… Sőt biztos. Meggyőződésem, hogy az internet világa ártott a párkapcsolatoknak. Ugyanis amíg nem volt cset és e-mail, a pároknak egymással kellett megbeszélniük a gondokat. Onnantól kezdve beléphetett egy láthatatlan harmadik, egy megértő kolléganő, de akár ismeretlen is, akinek lehetett panaszkodni. A valódi pár meg legtöbbször csak világító csetablakokat látott a monitoron, és a szerelme hátát. E regényben kevésbé érthető, hogy a főhősnő, Márta miért kommunikációképtelen a férjével. Persze állhat emögött egy feldolgozatlan gyász, amelyről a regény elején olvashatunk, hogy a nővére meghalt tizenkét évesen, az ő születése előtt. Amolyan helyettesítő gyermek volt tehát, még ha külsőleg teljes ellentéte is a nővérének. Bár azt mondják, ilyen helyzetekben könnyebb a szülőknek a gyászfeldolgozásban, ha ellenkező nemű gyermek születik. A lényegre térve, a főhősnő beleszeret az ismeretlen, virtuális udvarlóba. Első randijukig intim képeket küldözget neki, kitárulkozik. Türelmetlen lesz a gyermekével is, annyira várja a találkozást. Amely persze katasztrofálisan végződik. A férfi el sem megy a randira, előtte azt hazudja, hogy Dubajban üzletel.
Talán túl konzervatív vagyok, de számomra érthetetlen ez a jelenség. Hogyan lehet úgy beleszeretni valakibe, hogy nem is látjuk? Megosztani vele legbensőbb titkainkat? Hanyagolni gyermekünket? Majd kiborulni egy olyan történet miatt, amely a valóságban nem is létezett? Milyen illúzió, milyen vágy hajtja a szereplőt? Esetleg érzelmi éretlenség? Társfüggőség? Aki nem ismeri ezt a világot, a regény segítségével elmerülhet benne: megismerheti, hogyan épül fel egy virtuális kapcsolat, melyek a stációi. Már csak emiatt is érdemes elolvasni a könyvet, és a történet végén a csavar is meglepő. Hozzáteszem azonban, érdemes lett volna a férjet összetettebb jellemnek ábrázolni, így kissé papírmasé figura marad. Sokkal többet megtudunk a virtuális félről, bár a regény végén levő csavar miatt kételkedhetünk abban, hogy mindez csak kitaláció volt-e.
Összességében azoknak ajánlom e könyvet, akik nem jártasak a virtuális ismerkedés világában, avagy ha jártasak, szeretnék újraélni. A könyv szerkezete világos, átlátható, és nyelvhasználatában is érzékelteti az árnyalatokat, amelyek a hétköznapi beszéd és a virtuális térben folytatott beszélgetések közt megjelennek.