Az 1939-es Cvetković–Maček-megállapodás és a szabadkai Magyar Olvasókör
újbóli megnyitása
Áttekintve a délvidéki magyarság két világháború közötti történetét, világossá válik, hogy egy kisebbségbe szorult közösség sorsát olyan belpolitikai vagy világpolitikai tényezők befolyásolják, amelyekre az adott közösségnek nincs vagy alig van ráhatása. Elég, ha mindjárt a trianoni békediktátumra gondolunk, és említhetnénk a királyi diktatúra bevezetését 1929-ben, aminek következtében betiltották a Magyar Pártot, vagy az 1934-es marseille-i merényletet, amely után mintegy háromezer délvidéki magyart utasítottak ki Jugoszláviából.
A Jugoszláv Királyságban 1939. augusztus 26-án ismét olyan nagy horderejű belpolitikai esemény történt, amely ugyancsak hatással volt a délvidéki magyarság sorsára. Dragiša Cvetković jugoszláv miniszterelnök és Vladko Maček horvát politikus ekkor kötött megállapodást, amellyel az ország létét is fenyegető szerb–horvát ellentétet igyekeztek orvosolni. A megállapodás létrehozta a Horvát Bánságot, ezáltal a horvátok gyakorlatilag autonómiát kaptak Jugoszlávián belül, vagyis elérték azt, amiért az ország 1918-as létrejötte óta küzdöttek. A megállapodás rövid távon a délvidéki magyarság helyzetére is pozitívan hatott. Már néhány nappal Dragiša Cvetković és Vladimir Maček megegyezése után a a hatóságilag bezáratott szabadkai Magyar Olvasókör, a korábbi Népkör, ismét megnyithatta kapuit. Jelen írásunkban a Cvetković–Maček-megállapodás megszületésének és a Magyar Olvasókör megnyitásának körülményeit tekintjük át a Reggeli Újság című újvidéki napilap korabeli írásai alapján.
Címlapon a megállapodás
A Reggeli Újság már az egyezmény megkötésének napján, augusztus 26-án, szombaton a címlapján adta hírül olvasóinak, hogy az országban nagy belpolitikai változások vannak kibontakozóban. E szerint ugyanis a jugoszláv kormány beadta lemondását.
„Beográdból jelenti az Avala: Cvetkovics Dragisa miniszterelnök tegnap, pénteken délelőtt fél 12 órakor repülőgépen Beográdba érkezett. A repülőtéren a kormány több tagja várta, köztük Nédics Milutin tábornok-hadügyminiszter, valamint még több más előkelőség.
Cvetkovics Dragisa miniszterelnök Altiparmákovics és Tomics miniszterek kíséretében érkezett Beográdba. A fogadására érkezett előkelőségeket szívélyesen üdvözölte, majd a miniszterelnökségi palotába hajtatott.
Déli egy órakor a kormány Cvetkovics Dragisa elnökletével minisztertanácsot tartott, amelyen a miniszterelnök bejelentette, hogy tekintettel a szerb–horvát megegyezés megkötésével beállott uj helyzetbe, beadta a kormány lemondását” – állt a napilap címlapján.
A Reggeli Újság ezt követően közölte azt a levelet, amelyet a miniszterelnök még augusztus 24-én küldött II. Petar Karađorđević jugoszláv királynak.
„Királyi Fenség!
A Királyi Régenstanács magas megbízásából ez év február 6-án kormányt alakítottam azzal a különleges feladattal, hogy megtaláljam azokat az alapokat, amelyeken megoldhatjuk az ország legfontosabb kérdését, a horvát kérdést. Ezt a feladatot elvégeztem és a Királyi Régenstanács előterjesztéseimet elfogadta.
Azt tartom, hogy ezzel küldetésemet befejeztem, az uj helyzet személyi és politikai tekintetben szélesebb alapokon nyugvó kormányt kivan, ezért tisztelettel benyújtom a kormány lemondását és kérem a Királyi Régenstanácsot, hogy a lemondást fogadja el.
Kérem Királyi Fenségedet, fogadja legmélyebb odaadásom kifejezését, Cvetkovics Dragisa miniszterelnök” – írta levelében a miniszterelnök.
A hírösszefoglaló azzal zárult, hogy a királyi régenstanács elfogadta Dragiša Cvetković lemondását, majd a régensherceg fogadta a lemondott miniszterelnököt, akit aztán meg is bízott az új kormány megalakítására, vagyis továbbra is Dragiša Cvetković maradt a miniszterelnöki székben.
A másnapi, augusztus 27-ei Reggeli Újság pedig már a Cvetković–Maček-megállapodás részleteit ismertette, szintén a címlapon. A megállapodás legfontosabb fejleménye természetesen a Horvát Bánság létrehozása.
„Beográdból jelenti az Avala: A szerb–horvát megegyezés szövege többek között a következőket tartalmazza:
Uj, széles alapokon nyugvó kormány, amelyben a horvátok képviselői is helyet kapnak.
Az uj kormány az alkotmány 116.-ik paragrafusa értelmében rendeletet ad ki a Horvát Bánság megalakítására vonatkozólag. A Horvát Bánság a jelenlegi szávai és tengermelléki bánságból áll, azonkívül hozzácsatolják a dubrovniki, sidi, iloki, brcskói, gradacsaci, derventai. travniki és fojnicai járást. A későbbi állami átrendezés során az említett járások területén fekvő azokat a községeket, amelyek nem horvát lakosságunk, kiveszik a Horvát Bánság területi hatásköréből.
Az uj önkormányzatban biztosítják a lakosok egyenjogúságát.
A Horvát Bánság törvényhozását a Király és a horvát képviselőház (szábor) végzi. A horvát nemzetgyűlést általános titkos szavazással választják.
A horvát bánt a Király nevezi ki” – ismertette a napilap a megállapodás részleteit, alább pedig a Horvát Bánság hatásköreit írták le:
„A Horvát Bánság politikai hatáskörébe tartoznak a közigazgatási, közoktatási, igazságszolgáltatási, kereskedelmi, ipari, szociálpolitikai és testnevelési ügyek.
Az országos központi kormány hatáskörébe tartozik továbbra is a külügy, a pénzügy és a hadügy, valamint az állam védelmére szolgáló intézkedések joga.”
A Reggeli Újság augusztus 28-ai száma szintén az új kormány megalakulásával és a megállapodás részleteivel foglalkozott. Ismertették az új kormány névsorát, a miniszterek rövid életrajzát, és további részleteket közöltek a megállapodás szövegéből. Emellett azt is hozzátették, hogy a megállapodást az ország lakossága megelégedéssel fogadta.
„A szerb–horvát megegyezés szövegét az uj kormány szombaton este tette közzé. A megegyezés az egész országban rendkívül kedvező hatást tett. Megállapítható, hogy az ország lakossága nagy örömmel fogadta a megegyezést, amely azt jelenti, hogy az ország közhangulata megnyugszik és politikai élete rendes kerékvágásba jut. Különösen nagy megelégedést keltett az, hogy a kormány nyomban megalakulása után olyan intézkedéseket tett, amelyekkel az ország politikai, kulturális és gazdasági életének teljes szabadságát kívánják garantálni” – írta a Reggeli Újság.
A megállapodás főleg a szerb–horvát viszonyra tett nagy hatást, sőt rövid távon már a magyarok helyzetére is kihatott. Legfőbb eredménye, hogy a szabadkai Magyar Olvasókör (a korábbi Népkör) ismét megnyithatta kapuit.
Ismét megnyílik a kör
Csuka János A délvidéki magyarság története 1918–1941 című könyvében írja, hogy a szabadkai Magyar Olvasókört 1939 februárjában zárták be a jugoszláv hatóságok. Ekkor tartotta az olvasókör dalárdája hagyományos magyar bálját. A bál befejezése után egy kisebb csoport, amely főleg az olvasókör fiatalságából állt, a kör helységeiben hajnalig énekelte a Horthy Miklós katonája vagyok én című dalt. A rendőrség irredentizmus miatt már másnap eljárást indított a Magyar Olvasókör ellen, amelyet bezártak, a fiatalok ellen pedig eljárást indítottak. A Reggeli Újság 1939. június 13-ai száma alapján azonban arra következtethetünk, hogy csak az épületet zárták be, a szervezet tagjai tevékenységüket nem hagyták abba, sőt június 12-én közgyűlést is tartottak. Ez az esemény azért is érdekes, mert a szervezet tagságának politikai megosztottságáról tanúskodik, valamint arról, hogy ahogy szerte Európában, úgy itt is megjelentek a szélsőjobboldali eszmék és az antiszemita hangok. Erről a következőket olvashatjuk a Reggeli Újságban:
„A szuboticai Magyar Olvasókör vasárnap délelőtt rendes évi közgyűlést tartott, amelyen Nojcsek Géza elnök elnökölt. A közgyűlésen felolvasták a különböző jelentéseket, amelyekhez elsőnek dr. Szegedi Imre volt csantaviri állatorvos szólt hozzá. Dr. Szegedi, aki az olvasóköri ellenzék egyik tagja, élesen bírálta az Olvasókör működését és beszédében azt kívánta, hogy a szuboticai Magyar Olvasókörből zárják ki a zsidó tagokat. Dr. Szegedi szerint az Olvasókör nem keresztény magyar szellemben működik.
Dr. Szegedi Imre felszólalására dr. Pataki Antal ügyvéd nagyszabású beszédben válaszolt és a legerélyesebben visszautasította dr. Szegedi állításait, mintha az Olvasókör valaha is nem keresztény magyar szellemben működnék. Azt állította, hogy dr. Szegedi, aki csak igen rövid ideje vesz részt az egyesület életében, nem ismeri a kör múltját és működését. Az Olvasókör kulturális egyesület, amelynek tagjai felekezeti különbség nélkül mindig a magyar kulturális célokért dolgoztak.
A vezetőségnek alig néhány zsidó tagja van, akik az elmúlt húsz év alatt mindig vállalták a magyar kisebbségi sorsot és igy méltánytalanság a megkülönböztetés” – áll a napilapban, majd alább a következőket teszik hozzá:
„Az olvasóköri közgyűléssel kapcsolatban az a hir terjedt el, hogy a Mácskovics-féle olvasóköri ellenzék kilépett a körből. A hir nem felel meg a valóságnak.”
Magáról a Magyar Olvasókör újbóli megnyitásáról a Reggeli Újság az augusztus 29-ei, keddi számában számolt be.
„Szombaton és vasárnap Szuboticán tartózkodott Drincsics Dragomir dunai segédbán, aki a különböző egyesületek és várospolitikai tényezőkkel együtt a szuboticai Magyar Olvasókör küldöttséget is fogadta és meghallgatta. Az Olvasókör nevében dr. Strelitzky Dénes, dr. Szántó Gábor, Kovács Károly, Csuka János, Lendvai József és dr. Nagy Ödön jelentek meg a bánhelyettesnél, aki közölte velük, hogy a dunai báni hivatal a megváltozott körülményekre való tekintettel úgy határozott, hogy helyt ad a Magyar Olvasókör által felterjesztett fellebbezésnek és elrendeli a Magyar Olvasókör megnyitását.
A bánhelyettes közölte Sztefanovics rendőrfőnökkel, hogy mielőbb gondoskodjék a kör megnyitásáról.
Hétfőn délelőtt dr. Kovács Károly főtitkár megjelent a rendőrfőnöknél, aki átadta a megnyitást engedélyező hivatalos végzést, majd Lévai politikai rendőrbiztos a Magyar Olvasókörben eltávolította a pecséteket, vissza szolgáltatta a lefoglalt iratokat.
Az ünnepélyes aktusnál a kör részéről Nojcsek Géza elnök, Kókay Antal alelnök és dr. Kovács Károly főtitkár voltak jelen.
A megnyitás hire még a délelőtti órákban elterjedt Szuboticán és osztatlan örömet keltett az egész magyarság körében. Az Olvasókör választmányát hétfőn estére már egybe is hívták, hogy az egyesület mielőbb megkezdhesse kulturális tevékenységét” – olvashatjuk a napilapban.
Sajnos azonban a belpolitikai fejlemények nem sokáig maradtak a Reggeli Újság vezető hírei, a szeptember 2-ai szám címlapján ugyanis már a következő címmel találkozhatunk: A német csapatok átlépték a lengyel határt.
A cím alatt pedig a következő híreket lehetett olvasni:
„Varsóból jelentik: A lengyel távirati iroda péntek délelőtti jelentése beszámol arról, hogy német csapatok és légi erők több helyen támadást intéztek lengyel területek ellen. Német részről hangoztatják, hogy ezek a támadások csak megtorló jellegűek.”
Alább pedig a harcok további részleteit ismertették:
„A lengyel távirati iroda közli: Rendes német csapatok támadást indítottak és hajtottak végre Dziadovo és Hojnice pomerániai városok, továbbá Lengyel-Felsőszilézia és Censtochova vidéke ellen. Krakkóból és Kattowitzból légi bombázásról érkezett jelentés.
A lengyel távirati iroda egy másik jelentése a következőket mondja:
– Pénteken hajnalban a német véderő csapatai több helyütt átlépték a lengyel határt Kelet-Poroszország felől és a német birodalom felől is. A német csapatok megtámadták a danzigi Westerplatte lengyel helyőrségét, amely a támadást visszaverte. Német repülők több légi támadást intéztek Krakkó és a felsősziléziai városok. Censtochova, Tezov és Grodno ellen.”
Egyszóval 1939. szeptember 1-jén kezdetét vette a II. világháború, amely ismét lángba borította Európát, és hamarosan a Jugoszláv Királyságot is elérte.