Cuba Libre

Cuba Libre

Péter László – Életfa

Jules a tikkasztó hőségben belesüppedt kedvenc fotelébe, maga felé fordította rozoga asztali ventilátorát, és élvezte, ahogy az arcába fúj. Belekortyolt az előre behűtött vodka-narancsba, behunyta a szemét, és felidézte, ahogy egykor Miami Beach északi strandján megmártózott az Atlanti-óceán csillogó habjaiban. Képzeletében ismét együtt fürdőzött a sirályokkal, a feje fölött repülők húztak csíkokat az égen, miközben csodálta a színes, szinte már giccses art deco épületeket. Imádta a hűsítő hullámokat. Olykor a nap felé fordult, és a vízből kémlelte a végtelent.

  Az egyik közeli bárból halk bossa nova szűrődött ki. João Gilberto dalolt egy strandon sétáló brazil lányról. Jules-t elvarázsolta a hangjegyek harmóniája. Megigézte a gitár húrjainak érzéki rezgése és a szaxofon szédületes szólója. Előtte még sosem hallott ilyet. Örömkönnyei is megindultak az ámulattól. Azért utazott Amerikába, hogy megszerezze Ernest Hemingway kedvenc koktéljának receptjét. Végül Floridában, egy Kubából disszidált pincértől sikerült ellesnie a Daiquiri elkészítésének fortélyát. Francisco még valamikor a forradalom előtt a havannai Floridita bárban szolgálta fel ezt a szomjoltó frissítőt a népszerű írónak, aki a legenda szerint egyszer 17 pohárnyit ivott egy ültében a bódító keverékből. A hajója is tele volt az előállításához szükséges alapanyagokkal, nehogy nélkülöznie kelljen imádott italát.

  – Barna cukor, zöldcitrom leve, fehér rum, és kész. Nem nagy kunszt, öregem! – mondogatta Francisco. Jules a Le Petit Parisien vendégeinek is felszolgálta ezt a karibi különlegességet. Az emberek nyáron kígyózó sorokban álltak a pult előtt, hogy belekóstoljanak az édes életbe. Egy alkalommal Francisco eldöntötte, hogy felkeresi és meglepi öreg cimboráját. A gépről leszállva a szerelem fővárosának szinte összes lokálját bejárta Jules után kutatva. Órákon át korzózott a sétálóutcákon barangolva, mert elhagyta azt a kis megsárgult cetlit, amelyre a francia főúr címét jegyezte fel még nagyon régen. Útba igazításra sem számíthatott senkitől, hiszen franciául még köszönni sem tudott. A palacsintázásából visszaérkező Pierre atya segített neki, aki észrevette, hogy egy külföldinek kinéző alak bolyong a plébánia környékén. A pap tudott valamicskét angolul, szóba elegyedtek, és megmutatta neki az utat. Amikor a két cimbora estefelé találkozott végre, összeölelkeztek. Francisco pedig hamar rájött, hogy a Le Petit Parisien nem egy grandiózus éjszakai mulató, ahogy elképzelte, hanem egy hangulatos eszpresszó. Valahogy mindig is azt gondolta, hogy egy ilyen életű ember italozóját csakis úgy hívhatják, hogy Grand Jules. Persze amikor betért, akkor megértett mindent. A belső tér a Floridita otthonosságát idézte. A tükör, a termeket elválasztó, diszkréten leomló bordó posztó. Mintha visszakapott volna valamit az óhazából. Pedig Jules sosem járt Kubában. Hemingway feljegyzéseiben olvasott róla, és persze Francisco mesélt neki arról a világról, miközben együtt koccintgattak több pohár rumos kóla mellett az USA déli államának napsütötte városában. Két ember, akik nyelvét megoldotta pár pohár jéghideg Cuba Libre. Úgy beszélgettek, mintha örök idők óta ismerték volna egymást. Számukra megszűnt a pillanat. A szállodaerkélyen ülve fürkészték az Atlanti-óceán tükrén táncoló holdfényt. Mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Jules néha felkelt, hogy megfordítsa a lemezt. Akkor is João Gilberto keserédes balladája hatolt az éjszakába, mint amikor először fürdőzött Miami Beach élvezeteiben. Francisco is magáénak érezte Gilberto minden levegővételét, mintha ezer éve a barátja lenne. Pedig csak az érzései voltak közeliek. A sorok között felbukkanó, megmosolyogtatóan szomorkás pillanatok, amelyeket az élet színes forgatagából merített. A lelke mélyén Francisco is egy otthontalan vándor volt, kontinensek, szerelmek és érzületek sodrásában. Mindenhol várta valaki, mégis egy hontalan szívű alaknak érezte magát, aki az emlékeibe és a pohárba kapaszkodott.

  – Várj reám, akkor is, ha más már feladta – ismételgette Jules-nek.

Italozás közben számukra minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnt, mégis gyorsan elrepültek a percek, mint az élet is.

Amikor Párizs utcáinak macskaköveit koptatom, mindig elsétálok a Le Petit Parisien előtt. Elbújom az azóta már rég füstös kis orfeumban, megteszek pár hosszú lépést, és engedem, hogy lelki szemeim előtt megelevenedjen egy letűnt kor, amelynek talán Jules és Francisco voltak az utolsó mohikánjai.

 

 

 

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...