Nem élhetek muzsikaszó nélkül…

Nem élhetek muzsikaszó nélkül…

Fotó: Molnár Edvárd

Egy nemrég letűnt, mégis időtlen kor színpadi megjelenítése

 

Móricz Zsigmond halálának nyolcvanadik évfordulóján a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata a Nem élhetek muzsikaszó nélkül… című zenés vígjátékkal lepte meg a közönségét.

  Számomra egyfajta időutazás is ez, hiszen negyvenkét évvel ezelőtt, egyetemi éveim alatt, Sík Ferenc rendezésében még a régi falak között, Medve Sándor és Jónás Gabriella főszereplésével láttam ugyanezt a darabot.

  Ajándék ez az előadás ma is a léleknek, sok kedvesség, báj, bölcs derű és fanyar mosoly árad belőle. Visszaemlékezés egy letűnt korra, a magyar dzsentrivilágra, a könnyelmű vidámság korára, az arisztokrácia alkonyára. A több napig tartó dínomdánom, a könnyű és látszólag felelőtlen élet, és persze ami ezzel jár, a korfordulás magyar virtusa, mind részei ennek az „öcsém-uramos” világnak. A történelmi változás már a zsigerekben, Móricz ezért a szereplők karakterére összpontosít. A dzsentritörténetnek a megírásához pedig az író első felesége és annak nagynénjei szolgáltak modellül.

  A férfi- és női makacsság erőpróbája zajlik a színpadon, a párkapcsolat bonyolult voltát bemutatva. Mondhatnánk: házastársi pozícióharc. Ki viseli a nadrágot? Kinek milyen szerep jut a házasságban? A férfi mindig könnyebben engedi át magát a duhajkodásnak, a mulatozásnak, megbontva ezzel a vidéki élet egyhangúságát – némi joggal –, de a nők – szintén némi joggal – tartják a gyeplőt, lépnek a kocsifékre, harcolnak a rend fenntartásáért. Ez esetben is a család idős női tagjai teszik ezt, de úgy, hogy a férfi büszkeségén azért ne essen komolyabb csorba. Nem is esik, egy darabig…

  A történet egyszerű: Nyíri Balázs három napja mulat, mint vidéki kisbirtokos, saját kúriáján, hatalmas társasággal veszi körül és ünnepelteti magát, már a cigány is alig húzza a talpalávalót. Balázs felesége, Pólika a háziasszony szerepében kimerülten és féltékenyen figyeli férje szertelen mulatozását, udvarolgatását. Végül, megelégelvén a féktelen darvadozást és az azzal járó tékozlást, visszaköltözik az egykor őt felnevelő nénikéihez: Zsanihoz, Pepihez és Minához. Balázs persze másnap kijózanodván, belátóan utánamegy. Igyekszik megbékíteni és hazavinni feleségét, de az nem hajlik a jó szóra. Meg hát Pólika maga mögött érzi a három néni támogatását is. A helyzet mindenesetre bekeményedik, a férjúr ezért úgy dönt, hogy beköltözik a közeli kocsmába, ahol éjjel-nappal muzsikáltat a cigánnyal. Az áthallatszó tivornya persze egyre jobban borzolja a szomszédban lakó hölgyek kedélyét, ennek ellenére egyikük sem enged. A kérdés csak lassan születik meg: tovább kell civakodni, és be nem engedni a dáridózó Nyíri Balázst, vagy meg kell neki bocsátani?

  Balázs így vall magáról:

  „Mert átkozott természetem van nekem, Pepi néném!… Tetszik tudni, nem bírom, ha valaki ellenem mond!… Azt nem bánom én, ha becsapnak, ha az orromnál fogva vezetnek. De ha valaki kereken ellenem mond! Nahát, akkor meg vagyok veszve!… Ha a feleségem azt mondja: nem, akkor én, kezit csókolom, olyat vágok az asztalra, a teremtésit, hogy minden pohár a plafonig ugrik!”

  E hatalmas virtust viszont már megengedőbb szándék követi:

  „Lássa, Pepi néném, ha az az asszony ide begyünne, osztán a nyakamba ugrana, osztán megpofozna, oszt a szemembe nevetne. De jókedvvel!… Akkor én, Pepi néném, megbocsátanék neki!… Meg én!… Olyan ölbe vinném én haza a két karomon, mint a mennyországbeli angyalbárányt! Abbizony!”

  Hajdú Tamás az ifjú földesúr szerepében a duhaj legénykedéstől a szerelmes ellágyulásig ezer színt mutat meg magából. Róla kedvenc nótájának első strófája is árulkodik:

„Már én nékem beborult az ég.

Elverte a búzámat a jég.

Elvitte a lovamat a végrehajtó,

Szeretőm is elszerették tőlem végül!

Nem élhetek muzsikaszó nélkül,

Nem élhetek muzsikaszó nélkül.”

Nem élhetek muzsikaszó nélkül…
Fotó: Molnár Edvárd
Nem élhetek muzsikaszó nélkül…
Fotó: Molnár Edvárd

  A Pólikát megformáló Dedovity Tomity Dina szereti a férjét, törékenységében is erős és makacs asszonyka, de rá kell jönnie, hogy nem erővel, hanem nőiségével és hajlékonyságával veheti újra kezébe sorsa irányítását. Mert szerelemről van szó, és nem a válni vagy nem válni kérdéséről. Így lesz belőle lassan átgondoltan taktikus feleség.

  A darab legizgalmasabb pontjait a három néni kacagtató jelenetei képezik. Ügyesen magukévá tudják tenni a vénlányok temperamentumát, sosem múló életerejét. A Zsanit alakító Vicei Natália a zord komikum maga. Szigorúság, merevség, méltóság, önmérséklet jellemzi, hajlíthatatlannak tűnik, egy-egy pillanatban azonban, amikor ellágyul, megérezzük, hogy a lelke mélyén ott lapul a jóság. Játéka színes és energikus. A gyakran elérzékenyülő, iszákos, jószívű, megértő, olykor zsörtölődő Pepi nénit Körmöci Petronella személyesíti meg. Bár tart nővérétől, ez nem akadályozza meg a szabályok áthágásában, meg abban sem, hogy kijátssza Zsanit a fiatalok érdekében. Az előadás egyik igencsak bájos pillére pedig a nagyothalló Mina, az elvarázsolt jó tündér, aki egyszerre bosszantja és nevetteti meg környezetét. A szerep Erdélyi Hermina jutalomjátéka. Megkapó a nénik összefogása a szerelmes házaspár kibékítéséért, ahogy egyszerűen, de bölcsen csűrik-csavarják, bonyolítják és egyengetik a konfliktus szálait, kilépve a mindennapok szürkeségéből.

  Az előadás szövegpoénokkal, helyzet- és jellemkomikus elemekkel egyformán vértezett felépítmény, telis-tele jobbnál jobb karakteralakítási lehetőségekkel. Külön figyelmet érdemel még Ralbovszky Csaba Lajos bácsi szerepében és a Viktort megformáló Kovács Nemes Andor cizellált szerepformálása. Kalmár Zsuzsa Veronikája uralja a színpadot: vonzó, csábító, szertelen és gátlástalan.

  Találóak és esztétikusak Csík György jelmezei, ahogy a díszlet is a történet szolgálatában áll. A színpadot beborító sárguló falevelek egy letűnt korról árulkodnak.

  Virág György koreográfiája élővé varázsolja a sírva vigadást. Egyszerre idézi meg a régi nagy bálok és táncházak hangulatát. Élő zene nélkül el sem képzelhető egy ilyen mulatós, harsány produkció. Ifjabb Kucsera Géza kiváló együttese – Bíró Mátéval, Csonka Ferenccel és Cindel Norberttel – szinte kilép az előadás „falai” közül. A vérpezsdítő muzsika a szünetben sem áll le, jelezvén, hogy a vigadásnak nem lehet csak úgy egyszerűen véget vetni.

  Amikor a darab rendezőjét, László Sándort az érdekli, hogy egy házasságban ki viseli a kalapot – vagy a szoknyát –, örök érvényű problémát feszeget. Létezhet-e valódi kompromisszum férfi és nő között? És hol a határ megértés és megalkuvás között? Mindenkit gondolkodásra késztetnek e kérdések. Eközben szórakozunk és nevetünk. Megállunk egy pillanatra, örülünk a találkozásnak. A színházzal valónak és a magunk közöttinek. Mert a színház jelenlét és találkozás. Akár az elmúlt időszak hiányérzetéből is megtanulhattuk ezt, miközben két dolog is magára vonhatta figyelmünket: jobb egymásra hangolódni, mint álgyőzelmek árnyékában perlekedni. A másik pedig, hogy nem élhetünk muzsikaszó nélkül!

Szereposztás:

Balázs: Hajdú Tamás

Pólika: Dedovity Tomity Dina

Zsani néni: Vicei Natália

Pepi néni: Körmöci Petronella

Mina néni: G. Erdélyi Hermina

Lajos bácsi: Ralbovszki Csaba

Biri: Magyar Zsófia

Veronika: Kalmár Zsuzsa

Viktor: Kovács Nemes Andor

Csorba: Baráth Attila

Kisvicákné: Pesitz Mónika / Grgić Nikoletta m. v.

Első uraság, Gergő: Budinčević Krisztián

Második uraság, Suhanc: Nyári Ákos

Harmadik uraság, Peták: Rókus Zoltán

Cigányok: ifj. Kucsera Géza, Bíró Máté m. v., Cindel Norbert m. v., Csonka Ferenc m. v.

Dramaturg: Brestyánszki Boros Rozi

Zenei vezető: ifj. Kucsera Géza

Koreográfus és zenei válogatás: Virág György m. v.

Díszlet- és jelmezterv: Csík György m. v.

Fényterv: Mezei Zoltán m. v.

Rendezőasszisztens: Kulhanek Edina

Súgó/ügyelő: Kocsis Valéria

Lukács Lilla

Gyökereink

Sok emlékem kötődik a fákhoz. A régi meggyfa a szüleim kertjében, amire először mertem felmászni (persze, fel is akadtam rá), ami olyan sok meggyet termett minden nyáron, hogy hetekig...

Lukács Lilla

Gyökereink

Sok emlékem kötődik a fákhoz. A régi meggyfa a szüleim kertjében, amire először mertem felmászni (persze, fel is akadtam rá), ami olyan sok meggyet termett minden nyáron, hogy hetekig...

Madár Anikó

Katica és Nero

Gondolatok a Stúdió K Színház két előadása kapcsán   Ismerik Gyimóthy Gábor Nyelvlecke című versét? Azt, amelyikben a magyar nyelv gazdagságára mutat...

Madár Anikó

Katica és Nero

Gondolatok a Stúdió K Színház két előadása kapcsán   Ismerik Gyimóthy Gábor Nyelvlecke című versét? Azt, amelyikben a magyar nyelv gazdagságára mutat...

Lukács Lilla

Semmi sem tilos!

Éves Desiré-napló   Miközben a Kosztolányi Dezső Színház felé sétálok a hidegben, arra gondolok, hogy mennyi minden történt velem az előző Desiré...

Lukács Lilla

Semmi sem tilos!

Éves Desiré-napló   Miközben a Kosztolányi Dezső Színház felé sétálok a hidegben, arra gondolok, hogy mennyi minden történt velem az előző Desiré...

Lukács Lilla

Bűnhődés

Zalán Tibor: Ne lőj a fecskére! Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, 2022. Rendező: Hernyák György Az egyik kedvenc filmem az In Bruges (2008, rendező és író: Martin...

Lukács Lilla

Bűnhődés

Zalán Tibor: Ne lőj a fecskére! Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, 2022. Rendező: Hernyák György Az egyik kedvenc filmem az In Bruges (2008, rendező és író: Martin...

Lukács Lilla

Felfejtett pulóver

Nóra és Torvald, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Verebes István Nem olyan régen fogadóórára mentünk Ervin atyához, hogy eligazítson bennünket az...

Lukács Lilla

Felfejtett pulóver

Nóra és Torvald, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Verebes István Nem olyan régen fogadóórára mentünk Ervin atyához, hogy eligazítson bennünket az...

Lukács Lilla

Két ember

„Amikor Isten hasba rúg, megszületik a gyermek. Arra gondoltam, hogy Isten hasba rúgott és tévedett, mert angyalt akart küldeni, de kobold bújt elő. Azonban nem tévedett az Isten, mert angyalt...

Lukács Lilla

Két ember

„Amikor Isten hasba rúg, megszületik a gyermek. Arra gondoltam, hogy Isten hasba rúgott és tévedett, mert angyalt akart küldeni, de kobold bújt elő. Azonban nem tévedett az Isten, mert angyalt...

Lukács Lilla

Álom __kivitelben

  „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…) A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud...

Lukács Lilla

Álom __kivitelben

  „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…) A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud...

Patyerek Réka

Keretnélküliség

  Yasmina Reza: Művészet. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező: Mezei Kinga   „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb...

Patyerek Réka

Keretnélküliség

  Yasmina Reza: Művészet. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező: Mezei Kinga   „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb...

Patyerek Réka

Több mint szerelem

  Mészáros Anikó: Szerelmek szerelme. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező Virág György   Ha fájáról leszakad a levél, mindegy már akkor neki, akárhova...

Patyerek Réka

Több mint szerelem

  Mészáros Anikó: Szerelmek szerelme. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező Virág György   Ha fájáról leszakad a levél, mindegy már akkor neki, akárhova...

Lukács Lilla

A föld íze, illata, hangja

  Nincs is jobb vasárnap esti program, mint színházba menni. A vasárnapi ebédet éppenhogy kipiheni az ember, mindezt aktívan teheti – mint minden rendes városi, a Palicsi-tó...

Lukács Lilla

A föld íze, illata, hangja

  Nincs is jobb vasárnap esti program, mint színházba menni. A vasárnapi ebédet éppenhogy kipiheni az ember, mindezt aktívan teheti – mint minden rendes városi, a Palicsi-tó...