Dr. Várady Imréné 1938-ban bekövetkezett halálának híre a Reggeli Újság hasábjain
Minden sikeres férfi mögött áll egy nő – tartja a régi közmondás. Erre a megállapításra a történelemben számos példát találunk, még akkor is, amikor egy olyan kisközösség múltját lapozzuk fel, mint a délvidéki magyarságé. Dr. Várady Imre a délvidéki magyarság két világháború közötti történetének egyik kiemelkedő személyisége. Politikai tevékenységét Nagybecskereken kezdte még a századfordulón. Országgyűlési képviselő is volt a magyar parlamentben, ahol az ellenzék sorait erősítette. Az impériumváltás után a Monarchiában szerzett politikai tapasztalatait és kapcsolatait arra használta fel, hogy a Magyar Párt megszervezését segítse. Főleg a bánáti magyarság szervezkedésében ért el kimagasló eredményeket. Később a Magyar Párt parlamenti képviselőjévé választották, így a magyar parlamenti képviselőség után az SZHSZ Királyság országgyűlésébe is beülhetett. Dr. Várady Imre a politikai tevékenységének köszönhetően nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett a délvidéki magyarság körében.
Dr. Várady Imre életútja jól ismert, számos könyv, tanulmány született politikai pályájáról. Kevésbé ismert azonban, hogy a politikus felesége, dr. Várady Imréné (szül. Putz Metta) szintén aktív szereplője volt a délvidéki magyar közéletnek. Főleg a magyar nők szervezkedésében ért el kimagasló eredményeket, valamint a szegények és nincstelenek megsegítéséért tevékenykedett. Dr. Várady Imréné 1938. július 2-án hunyt el. Jelen írásunkban azt mutatjuk be, hogy halála kapcsán mit írtak róla a Reggeli Újság című újvidéki napilap hasábjain. Tesszük ezt azért, mert a gyászhíreken, a temetésről szóló tudósításokon és az ezekhez fűzött kommentárokon keresztül képet kaphatunk dr. Várady Imréné több évtizedes közéleti tevékenységéről és arról a tiszteletről, amely személyét övezte a délvidéki magyarság körében.
Gyászjelentés a külpolitikai hírek között
1938-ban már érezhető volt a II. világháború előszele. Spanyolországban polgárháború zajlott, ahol Francisco Franco erői álltak győzelemre. A Hitler vezette náci Németország márciusban bevonult Ausztriába, szeptemberben pedig diplomáciai eszközökkel sikerült elérnie, hogy a Csehszlovákiához tartozó, zömével németek lakta területeket Németországhoz csatolják. A Távol-Keleten 1937 óta a militarista Japán Császárság és Kína vívta háborúját. Természetes, hogy a korabeli napilapok zöme, még a kisebb helyi lapok is főleg ezekkel a külpolitikai eseményekkel foglalkoztak ebben az időben. Nem volt ez másképp az újvidéki magyar napilapnál, a Reggeli Újságnál sem. 1938-ban, alig egy évvel a világégés kezdete előtt e lap hasábjait is a külföldi hírek uralták, a helyi és a délvidéki magyarokra vonatkozó tudósítások ezek mögé szorultak vissza. Dr. Várady Imréné 1938. július 2-án bekövetkezett haláláról azonban címoldalon számoltak be. A Reggeli Újság július 4-ei száma a következőket írta erről:
„Nagy gyász érte dr. Várady Imre volt petrovgrádi országgyűlési képviselőt és Petrovgrád [Nagybecskerek két világháború közötti elnevezése] egész magyarságát. Szombaton este 10 órakor meghalt dr. Várady Imréné szül. Putz Metta. Az elhunyt 62 éves volt, Bécsben született, apja dr. Putz Jakab begejszvetigyuragyi orvos.
Dr. Várady Imréné halála Petrovgrádon és az egész Vojvodinában mindazok között, akik ismerték, nagy részvétet keltett.
Az elhunyt urhölgy Petrovgrád magyarságának kedves nagyasszonya volt, minden kulturális akció lelkes segítője, minden jótékonysági mozgalom megindítója és vezetője. Tizenöt év óta elnöknője volt a Katolikus Jótékony Nőegyletnek, és ő vezette a téli inségakciókat.
A Katolikus Jótékony Nőegylet és a Magyar Közművelődési Egyesület vezetőségei vasárnap este dr. Várady Imréné emlékezetére gyászgyülést tartottak.
Dr. Várady Imrénét a férjén, dr. Várady Imrén kívül leánya, és pedig: Edit, férjezett dr. Szilágyi Endréné (Budapest), Schnethlage Janné (Hága), Piroska, férjezett Lenardovszki Péterné (Krakkó), fiai, Ernő (Budapest), Tibor (Mezősas), József (Petrovgrád) és Lóránt (Budapest), valamint unokái, édesapja, dr. Putz Jakab begejszvetigyuragyi orvos és kiterjedt előkelő rokonsága gyászolja.
Dr. Várady Imréné hült tetemeit saját kívánságára Begejszvetigyuragyon helyezik örök nyugalomra kedden délután 5 órakor.”
A Reggeli Újság másnapi, július 5-ei számának vezető híre, hogy Franco csapatai újabb nagy offenzívát indítottak a köztársaságiak ellen. A címlapon számoltak be továbbá a szudétanémetek csehszlovákiai húszezer fős gyűléséről. Dr. Várady Imréné haláláról csak a hetedik oldalon közöltek újabb hírt. E szerint a nagybecskereki Jótékony Nőegylet és a Magyar Közművelődési Egyesület tartott megemlékezést az elhunytról.
„Dr. Várady Imréné halála alkalmával a petrovgrádi Jótékony Nőegylet, amelynek másfél évtizeden keresztül elnöknője volt, gyászülést tartott. Giffinger Imre titkár emlékezett meg róla kegyeletes szavakkal, majd elhatározták, hogy »Dr. Várady Metta« alapot létesítenek. Az alap kamataiból évente felruházzák az első áldozókat, hogy méltóképpen járulhassanak a szentségekhez.
A Jótékony Szerb Nőegylet a haláleset alkalmával részvétét fejezte ki a katolikus Jótékony Nőegyletnek.
Gyászülést tartott a Magyar Közművelődési Egyesület is, amelyen Kovács István pápai prelátus emelkedett szellemi beszédében kifejtette, hogy a magyarság nagyasszonyát vesztette el benne, nagyasszonyát, akit nem az tett azzá, hogy a magyarság vezetőjének, dr. Várady Imrének volt a felesége, hanem lelkének és egyéniségének nagysága. Fenkölt lelkének gyönyörű megnyilvánulása volt, amikor élete utolsó perceiben magához kérette azokat, akiket a sors szolgálóiul kijelölt, és egyenként elnézésüket kérte, ha netalán megbántotta volna őket.
Dr. Várady Imréné temetése kedden délután 5 órakor megy végbe Begejszvetigyuragyon. A temetésre Petrovgrádról autóbuszok indulnak” – olvashatjuk a Reggeli Újságban.
„Eltemettük Várady Imrénét”
Mint ahogy fentebb is olvashattuk, dr. Várady Imrénét 1938. július 5-én helyezték örök nyugalomra. A Reggeli Újság gyászszertartásról szóló tudósítását a július 7-ei számban találhatjuk, de csak a harmadik oldalon. Az újság címlapján egy egész oldalas tudósítást találunk a spanyol polgárháború történéseiről. Tegyük azért hozzá, hogy a napilap bő írást közölt a temetésről, valamint a második oldalon a Reggeli levél című rovatban személyes hangvételű búcsúztatót is olvashatunk dr. Várady Imrénéről, méltatva szociális munkásságát. Ezek szerint dr. Várady Imrénét nagy tömeg kísérte utolsó útjára.
„Kedden délután temették el általános nagy részvét mellett dr. Várady Imrénét a begej-szveti-gyuragyi temetőben levő családi mauzóleumba. Az elhunytnak ezzel egyik utolsó kívánságát teljesítették. A Petrovgrád városától félreeső falu messzesége nem akadályozta meg sem a petrovgrádiakat, sem pedig a Vojvodina más helyén lakó ismerőseit és barátait, hogy az elhunytnak végtisztesség adásában részt ne vegyenek, és a hátramaradottainak részvétüket odautazásukkal is ki ne fejezzék. A délutáni órákban külön autóbusz és kocsijáratok vitték ki Petrovgrádról a nagyszámú gyászoló közönséget a családi temetkezési helyre” – írták a napilapban.
A tudósításból az is kiderül, hogy a délvidéki magyarság számos neves közéleti személyisége, valamint a legjelentősebb kulturális egyesületek többsége is képviseltette magát.
„A temetésen testületileg megjelent a Petrovgrádi Jótékony Nőegylet, amelynek másfél évtizeden keresztül az elhunyt elnöknője volt. A nőegyletnek leányosztálya úgyszólván teljes létszámban. A Petrovgrádi Magyar Közművelődési Egyesület számos tagja élén Marton Andor igazgatóval és Kovács István prelátussal. A magyar vezető férfiak közül dr. Székely Áron és dr. Strelitzky Dénes Szuboticáról, dr. Deák Leó Szomborból, dr. Reöck Andor Horgosról. Megjelent továbbá a petrovgrádi nőegyletek küldöttsége és a gornyamuzslai Gazdakör küldöttsége. Az elhunytnak életében számos ismerősét és barátait, akik koporsójánál megjelentek, szinte lehetetlen felsorolni.
Az egyházi szertartást dr. Szabó Márton begej-szveti-gyuragyi esperes-plébános végezte szentgáli Boday József tordai plébános segédletével. A gyászszertartás után Szabó esperes-plébános mondott szépségekben bővelkedő megható búcsúbeszédet, amelyben különösen az elhunyt édesapja, dr. Putz Jakab ottani orvos iránti szeretetet és végtelen gyermeki ragaszkodását ecsetelte. A Jótékony Nőegylet nevében Juhász Ferencné búcsúztatta a halottat, de mélységes fájdalma és fel-feltörő könnyei szivének szavait többszöri megzavarták. Juhászné a tagok nevében is fogadalmat tett, hogy a nagy elnöknő nyomdokain haladnak, és az ő szellemében folytatják jövő ténykedéseiket. A leányosztály nevében Eisenbarth Melinda beszélt, akit ugyancsak a könnyek zavarták meg az elhunyt érdemeinek méltatásában.
A Magyar Közművelődési Egyesület, a vajdasági magyar társadalom és a magyar szegény iskolás gyermekek nevében Marton Andor igazgató búcsúztatta a halottat. Szépen felépített és hasonlatokban gazdag, de mindenkor találó beszéde könnyekig meghatotta a koporsót körülálló gyászolókat. Utána Kovács István pápai prelátus drámai erővel és ragyogó szónoki készséggel ugyancsak az elhunyt tulajdonságait és erényeit méltatta. Beszéde mélységes benyomást gyakorolt a hallgatókra” – állt a Reggeli Újság bő tudósításában.
A Reggeli Újság július 7-ei számában a temetésről szóló tudósítás mellett egy, a temetéshez fűződő kommentárt is olvashatunk Eltemettük Várady Imrénét címmel. Ennek szerzője nem ismert. Alatta ugyanis a szerző neve helyett csak egy monogramot találunk: „K. F.”. A kommentárban a következők állnak az elhunytról:
„Most mindazok, akik őt személyesen ismerték, akik vele érintkeztek, sorakozzanak fel tanúként, hogy e néhány sor írás nem a szavak színes virága, nem dicséret és nem a szokásos kegyelet hangja. E néhány sor csak gyenge kísérlet a valóság röpke megrögzitésére, az igazság megközelítésére és annak nagyon hiányos elmondására, ki volt, milyen volt dr. Várady Imréné.
Jó volt. Több mint jó, maga a megtestesült jóság volt. Nem nevelt és kifejlesztett erénye volt a jóság, hanem lényéből törvényszerűen fakadó tulajdonság. Jó volt minden meggondoltság, minden elhatározás nélkül. Jó volt természetéből önként adódó erényességből.
Adakozó volt. Messze túlmenően azokon a kereteken, melyet mi közkeletű használatban megszoktunk. Rejtetten és bátran adott. Adott akkor is, mikor ezzel maga ellen vétett. Ha rongyos gyerekek jöttek hozzá – és sokan jöttek –, felszabdalta uj ruháját, mert másként nem tudta őket felruházni. Saját gyermekének lábáról húzta le a cipőt, hogy az ismeretlen szegény gyermek ne járjon mezítláb. Adott, mindig adott, mert bensejének törvénye diktálta.” Néhány sorral alább pedig munkabírását emelte ki a szerző: „Dolgozott. Mindig és sokat dolgozott. Hét gyermeket nevelt fel, és ellátta nagy széles körű családjának és rokonságának annyi ügyes-bajos dolgát. De munkájának ez csak kis része volt, a társadalmi uton lélektartó, mentő munkát végzett. Asszonyok és leányok egész nemzedékének ő volt útmutatója. Magasan felül állott a társadalmi és társaságbeli fonákságokon. Mindenki szerette. A nők szerették.”
A kommentár zárásaként dr. Várady Imréné magyarságát és a magyarságért tett erőfeszítéseit domborította ki a szerző.
„A magyarság asszonya volt. Minden számottevő társadalmi és kulturális megmozduláson férje oldalán jelent meg. Az egykor híres szépségű nőnek a rohanó kor bár barázdákat szántott homlokára, mégis megnyerő lényiségét külsejében sem tudta az idő lerontani. Impozánsan nyugodt fellépésével méltóan képviselte mindenütt a magyar asszonyt. Szépen élt. Kiteljesedett ember életét élte. Magyar, keresztény, művelt asszony szobrát róla mintázzuk.
És eltemettük” – zárta írását „K. F.”.