A betiltott Magyar Párt egykori vezetőinek politikai tevékenysége az 1935-ös zentai találkozó után
1934. október 9-én I. Sándor jugoszláv király Marseille-ben merénylet áldozatává vált. Hónapokkal a király halála után a királyi diktatúra engedni kezdett szorításából. Ennek eredményeképp 1935. szeptember 28-án a betiltott Magyar Párt egykori vezetői nagygyűlést tarthattak, méghozzá a Magyar Párt megalakulásának valamikori színhelyén, Zentán. Ez a királyi diktatúra bevezetése óta a jugoszláviai magyarság első nagyszabású gyűlése volt, amelyen több ezer magyar jelent meg Bácska, Bánát és Muraköz vidékeiről, köztük a betiltott Magyar Párt egykori olyan jeles politikusai, mint dr. Várady Imre, dr. Strelitzky Dénes és dr. Deák Leó. Az egybegyűltek úgy látták, hogy a jugoszláviai magyarok érdekeit egy párt sem védi, ezért szükségesnek tartották, hogy újból életre hívják a Magyar Pártot. A megjelentek elhatározták, hogy a magyarság ismét belekapcsolódik az ország politikai életébe.
A nagygyűlésen nem alakult újjá a Magyar Párt, és új szervezet sem jött létre, mégis a délvidéki magyarság történetében fontos esemény ez a találkozó, mert az elkövetkező időszakban a betiltott Magyar Párt egykori vezetői a Zentán elhangzott elvekkel összhangban ismét a közélet aktív tagjaivá váltak. Nagygyűléseket szerveztek, amelyen tájékoztatták a jugoszláviai magyarokat elképzeléseikről, céljaikról. Emellett a hatalom képviselőivel is folytattak tárgyalásokat. Jelen írásunkban ezeket az eseményeket elevenítjük fel a Reggeli Újság című újvidéki napilap korabeli beszámolói alapján.
A régi vezetők népgyűlései
Nem sokkal a fent említett zentai találkozó után a betiltott Magyar Párt egykori vezetői 1936. október 20-án két Tisza menti településen is tartottak politikai nagygyűlést. A korabeli tudósítások szerint e két esemény megmozgatta a helybéli magyarságot. A Reggeli Újság című újvidéki napilap 1935. október 22-ei, keddi száma így számolt be a két nagygyűlésről:
„A jugoszláviai magyarság régi vezetői hosszú idők óta elsőizben tartottak politikai népgyűlést vasárnap Adán és Molon [Mohol]. Mind a két helyen nagy tömeg gyűlt össze, soraikban nemcsak helybeliek voltak, de messzi környékről Szuboticáról, Noviszádról, Szomborból, Kuláról, Szentáról és még több távolabbi és közeli községből eljöttek sokan, hogy meghallgassák a szónokokat. Adán dr. Király Károly, dr. Várady Imre, dr. Deák Leó, Mohácsy Pál, Molon ifj. Vida Péter, dr. Várady Imre, dr. Deák Leó, Vámos János, dr. Strelitzky Dénes és Mohácsy Pál szólalt fel. A szónokok kifejtették, hogy nem szavazatot kérni jöttek, hanem hogy komoly, józan politikai meggondolásra szólítsák fel a Tisza mente magyarságát.
Választásról egyelőre még nincs szó. A pártok azonban mozgolódnak, s szomorú látvány, hogy csaknem minden párt lecsíp kisebb-nagyobb részt a jugoszláviai magyarság tömegeiből. Pedig a magyarság csak egy tömegben, egységes állásfoglalással küzdheti ki jogainak és kívánságainak teljesítését. Minden párt ígér, minden párt túllicitálja a másikat csak azért, hogy gyengítse a félmilliónyi magyar egységes állásfoglalásának erejét. Lám, a jugoszláviai német kisebbség mily kiváló eredményeket ért el politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt tisztán azért, mert egységét mindig megőrizte.
A magyarság még nem döntött arról, hogy melyik párthoz csatlakozzék. Egyik párt programja sem tartalmaz határozott utalást a magyarságra, sem a kormánypárté, sem az ellenzéké. Ha a magyarság megőrzi egységét, számottevő politikai tényezővé válik, ha különféle pártokra hullik szét, elveszti jelentőségét. A jövő mutatja meg, hogy a magyarságnak hova kell csatlakoznia. Addig törhetetlenül ki kell tartania egysége mellett, mert csak igy valósíthatók meg azok a programpontok, amelyeket most a különböző pártok tisztán kortesfogások és ígérgetések formájában hangoztatnak a jugoszláviai magyarság előtt.
A népgyülések közönsége nagy érdeklődéssel hallgatta a szónokok fejtegetéseit és lelkesen megéljenezte őket” – olvashatjuk a Reggeli Újságban.
A betiltott Magyar Párt egykori vezetői ezután sorra tartották a fentihez hasonló nagygyűléseket. A Reggeli Újság 1936. november 24-ei, keddi számában egy ilyen rendezvényről a következőket írta:
„A volt magyar párt népgyűlése Bogojevón. Dr. Deák Leó szombori ügyvéd, a volt magyar párt egyik vezetője vasárnap Bogojevón népgyűlést tartott, amelyen nagy számú hallgatóság vett részt. Dr. Deák a népgyűlésen ismertette a magyarság vezetőinek a kormánnyal folytatott tárgyalásait és a községi választások előtt előállott helyzetet. A hallgatóság a szónok beszédét többször szakította meg helyeslő éljenzéssel. A gyűlés a legnagyobb rendben folyt le” – írták az újvidéki napilapban.
Fontos kiemelni, hogy dr. Deák Leó itt a betiltott Magyar Párt vezetőinek a kormánnyal folytatott tárgyalásairól tesz említést, amelyek még októberben zajlottak le, és több eredményt is hoztak a jugoszláviai magyarság számára.
Szavazzunk a kormánypárt jelöltjeire!
1936 őszén a kormány a Dunai bánságban is elrendelte a községi választás megtartását. Az egykori Magyar Párt vezetői nem voltak abban a helyzetben, hogy jelölteket állíthassanak fel ezen a választáson, mégis: az, hogy nagyszámú magyar választót képviseltek – ezt bizonyítják a fentebb említett politikai nagygyűlések is –, adott nekik valamilyen tárgyalási alapot. Így 1936. október 23-án dr. Várady Imre vezetésével az egykori Magyar Párt vezetőinek egy tízfős küldöttsége jelent meg Milan Stojadinović miniszterelnöknél és Svetozar Stanković földművelésügyi miniszternél, akiknél a jugoszláviai magyarság iskolai és kulturális céljainak teljesítését sürgették. A találkozó részleteiről Csuka János A délvidéki magyarság története 1918–1941 című könyvéből tudhatunk meg bővebb információkat. E szerint a küldöttség felkereste Anton Korošec belügyminisztert is, akinek dr. Strelitzky Dénes egy memorandumot nyújtott át. Ebben a dokumentumban felsorolták a jugoszláviai magyarság sérelmeit. Kiemelték, hogy a magyarság megbékítésének első lépése a Magyar Párt működésének újraengedélyezése lenne.
A kormány azonban nem engedte meg a Magyar Párt újbóli működését, de mivel tisztában voltak vele, hogy a magyar szavazóknak jelentős szerepük lesz a dunai bánsági községi választáson, hajlandóak voltak bizonyos engedmények megtételére. Engedélyezték például több magyar kulturális egyesület működését. November 9-én Nagybecskereken ismét megkezdhette munkáját a Magyar Közművelődési Egyesület. A betiltott szabadkai Népkör is, Magyar Olvasókör néven, újból kifejthette kulturális tevékenységét. Sőt szervezőmunkáját kiterjesztette a Szabadka környéki tanyavilágra és Felső-Bácskára. A Reggeli Újság november 25-ei száma azonban egy ennél is fontosabb eredményről adott hírt:
„Megszűnik a névvegyelemzés. A közoktatásügyi miniszter rendeletben utasította az iskolai hatóságokat, hogy a jövőben a beiratásoknál a szülők kívánságát vegyék figyelembe annak eldöntésénél, hogy a tanulót milyen tagozatba vegyék fel. A rendelet értelmében tehát a jövőben állítólag olyan nyelvű iskolába írják be az iskolás gyerekeket, a minőbe a szülők kívánják.”
Ez a rendelet azért volt jelentős, mert a királyi diktatúra legszigorúbb éveiben bevett gyakorlat volt, hogy az iskolai iratkozásnál a hatóságok elemzés alá vették a magyar diák nevét, és ha kicsit is szláv hangzásúnak találták, nem engedték meg szüleinek, hogy anyanyelvű iskolába írassák be, hanem arra kényszerítették őket, hogy szerb iskolába járassák. A kormány ezt a gyakorlatot szüntette meg.
Nem sokkal a miniszterelnöknél tett látogatás után, 1936. november 29-én Szabadkán a betiltott Magyar Párt egykori vezetői értekezletet tartottak, melynek fő témája a közelgő községi választás volt. Erről a Reggeli Újság aznapi száma egy rövidhírt tett közzé, amelyből kiderül, hogy hol volt a találkozó helyszíne.
„A volt magyar párt vezetői vasárnap délután Szuboticán megbeszélést tartanak dr. Strelitzky Dénes volt országgyűlési képviselő lakásán” – írták a napilapban.
A Reggeli Újság másnapi, november 30-ai száma az értekezletről egy részletesebb beszámolót közölt.
„A volt jugoszláviai országos magyar párt vezetősége tegnap népes értekezletet tartott Szuboticán. Az értekezletre a Vojvodina minden részéből eljöttek a volt magyar párt vezetői. Dr. Sántha György, a volt magyar párt országos elnöke nyitotta meg az értekezletet és javaslatára köszönetet mondtak dr. Deák Leónak, dr. Várady Imrének és dr. Strelitzky Dénesnek a magyarság érdekében eddig kifejtett önzetlen és fáradhatatlan munkásságáért” – írták a lapban.
A beszámolóból az is kiderül, hogy az értekezleten egy határozatot is elfogadtak, amelyben a betiltott Magyar Párt egykori vezetői a kormány által tett engedményekre hívták fel a jugoszláviai magyar választópolgárok figyelmét, és arra kérték őket, hogy a községi választáson a kormánypárt jelöltjeire szavazzanak. A határozat szövegét a Reggeli Újság teljes terjedelmében közölte.
„Szuboticán 1936. november 29-én értekezletet tartottak a vojvodinai magyarság azon részének képviselői, amely rész a volt magyar pártvezetőinek jelenlegi politikai irányával és tevékenységével egyetért. A széles körű értekezleten az összes magyarlakta városok és községek megbízottai nagy számban vettek részt. Az értekezlet beható tárgyalás és megvitatás tárgyává tette a dr. Sztojadinovics Milán miniszterelnök-külügyminiszter elnöklete alatt álló kormánynak megalakulása óta bekövetkezett politikai helyzetét, és rokonszenvvel állapította meg, hogy a dr. Sztojadinovics Milán miniszterelnök-külügyminiszter elnöklete alatt álló kormány a közszabadsági jogok visszaállítása és az ország gazdasági talpra állitása terén jelentékeny és eredményes munkát végzett. Megelégedéssel állapította meg, hogy a kormány a jugoszláviai magyarság jogos kívánságai iránt megértést tanúsít, máris több panaszát orvosolta, és kulturális kívánságait részben máris teljesítette. Ennek tudatában és abban a reményben, hogy a kormány megértése a magyarság jogos kívánságai iránt nem fog csökkenni, egyhangúlag elfogadta dr. Várady Imre azon javaslatát, hogy elvbarátainak az összes községekben ajánlja, hogy az ez év december 6-án megtartandó dunabánsági községi választásokon a kormányt támogassák és a kormánylistájának jelöltjeire adják le szavazataikat” – olvasható a határozat szövege a napilapban.
Összefoglalva megállapítható, hogy bár a Magyar Párt nem alakult újjá, mégis a betiltott párt egykori vezetői 1935 végén és 1936 folyamán legalább olyan aktív politikai tevékenységet fejtettek ki, mint amikor még működött a Magyar Párt. Sőt formális szervezet megléte nélkül és mandátumok hiányában voltak képesek a jugoszláviai magyarság érdekében kisebb eredményeket is elérni a kormánynál. Ez pedig megsüvegelendő politikai teljesítmény.