nézz ki az ablakon
látod itt vagyok
fagyi és pokrócok
bújj vissza képzelődsz
reggel a tejeskávé felett
ismeretlen ujjak
láthatatlan újságok gyűrődnek
néha ki kellene menned egy kicsit
azt hiszem
jólesik bántani másokat
figyelni ahogy megfeszülnek
az erek a nyakukon
lassú néma robbanás
de nem bántanak
szeretnek megmagyarázni
értelmetlen dolgokat
itt élek lent
a szekrény alatt
bújj be hozzám
a porcicák közé
együtt számoljuk
hányan lépnek bele a csapdánkba
és nevetnek ha fáj
az utcán a fák
kitépték magukat a földből
görcsösek és akaratosak
mint az öregasszonyok
azt mondják
panaszt tesznek a polgármesternél
élhetetlen ez a város.