Sok emlékem kötődik a fákhoz. A régi meggyfa a szüleim kertjében, amire először mertem felmászni (persze, fel is akadtam rá), ami olyan sok meggyet termett minden nyáron, hogy hetekig fejtettük – haragudtam rá miatta. A nagy diófa a mamáék kiskonyhája mellett, amire meg a mama haragudott mindig, mert teleszemetelte az udvart. A babérfa a fiumei lakás előtt, ami mellett valahányszor elsétáltam, azt kívántam, bárcsak küldhetnék a leveleiből az otthoniaknak bablevesbe valót. A fákra mindig úgy gondoltam, mint kedves óriásokra, akik ott vannak körülöttünk, hasznunkra vannak, semmit sem kérnek cserébe, és túlélnek minket. Megkötik a talajt és bennünket is. Erős gyökereik nekünk is biztos talajt nyújtanak.
Minderről azért írok, mert megnéztem a Kosztolányi Dezső Színház 2022-es évének utolsó és a 2022/2023-as évad második bemutatóját december 22-én, a svéd Gunilla Boëthius újságíró, drámaíró és író A föld fia című darabját – a KDSZ-ben mutatták be először magyar nyelven. Az előadás rendezője Hegymegi Máté, akinek két rendkívül jó rendezését láthattuk a novemberi Desiré Central Station Fesztiválon: a Heilbronni Katicát és a Nerót (mindkettő a budapesti Stúdió K Színház előadása).
A föld fia Kalle (Mészáros Gábor), aki félig a földbe született, félig a föld felett. Deréktól lefelé a földben van, a felsőteste pedig felette. Akár úgy is tűnhet, hogy félig ember, félig fa. Nem tudjuk, hogy gyökerei vannak, vagy lábai. Anyja Anja (Fülöp Tímea), apja pedig Björn (Kucsov Borisz), akik lelkes természetbarátok, a szívükön viselik a Föld sorsát, és egy kicsit ökoszorongók is – de csak amennyire ez trendi manapság. A két szerelmes egyik erdei sétája során megfogan Kalle, aki más, mint a többi gyerek. Mivel Kallénak problémát okoz a mozgás, ezért szülei kiköltöznek hozzá az erdőbe, hogy gondját viselhessék. Tetőt építenek a feje fölé, ennivalót adnak neki, meleg ruhát rá, hogy ne fázzon. Szóval, nevelik, ahogyan az a szülőktől szokás. Egyszer nagyon zord tél jön, viharos és iszonyú hideg. Az apa pedig tudja, hogy a fiú nem élheti túl, ha kint marad az erdőben. Anja viszont nem engedi kiásni a fiút a földből, hiszen az ugyanúgy jelentheti a halálát, így ott marad vele az erdőben a farkasordító hideg tél alatt, és segít a fiának túlélni. Ahogy Kalle cseperedik, úgy nyílik ki előtte a világ is. Ebben a könyveknek is nagy szerepük van, amelyeket tanítójától, Kurttól (Búbos Dávid) kap. Az (erdei) élet, akárcsak az azon kívüli, számos nehézséget gördít az ember elé, ahogyan Kalle elé is: elhagyja az apja, az anyja, a nagymama (Verebes Andrea) – ahogy a társadalom is – elutasítja. Megtapasztalja az egyedüllétet, főként a magányt, de a darab végén visszatér (és nemcsak ő, hanem Anja is) a gyökereihez.
Az előadás díszlete egy izgalmas, természetes és természetközeli közeg: a színpad közepén egy magaságyásra emlékeztető erdőrészlet, tele fekete földdel, ennek közepén él félig a földben Kalle. A darab cselekménye ezen a néhány négyzetméteren zajlik, középpontjában és közepén a furcsa, mágikus életű fiú helyezkedik el. Mészáros Gábor Kalle szerepében nagyszerű, finom érzékenységgel közelíti meg a feladatot – a világra rácsodálkozó, nyitott és ártatlan kisfiút, a dacos kamaszt és az élettől megkérgesedett felnőtt Kallét árnyaltan kelti életre, a varázslatban odaadóan segíti őt többi játszótársa is.
Az előadásban szereplők a színpadtechnikusok is. Ez tulajdonképpen egy rendezői, színházkészítői gesztusként is értelmezhető: a fénymester, a hangtechnikus és a díszletező is részei a színpadi varázslat, a mágia megalkotásának, ezért előttünk végzik ők is a munkájukat, ahogyan a színészek is. Másrészt pedig a színházi mágikus realizmus eszközeként is felfogható, az előző gondolat mentén, tehát ők a valóságosság a mese létrejöttében.
A föld fia összességében rendkívül érzékenyen és tisztán mesél olyan nagyon is valóságos élethelyzetekről, hogy milyen lehet, ha egy családnak fogyatékkal élő tagja is van, mi történik ilyenkor a szülői dinamikával, hogyan érzi magát az, aki más, mint a többség, akit bármekkora szeretettel is vesznek körül, mégsem érthetik meg teljesen, vagy milyen lehet, ha minden szeretetünkkel körülveszünk valakit, aki más, teljesen mégsem érthetjük meg. Mindez egy letisztult mese formájában jelenik meg előttünk a színpadon.
A gyökérzet a fa részei közül az, amely a föld alatt található. Vannak gyökérhajtások, amelyek a fa növekedéséhez és fejlődéséhez elengedhetetlen vizet szívják fel, raktározzák, az idősebb, fás gyökerek pedig rögzítik a fát a földben. A föld fia című előadás szerint van hasonlóság az ember és a fák között, és én el is hiszem neki. Nekünk is vannak gyökereink, amelyek rögzítenek bennünket az élethez.
Gunilla Boëthius: A föld fia
A drámát fordította: Szappanos Gábor
Szereposztás:
Anja: Fülöp Tímea
Björn: Kucsov Borisz
Kalle: Mészáros Gábor
Nagymama: Verebes Andrea
Kurt: Búbos Dávid
Dramaturg: Balázs Júlia
Díszlettervező: Fekete Anna
Jelmeztervező: Pető Kata
Zeneszerző: Urbán Kristóf
Grafika: Ónya-Oláh Dóra
Rendezőasszisztens: Szerda Zsófia
Rendező: Hegymegi Máté