Ugyanaz, csak pepitában

 

Ma is lefoglalom magam. Nem kell gondolkodni. Még egy pár nap itt, aztán újra ott. Csak egy betű különbség, de egy világ van abban az o-ban. Ha lefoglalom magam, és tiszta lesz a fridzsider…

  A lányom is sírt, látom rajta. Sikálom a fridzsidert, már majdnem tiszta. Legalább nem neki kell majd. Görbül a háta, mint anyámnak. Mint nekem. Ezt vettem észre először, amikor kiszálltam az autóból. Meg hogy hogyan fogta a fiát. Vagy inkább azt, hogy a gyerek hogy elengedi magát a karjaiban. Én is így fogtam őt egykor? Ő is elengedte magát? Ez jutott eszembe, amikor kiemelte a csomagtartóból a bőröndömet a vejem, és betessékeltek az idegen házba. A lányomékhoz.

  Vacsoráztunk. Néztem, ahogy forog a lányom a konyha kék-fehér lapjain. Pepita. Vagy azt csak a fekete-fehérre mondják? Láttam, ahogy idegesen tejet önt a kicsinek, aki már nyafogva dörgölte a szemét. Ő itt van otthon, jutott eszembe később is, amikor sorban nyitogattam a konyhaszekrényeket, hogy megtaláljam, hol tartja a bögréket. Segíteni szerettem volna elpakolni az edényeket a mosogatóból. Bejött a férje, kinyitotta a szekrényt, amit kerestem. Én nem ide raktam volna a bögréket.

  Este meg azon tűnődtem, álmatlanul, jet-laggel küzdve, hogy milyen lehetett anyámnak, amikor én is elmentem, mert én is elmentem. Hosszú évekig nem láttam őt. Csak akkor utaztam haza, amikor már beteg volt. Aztán meg már nem maradt sok időnk együtt. Érdekes az idő. Van is, nincs is. Az órára nézek. Nemsokára vacsora. Sietek a fridzsiderrel, éhes lesz a kicsi.

  Egyszer olvastam, hogy régen, az óra feltalálása előtt, gyertyát használtak, hogy felmérjék, hány óra lehet. Tudták, mennyi ideig ég egy gyertya, és valamiféle vertikális tartóban állt, ami mutatta, mennyi viasz égett el, mennyi idő múlhatott el. Égett az idő. Lehet, most is égne, ha hagynánk. Na de hangos is az idő. Engem sose kímél az ébresztőórám, főleg amikor ideértem, a jet-lag miatt. Ezt az órás dolgot majd a lányomnak is elmesélem. És a gyertya-óra idejében is volt ébresztő. Szögeket szúrtak a gyertyába, „időzítve” őket, hogy egy bizonyos idő után essenek a fémtálszerű gyertyatartóra. Szóval hangos is lehet az idő. Pedig olykor úgy érzem, nem ad jelet magáról, észrevétlenül oson el felettem. Anyám felett is, anno. Ezt a helyet is elkerüli. Minden ugyanaz, csak az arcok mások, és azok többnyire némák.

  Az én lányom, ilyen messze. Az ismerős idegenben, ami semmit sem változott húsz év alatt. Hallom, hogy most is elmennek az emberek, a fiatalok, mint ahogyan én is elmentem. És aztán ő is elment, tőlünk. Vagy ő visszajött volna? Ide igen, időgépben, vissza a múltba. Nem egészen a gyertyás múltba, csak az enyémbe, a húsz évvel ezelőttibe. A lányom gyerekei hová mennek majd? Én elmentem, ő elment, ők elmennek. Ragozzunk. Ismerős történet. Ugyanaz, csak pepitában.

  Azért alakul a fridzsider. Anyám is mindig takarított otthon. Vigyázott a lányomra, főzött, takarított.

Hogy kerültünk ide? Görbe háttal tejet önteni a fridzsideres konyhában. Hogy került ide ez a nő, aki a lányom? Anyámmal együtt sikáljuk a fridzsidert. A lányom tejet önt, görbe háttal. Miért állunk mindhárman a konyhában, mezítláb? Némán, vagy inkább szavakat nyelve, várjuk, hogy csöppenjen a viasz.

  Fogom a szivacsot, és letörölöm a fridzsider ajtaját. Makulátlan. Végre. Egy apró fény-folt a szürkeségben. Még ég a gyertya.

 

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...