Hogyan köszöntötték fel a délvidéki magyarok dr. Várady Imrét hetvenedik születésnapja alkalmából?
A két világháború között a délvidéki magyarság, amikor először került kisebbségi létbe, számos kiemelkedő politikussal büszkélkedhetett, akik igyekeztek a trianoni békediktátum szabta keretek között képviselni a közösség érdekeit. Ilyen jeles közéleti személyiség volt többek között Sántha György, a Magyar Párt elnöke, Prokopy Imre, Deák Leó vagy éppen Pleszkovich Lukács. Közülük is kimagaslott Várady Imre, aki igen hosszú és gazdag közéleti pályát tudhatott maga mögött. Politikai tevékenységét Nagybecskereken kezdte még a századfordulón. Országgyűlési képviselő is volt a magyar parlamentben, ahol az ellenzék sorait erősítette. Az impériumváltás után a Monarchiában szerzett politikai tapasztalatait és kapcsolatait arra használta fel, hogy a Magyar Párt megszervezését segítse. Később a Magyar Párt parlamenti képviselőjévé választották, így a magyar parlamenti képviselőség után az SZHSZ Királyság országgyűlésébe is beülhetett. Várady Imre a politikai tevékenységének köszönhetően nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett a délvidéki magyarság körében. 1937-ben egész küldöttség köszöntötte fel hetvenedik születésnapján. Az eseményről még a korabeli jugoszláviai magyar sajtó is beszámolt. Jelen írásunkban röviden ismertetjük Várady Imre politikai pályáját, majd a Reggeli Újság című újvidéki napilap korabeli lapszámainak segítségével bemutatjuk az 1937-es születésnapi ünnepséget.
Az ünnepelt politikai pályája 1937-ig
Várady Imre 1867. március 1-jén született a Torontál vármegyei Katalinfalván. Édesapja, Várady József a falu jegyzője volt. 1871-ben édesapját kinevezték a nagybecskereki törvényszékhez fogházfelügyelőnek, így a család Nagybecskerekre költözött. Várady Imre ebben a városban végezte el az általános iskolát, majd a nagybecskereki piarista gimnázium diákja volt. 1885 szeptemberében a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetemen megkezdte jogi tanulmányait. Felsőfokú tanulmányait 1889-ben kitűnő eredménnyel és külön dicsérettel fejezte be, majd 1893-ban az ügyvédi vizsgát is letette. Ezt követően Nagybecskereken ügyvédi irodát nyitott. Első közszereplésére 1896-ban került sor, amikor is a nagybecskereki millenniumi ünnepségen a városháza erkélyéről a főispán és a vármegye előkelőségei mellett mondott ünnepi beszédet. Nem sokkal ezután a Torontál vármegyei törvényhatósági bizottság tagjai közé választották. Ebben a testületben, amely hosszú idő óta ellenzék nélkül működött, hétfős ellenzéki frakciót hozott létre. 1901-ben Nagybecskereki Hírlap címmel ellenzéki lapot alapított. Az országos politikába 1905-ben kapcsolódott be, amikor is Makfalvy Géza földművelésügyi államtitkárt legyőzve sikerült parlamenti mandátumhoz jutnia, akkor, amikor az ellenzéki koalíció a Monarchia történetében először és utoljára meg tudta szerezni a parlamenti helyek többségét. Az 1906-ban megtartott választáson Várady Imre a Függetlenségi Párt színeiben szerzett ismét parlamenti mandátumot. Ugyanebben az évben mint országgyűlési képviselő leleplezte Kiss Ernő aradi vértanú nagybecskereki szobrát. Az 1910-es választáson már vereséget szenvedett, ahogy a pártja is. E választást Tisza István Nemzeti Munkapártja nyerte meg 62 százalékos eredménnyel. 1914 májusában Váradyt megkereste a Jászi Oszkár vezette Országos Polgári Radikális Párt szervezőbizottsága. 1918 februárjában alapítója volt a Wekerle Sándor vezette 48-as Alkotmánypárt Torontál vármegyei szervezetének, amelynek ügyvezető igazgatójaként is tevékenykedett. 1918 októberében, az őszirózsás forradalom győzelme után a nagybecskereki Magyar Nemzeti Tanács elnöke lett, de a forradalom helyi testülete jelentős politikai tevékenységet már nem tudott kifejteni, mert a Délvidékre szerb csapatok vonultak be.
A trianoni békediktátum aláírása után Várady Imre jelentős szerepet játszott a délvidéki magyarság első érdekvédelmi szervezetének, az 1922-ben megalakult Magyar Pártnak a létrejöttében, annak bánáti szervezőjeként. A Magyar Párt 1922. szeptember 17-ei zentai alakuló nagygyűlésén társelnökké és a bánáti tagozat vezetőjévé választották. 1927-ben pedig, amikor a Magyar Párt a radikális párttal kötött paktum révén elkönyvelhette első választási sikereit, Várady Imre Strelitzky Dénes titkárral együtt bekerült az SZHSZ Királyság parlamentjébe. A képviselői munkát azonban nem végezhette sokáig, hiszen a Magyar Pártot 1929-ben, a királyi diktatúra bevezetése után betiltották. A diktatúra első, legsötétebb éveiben semmilyen politikai tevékenységet nem folytathatott. A betiltott Magyar Párt egykori vezetői a marseille-i merénylet után, a diktatúra enyhülésével újból politizálhattak. Igaz, pártot nem alakíthattak, de 1935 szeptemberétől nagygyűléseket tarthattak, a jugoszláviai magyar választóknak címzett felhívásokat, közleményeket tehettek közzé a lapokban. A betiltott Magyar Párt vezetőinek eme tevékenységéből Várady Imre is kivette a részét. Többek között jelen volt és beszédet mondott a betiltott Magyar Párt egykori vezetőinek 1935. szeptember 28-án Zentán megtartott nagygyűlésén, és részt vett a vezetők 1936. november 29-én megtartott szabadkai értekezletén is, ahol köszönetet mondtak neki, valamint dr. Deák Leónak és dr. Strelitzky Dénesnek a magyarság érdekében eddig kifejtett önzetlen és fáradhatatlan munkásságáért.
„Várady Imrét, népünk vezérét ünnepeljük”
Várady Imre 1937-ben ünnepelte hetvenedik születésnapját. A Reggeli Újság című újvidéki napilap 1937. február 27-ei száma terjedelmes írásban köszöntötte a bánáti politikust, valamint hírt adott arról, hogy dr. Várady Imrét aznap Péterváradon jugoszláviai magyarok egész küldöttsége kereste fel, hogy felköszöntsék őt.
„Magyarságunk jeles képviselői ma számosan érkeznek Petrovgrád városába, hogy köszöntsék igaz barátjukat, szeretett vezérüket – dr. Várady Imrét.
Még több azoknak a száma, akik nem lehetnek ott és nem szoríthatnak kezet dr. Váradyval. De ha testi mivoltukban meg nem jelenthetnek az ünneplés helyén, meleg szeretetüket, szívből jövő jókívánságukat küldik a lélek láthatatlan utján annak az embernek, akit azok is ismernek és szeretnek, kikkel személyes érintkezése soha sem volt.
Mert csodálatos a törvénye a nagy embernek, a közért dolgozó egyénnek – ismereten utakon is felszívódik a nép, a köz tudatába, ahol akarata ellenére is szobrot emel magának.
Várady Imre élete nyitott könyv. Itt él közöttünk, itt dolgozik, minden cselekedetét ismerjük, látjuk. Ezért korai volna még életének kimagasló állomásairól beszámolót adni, azok minden gazdagsága ellenére.
Várady Imrét, az embert ünnepeljük. Az embert, aki magában foglalja fajtánk minden szép erényét: a bátorságot, az egyenes jellemet, a lehiggadt bölcsességet, az emberbaráti érzületek minden árnyalatát.
Várady Imrét, népünk vezérét ünnepeljük. Azt a politikust, aki mindig népünk igaz érdekeiért szállott síkra és egyéni érdekeit félretolva harcolt kezében egy szál fegyverrel, a meggyőződése sugallta igazsággal.
Várady Imrét, a magyar kulturtörekvések, az irodalom, a népnevelés igaz támaszát és istápolóját ünnepeljük. A müvelt embert, az intellektust, aki szellemi emelkedettségénél fogva nagy munkával adózott kultúránk népszerűsítésének.
Várady Imrét, a meggyőzödéses magyar katolikus férfiút ünnepeljük. Aki rendíthetetlen hitét széthúzó érdekek és változó világnézetek között fennen hirdetve szállott mindig síkra mélységesen átérzett vallásáért.
Várady Imrét, a családapát ünnepeljük. A magyar családi élet, a bensőséges, igaz patriárchális szellem megtestitőjét. A példaadó, dolgozó, verejtékező, családfenntartó apát.
Bensőséges meggyőződésünk, hogy akiben a szép és jó tulajdonságok, az erkölcsi erők és energiák ilyeténkép egyesülnek, mint Várady Imrében azok fajtájuk elhivatott hosszú kort megérő férfiai” – olvashatjuk a Reggeli Újság február 27-ei számában.
„Sokkal tartozom még a magyar népnek”
A péterváradi ünnepségről a Reggeli Újság 1937. február 28-ai számában jelent meg részletes tudósítás. Ebből kiderül, hogy Várady Imrét igen népes küldöttség kereste fel.
„Dr. Várady Imre volt országgyűlési képviselő, a magyarság szeretett és közbecsülésben álló egyik vezére és a kisebbségi magyarság egyik kimagasló vezér egyénisége most ünnepli meg hetvenedik születésnapját, amely ünnepe egyúttal az ország egész kisebbségi magyarságának is. Az ország magyarsága szombaton este társasvacsora keretében ünnepelte meg szeretett vezérét, a petrovgrádi magyarság ezt megelőzőleg szombaton délben megható, bensőséges és szeretetteljes ünneplésben részesítette dr. Várady Imrét.
A petrovgrádi magyarság népes küldöttségben kereste fel dr. Várady Imrét, hogy kifejezze szerencsekivánatait 70. születésnapja alkalmával, amelyet dr. Várady a legjobb erőben, szellemi és testi erejének teljében ért meg. A küldöttségben képviselve volt a magyarság minden rétege, szabad foglalkozásúak, kereskedők, iparosok, napszámosok stb., akik valamennyien egyforma szeretettel, ragaszkodással és odaadással üdvözölték az ünnepeltet.
Képviselve voltak a magyar nők is, a jótékony nőegylet és annak leányszakosztálya utján Bencze Miksáné alelnöknő és Eisenbarth Melinda, a leányszekció elnöknője virágcsokorral kedveskedtek dr. Várady Imrének. Különösen nagy számban vonult fel a külteleki magyarság is” – írták a napilapban.
Az ünnepségen beszédek is elhangzottak, amelyeket a tudósításban részletesen ismertettek:
„A küldöttség vezérszónoka Burgeth József nyug. gimnáziumi tanár volt, aki meghatott hangon a könnyekkel küzködve mondotta el beszédét. A meghatottság az ünnepeltre és a hallgatóság nagy részére is átragadt. Beszédében Burgeth József utalt a közte és az ünnepelt között fennálló 43 évi barátságra és együttműködésre, majd megemlítette, hogy a régi gárdából már csak kevesen vannak itt, akik ünnepelni eljöhettek. Ezt pótolja azonban a feltörő ifjúság, amely hasonló lelkesedéssel és odaadással áll vezére mellett. Ezután a ház nagyasszonyát, dr. Várady Imrénét köszöntötte fel és üdvözölte dr. Várady család tagjait, akik az ünnepélyes alkalommal összegyűltek a családi tűzhely körül. Az üdvözlőbeszéd dr. Várady Imre lelkes éljenzésével ért véget.”
Az üdvözlőbeszédre Várady Imre a következőket válaszolta:
„A hetvenedik életév küszöbén úgy érzem, sokkal tartozom még a magyar népnek és ezért uj életrendet kell kezdenem. Csak azt várom, hogy fiam, dr. Várady József visszatérjen a katonaságtól, hogy az ügyvédi iroda ügyes-bajos dolgait átadhassam neki és akkor minden erőmet a magyar kisebbség szolgálatába állítom.
Ezzel nagy fogadalmat tettem, de erős a hitem, hogy vállalnom kell. Az a sok levél, távirat és üdvözlet amely az ország minden részéből hozzám érkezett, sok kívánságot tartalmazott, aminek megvalósítását tőlem várják, sőt azok egy részét már teljesülve is látják, ad erőt nekem arra, hogy népünk javára dolgozzam. A jövő munkájában nemcsak a régi bajtársai segítségére, hanem a fiatalokra is számitok, akiket nagy szeretettel nézek, mert bennük látom a jövő reménységét” – olvashatjuk a politikus szavait a Reggeli Újságban.
Várady Imre külön szólt a megjelent ifjúsághoz:
„Tudjátok meg, hogy nem lesz könnyű dolgotok, sokat várnak tőletek. Az élet megtanított arra, hogy az adott helyzettel, a reális valósággal mindig számolni kell. Legyetek erősek abban a küzdelemben, amit magyar véreink boldogulása érdekében ki kell fejtenetek.”
Végül a bánáti politikus a küldöttség hölgytagjaihoz is intézett néhány szót.
„Legyenek büszkék arra, hogy magyar leányoknak születtek és érezzék át kötelességüket, ami ezzel jár. Enyhítsék azt a mérhetetlen nyomort, amely a szegény magyarságot sújtja. Szégyenérzet nélkül el kell ismernem itt feleségem érdemeit, aki a nőegyleti hölgyekkel együtt fáradhatatlanul dolgozott a jamurai és erdősori negyed magyar szegényei nyomorának enyhítése érdekében. Ne felejtsék el, hölgyeim, hogy ha egy szegény magyar gyermeken segítenek, egy magyar lelket mentenek meg.”
A tudósítás szerint Várady Imre a beszéd után megvendégelte a küldöttség tagjait. Ezt az ünnepséget követően a politikus még sok születésnapot érhetett meg, hiszen 1959. február 5-én kilencvenkét évesen hunyt el Nagybecskereken.
Felhasznált irodalom
Ünnepelünk! Várady Imre hetvenéves. Reggeli Újság, 1937. február 27. 3.
Dr. Várady Imre ünneplése. Reggeli Újság, 1937. február 28. 4.
- Sajti Enikő: Kisebbségpolitika és társadalomszervezés. Várady Imre (1867–1959) bánáti magyar politikus iratai. Forum, Újvidék, 2016.
Várady Lóránd: Dr. Várady Imre. Létünk, 2005. 4. sz. 82–94.
Csuka János: A délvidéki magyarság története 1918–1941. Püski Kiadó, Budapest, é. n.