Szakadni készül rajtam
Szövetét kikezdi néhány mindent feladó szál
Húsvétra varrták hajdan
Köröttem tucatnyi meztelen apostol grasszál
Őrzik zsoltárok házát
S oly önfeledten dalolnak hangtalan, mint a sír
Hordják szelek ruháját
Körül lengik az írnokot, ki most is róluk ír
Mintha szakadna bennem
Kiáltanék: urak, harminc ezüstöt fizetek
Hamis áldozat ellen
Áruló rímekbe szedni szentélynyi hideget
De nincs fülük a szóra
Arcuk sincs, testük se, rongyaik imbolygó hada
Mint percre pontos óra
Kering körbe-körbe, s vár a világmegváltóra
Senkik a semmit féltik
Lemerülve létezgetnek hálónyi halnyájban
S felszíntől a fenékig
Kínoz a vágy, hogy fuldokolva ezt kipróbáljam
Végleg szétszakad bennem
Nemrég mit hámréteg, szőrzet, ruha s eszme takart
Túl van már minden szennyen
Ünnep van, s tudjuk, ezzel a Jóisten mit akart