December 20-a, hétfő. Rengeteg aznap a dolgom: munka, családi intéznivalók, és ajándékot sem vettem mindenkinek még. A város már ünnepi díszben, én pedig rohanok egész nap. És még este színház is, kellett ez nekem? (Spoiler alert: igen!)
Az Élőhomok – képek Tolnai Ottó és Petrik Pál motívumai alapján (r.: Mezei Kinga) című előadás Petrik Pál halálának 25. évfordulója és a vajdasági magyar képzőművészet napja (november 14.) alkalmából készült a Novem Színházi Szervezet, a Szabadkai Népszínház, valamint a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely koprodukciójában. A két vajdasági művész, Tolnai Ottó és Petrik Pál alkotásaiból táplálkozik, mindketten a vajdasági magyar közösség meghatározó művészei, alkotói. Tolnai Ottó Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, drámaíró, műfordító, szerkesztő – tananyag. Petrik Pál szabadkai születésű festőművész, 1957-től 1978-ig a Szabadkai Népszínház díszletfestője, később díszlettervezője volt.
Az előadás egy összművészeti kutatás eredménye, a költészet, a festészet és a színház közös nevezője, színházi eszközökkel mutatja meg a költészet vizualitását és a festészet dinamikáját. Rendezője, Mezei Kinga nem először vállalkozik arra, hogy a költészetet színházi nyelvvé alakítsa, a 2019-ben rendezett Éjidő című előadása Pilinszky János költészetéből táplálkozott, és már ebben is egy különös-mesés világ erős hangulata volt érezhető.
Őszintének kell lennem: kicsit félve ülök be az előadásra. Tolnai Ottót bármeddig el tudnám hallgatni, történetei, anekdotái színesek, szagosak, és habár az ő hétköznapi világa a mi világunk is, az övé mégis tele van különleges karakterekkel, akik mellett mi elsétálnánk az utcán, ő megáll, és megvizsgálja őket. Tolnainak a karfiolról sem az jut eszébe, hogy finom, vagy felfúj, hanem valami egészen csodálatos karfiol-univerzum. Költészetével kapcsolatban egy kicsit mindig attól félek, hogy nem fogom érteni. De már ott vagyok a Jadran színpad előterében, hát teszek vele egy próbát.
A mikronézőtér a színpadon van, közel a történésekhez, karnyújtásnyira az élőhomok-világhoz. Ahogy foglalom el a helyemet, úgy felejtem el, hogy kinek nem vettem még ajándékot, hogy milyen teendők várnak rám, amikor hazaérek, és elkezd bennem szétáradni az azúrkék nyugalom. A látvány kerül a középpontba, mindjárt az elején nagyon hatásos kép: rengeteg kikeményített csipketerítő lóg, mint a hópelyhek, majd felemelkednek, mintha visszafelé esne a hó. Már el is kezdődik az asszociációk kavalkádja, a csipkéről ugyanis – mint újra és újra visszatérő motívum az előadásban – mindig más jut eszembe: a nagymamám (habár neki nem volt egy csipketerítője sem, de lehetett volna), az otthon, a tradíció és a letisztult bonyolultság. A színpad, illetve a díszlet maga a festővászon: itt jelennek meg az előadás életképei, képkockái, amelyek hangulatukban Tolnai és Petrik világát idézik meg. A színészek véletlenszerűen, szinte hétköznapi véletlenek sorozatának segítségével festenek a szemünk láttára. A véletlen és a kísérletezés miatt pedig így minden előadás során valami más születik, de végül is a színház mindig a jelenben történik. Petrik Pál alkotásainak ugyancsak fontos eleme a kísérletezés: az anyagokkal, textúrákkal – homokkal, földdel, cseréppel, kövekkel. A különböző anyagoknak fontos szerepük van az előadásban is, a homok, az üveg, a toll alkotási felület és eszköz. Nemcsak az anyagoknak, hanem a hétköznapi tárgyaknak is kibővül a szerepük: alkotnak mindannyian, képzőművészek lesznek a vasalók is. Akárcsak a festészetben, a színpadon is fontos szerepük van a színeknek: a fehér szín mint a vászon és az élénksárga, halvány- és azúrkék hangulatfestő, emellett Tolnai Ottónak az előadás végén hallható Az azúr talpú Krisztus című versére (is) utal.
Az előadásnak nincs hagyományos cselekményszála, hangulatokat, képkockákat, gondolat- és motívumkockákat fest a néző elé, akinek ezzel nem a megszokott befogadói szerep jut, annál sokkal több – a motívumokat mindenki saját maga töltheti meg gondolattal. A színészek sem a hagyományos értelemben vett szerepeket játszanak. Fel-feltűnnek ugyan visszatérő alakok, de ezek összességében inkább karaktertöredékek, gyakran viszont egységes entitást alkotnak.
Az előadás játékos hangulatának szerves része a zene és a koreográfia, amelyek a színpadon elénk tárt varázslatos világot erősítik.
Az Élőhomok című előadás izgalmas kísérlet, amely festménnyé és költészetté áll össze a szemünk láttára, megmosolyogtat, megkacagtat és megríkat, emlékeket juttat eszünkbe. Nekem például valamiért végig a nagymamám járt az eszemben, ebben az azúrkék csodavilágban. A túlvilági azúrkékség.
Az Élőhomok – képek Tolnai Ottó és Petrik Pál motívumai alapján című előadás alkotói:
Játsszák: Hajdú Tamás, Pálfi Ervin, Mezei Kinga, Szilágyi Nándor
Díszletterv: Mezei Kinga, Ondraschek Péter
Jelmezterv: Janovics Erika
Dramaturg: Oláh Tamás
Zenei munkatárs: Márkos Albert
Rendező: Mezei Kinga
Támogatók:
MMA; NKA; VM4K; Szekeres László Alapítvány; Zenta Község Önkormányzata; Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság.