Fürkésző

 

Fák hajlongtak

az első hajnali fényben,

mint pincérek,

ha felvették a rendelést.

 

E párás reggelen csupán színes vízszemcsék táncolnak elő Respighi kútjából

a Villa Borghese parkban, Michelangelótól kértek tanácsot annak tervezői.

Byron szobra a főbejáratnál áll, a közelben élt – tájkeresőben – Goethe is,

a Via del Corso 18. számú házban; a Museo Nazionale di Villa Giulia előtti

kőpadokon haláltól nem rettegő etruszkok nyújtózkodnak, lustán, ráérőn.

De ez csak az első tétel, távol még a dél-sugaraktól fűtött cikornyás Trevi-kút,

Neptun szekerével, az a harmadik tétel lesz. Most puha gyolcskötegben a fuvolák,

oboák, nem tülekedik az angolkürt meg a két fagott, hallgatnak a harsonák,

ám brácsahúrokon szelíd vízmoraj, homokóra-zizegés – komponistánk 1902-ben

Szentpéterváron Rimszkij-Korszakovnál tanult hangszerelést, hogy aztán otthon,

tizenhat percben, végigálmodja Róma négy kútját. A mű ősbemutatója 1917-ben volt,

egy évre rá Toscanini vitte sikerre. Közben szálkás ékírás perdül a vizeken,

árnyékból kilépve indul a körmenet, lobognak sudáran a szélfelkapta vásznak.

És főzik üstjeikben habzó italukat a vajákos asszonyok.

 

Már nem minden nő a jegyesem,

és tenger nélkül is elvagyok.

 

Huncut még a vér,

a szárny lassúbb, mint a képzelet.

 

Incselkedő légtornász angyalok

gyakorlatoznak a magasban,

fontolóra veszem,

elkapjam-e valamelyiket.

Vagy csak hagyom utánam jönni,

noha kétséges a követési távolság;

és veszteglő tevém fáradtan

rátalál-e a rejtett barlangra,

az beljebb gyapjútakarókkal terítve –

az illedelmes valóság ritkán kitalálható.

 

A keletkezés vekkerét

csörgésre más húzza fel,

friss minőségről újak intézkednek.

 

A lebontott sarki bolt faláról kibukó dobozkákból

rég elfolyt már a fahéj, sáfrány, szegfűszeg,

az öntöttvas mákdaráló

hatalmas lendítőkereke is elröpült zajosan

az Alvégen át a Vásártér felett.

 

Mindegy. Jeltelenül érkezel

és jeltelenül távozol majd, legvégül.

 

De még mindig nem mondtam el,

ki vagyok én.

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...