Cuba Libre

Cuba Libre

Péter László – Életfa

Jules a tikkasztó hőségben belesüppedt kedvenc fotelébe, maga felé fordította rozoga asztali ventilátorát, és élvezte, ahogy az arcába fúj. Belekortyolt az előre behűtött vodka-narancsba, behunyta a szemét, és felidézte, ahogy egykor Miami Beach északi strandján megmártózott az Atlanti-óceán csillogó habjaiban. Képzeletében ismét együtt fürdőzött a sirályokkal, a feje fölött repülők húztak csíkokat az égen, miközben csodálta a színes, szinte már giccses art deco épületeket. Imádta a hűsítő hullámokat. Olykor a nap felé fordult, és a vízből kémlelte a végtelent.

  Az egyik közeli bárból halk bossa nova szűrődött ki. João Gilberto dalolt egy strandon sétáló brazil lányról. Jules-t elvarázsolta a hangjegyek harmóniája. Megigézte a gitár húrjainak érzéki rezgése és a szaxofon szédületes szólója. Előtte még sosem hallott ilyet. Örömkönnyei is megindultak az ámulattól. Azért utazott Amerikába, hogy megszerezze Ernest Hemingway kedvenc koktéljának receptjét. Végül Floridában, egy Kubából disszidált pincértől sikerült ellesnie a Daiquiri elkészítésének fortélyát. Francisco még valamikor a forradalom előtt a havannai Floridita bárban szolgálta fel ezt a szomjoltó frissítőt a népszerű írónak, aki a legenda szerint egyszer 17 pohárnyit ivott egy ültében a bódító keverékből. A hajója is tele volt az előállításához szükséges alapanyagokkal, nehogy nélkülöznie kelljen imádott italát.

  – Barna cukor, zöldcitrom leve, fehér rum, és kész. Nem nagy kunszt, öregem! – mondogatta Francisco. Jules a Le Petit Parisien vendégeinek is felszolgálta ezt a karibi különlegességet. Az emberek nyáron kígyózó sorokban álltak a pult előtt, hogy belekóstoljanak az édes életbe. Egy alkalommal Francisco eldöntötte, hogy felkeresi és meglepi öreg cimboráját. A gépről leszállva a szerelem fővárosának szinte összes lokálját bejárta Jules után kutatva. Órákon át korzózott a sétálóutcákon barangolva, mert elhagyta azt a kis megsárgult cetlit, amelyre a francia főúr címét jegyezte fel még nagyon régen. Útba igazításra sem számíthatott senkitől, hiszen franciául még köszönni sem tudott. A palacsintázásából visszaérkező Pierre atya segített neki, aki észrevette, hogy egy külföldinek kinéző alak bolyong a plébánia környékén. A pap tudott valamicskét angolul, szóba elegyedtek, és megmutatta neki az utat. Amikor a két cimbora estefelé találkozott végre, összeölelkeztek. Francisco pedig hamar rájött, hogy a Le Petit Parisien nem egy grandiózus éjszakai mulató, ahogy elképzelte, hanem egy hangulatos eszpresszó. Valahogy mindig is azt gondolta, hogy egy ilyen életű ember italozóját csakis úgy hívhatják, hogy Grand Jules. Persze amikor betért, akkor megértett mindent. A belső tér a Floridita otthonosságát idézte. A tükör, a termeket elválasztó, diszkréten leomló bordó posztó. Mintha visszakapott volna valamit az óhazából. Pedig Jules sosem járt Kubában. Hemingway feljegyzéseiben olvasott róla, és persze Francisco mesélt neki arról a világról, miközben együtt koccintgattak több pohár rumos kóla mellett az USA déli államának napsütötte városában. Két ember, akik nyelvét megoldotta pár pohár jéghideg Cuba Libre. Úgy beszélgettek, mintha örök idők óta ismerték volna egymást. Számukra megszűnt a pillanat. A szállodaerkélyen ülve fürkészték az Atlanti-óceán tükrén táncoló holdfényt. Mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Jules néha felkelt, hogy megfordítsa a lemezt. Akkor is João Gilberto keserédes balladája hatolt az éjszakába, mint amikor először fürdőzött Miami Beach élvezeteiben. Francisco is magáénak érezte Gilberto minden levegővételét, mintha ezer éve a barátja lenne. Pedig csak az érzései voltak közeliek. A sorok között felbukkanó, megmosolyogtatóan szomorkás pillanatok, amelyeket az élet színes forgatagából merített. A lelke mélyén Francisco is egy otthontalan vándor volt, kontinensek, szerelmek és érzületek sodrásában. Mindenhol várta valaki, mégis egy hontalan szívű alaknak érezte magát, aki az emlékeibe és a pohárba kapaszkodott.

  – Várj reám, akkor is, ha más már feladta – ismételgette Jules-nek.

Italozás közben számukra minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnt, mégis gyorsan elrepültek a percek, mint az élet is.

Amikor Párizs utcáinak macskaköveit koptatom, mindig elsétálok a Le Petit Parisien előtt. Elbújom az azóta már rég füstös kis orfeumban, megteszek pár hosszú lépést, és engedem, hogy lelki szemeim előtt megelevenedjen egy letűnt kor, amelynek talán Jules és Francisco voltak az utolsó mohikánjai.

 

 

 

Kolter László

Divati, aki jóban van a halottakkal

Hadd mutassam be az egyik legérdekesebb, újságírói munkám során megismert barátomat.   Divatival egy színházi estén találkoztam először. Igen, Divatinak...

Kolter László

Divati, aki jóban van a halottakkal

Hadd mutassam be az egyik legérdekesebb, újságírói munkám során megismert barátomat.   Divatival egy színházi estén találkoztam először. Igen, Divatinak...

Léphaft Pál

Utazás a feleségem körül

Képzelt ivókúra az Orient expresszen és Herkulesfürdőn Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?   – Skandalum! – harsogta...

Léphaft Pál

Utazás a feleségem körül

Képzelt ivókúra az Orient expresszen és Herkulesfürdőn Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?   – Skandalum! – harsogta...

Péter László

Hadik András lova felnyerített

A császárné, Mária Trézsi jószívű asszony volt: amikor megtudta a teljes madéfalvi igazságot, megenyhült a székelyek iránt. Hogy miért kellett neki oly...

Péter László

Hadik András lova felnyerített

A császárné, Mária Trézsi jószívű asszony volt: amikor megtudta a teljes madéfalvi igazságot, megenyhült a székelyek iránt. Hogy miért kellett neki oly...

Silling István

Kincskeresők

(Oral history nyomán) Amióta enyhébb szelek kezdtek fújdogálni kelet felől, könnyebbé vált a járás a régi utakon a szomszédos városokba. Nem kellett...

Silling István

Kincskeresők

(Oral history nyomán) Amióta enyhébb szelek kezdtek fújdogálni kelet felől, könnyebbé vált a járás a régi utakon a szomszédos városokba. Nem kellett...

Mirnics Zsuzsa

Égiháború

Kellemesen sütött a kora áprilisi nap. Az idősebb nő átvetette karján a stóláját, és fejét megemelve, lehunyt szemmel a nap felé fordította arcát. A lány...

Mirnics Zsuzsa

Égiháború

Kellemesen sütött a kora áprilisi nap. Az idősebb nő átvetette karján a stóláját, és fejét megemelve, lehunyt szemmel a nap felé fordította arcát. A lány...

Verebes Ernő

Hidegen

Hallga rövid története  Egy Nő. Néma. A neve: Hallga. Néma, furcsa szépség. Nagyon furcsán néma. Annyira néma, mint amennyire furcsa ez a szépség, mely...

Verebes Ernő

Hidegen

Hallga rövid története  Egy Nő. Néma. A neve: Hallga. Néma, furcsa szépség. Nagyon furcsán néma. Annyira néma, mint amennyire furcsa ez a szépség, mely...

Jódal Rózsa

Úton

Összeszűkült szemmel, vigyázva kászálódott le a csikorogva megálló, öreg, rozsdás autóbuszról. Valaki megfogta a könyökét, és segített letenni...

Jódal Rózsa

Úton

Összeszűkült szemmel, vigyázva kászálódott le a csikorogva megálló, öreg, rozsdás autóbuszról. Valaki megfogta a könyökét, és segített letenni...

Kiss Kinga

A romlás éjszakája

Még csak száz lépés, és ott van, Stefan számolta minden egyes lépését, amit a színháztól egészen eddig, a város másik feléig tett. Mindig ugyanazon...

Kiss Kinga

A romlás éjszakája

Még csak száz lépés, és ott van, Stefan számolta minden egyes lépését, amit a színháztól egészen eddig, a város másik feléig tett. Mindig ugyanazon...

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...