Fürkésző

 

Fák hajlongtak

az első hajnali fényben,

mint pincérek,

ha felvették a rendelést.

 

E párás reggelen csupán színes vízszemcsék táncolnak elő Respighi kútjából

a Villa Borghese parkban, Michelangelótól kértek tanácsot annak tervezői.

Byron szobra a főbejáratnál áll, a közelben élt – tájkeresőben – Goethe is,

a Via del Corso 18. számú házban; a Museo Nazionale di Villa Giulia előtti

kőpadokon haláltól nem rettegő etruszkok nyújtózkodnak, lustán, ráérőn.

De ez csak az első tétel, távol még a dél-sugaraktól fűtött cikornyás Trevi-kút,

Neptun szekerével, az a harmadik tétel lesz. Most puha gyolcskötegben a fuvolák,

oboák, nem tülekedik az angolkürt meg a két fagott, hallgatnak a harsonák,

ám brácsahúrokon szelíd vízmoraj, homokóra-zizegés – komponistánk 1902-ben

Szentpéterváron Rimszkij-Korszakovnál tanult hangszerelést, hogy aztán otthon,

tizenhat percben, végigálmodja Róma négy kútját. A mű ősbemutatója 1917-ben volt,

egy évre rá Toscanini vitte sikerre. Közben szálkás ékírás perdül a vizeken,

árnyékból kilépve indul a körmenet, lobognak sudáran a szélfelkapta vásznak.

És főzik üstjeikben habzó italukat a vajákos asszonyok.

 

Már nem minden nő a jegyesem,

és tenger nélkül is elvagyok.

 

Huncut még a vér,

a szárny lassúbb, mint a képzelet.

 

Incselkedő légtornász angyalok

gyakorlatoznak a magasban,

fontolóra veszem,

elkapjam-e valamelyiket.

Vagy csak hagyom utánam jönni,

noha kétséges a követési távolság;

és veszteglő tevém fáradtan

rátalál-e a rejtett barlangra,

az beljebb gyapjútakarókkal terítve –

az illedelmes valóság ritkán kitalálható.

 

A keletkezés vekkerét

csörgésre más húzza fel,

friss minőségről újak intézkednek.

 

A lebontott sarki bolt faláról kibukó dobozkákból

rég elfolyt már a fahéj, sáfrány, szegfűszeg,

az öntöttvas mákdaráló

hatalmas lendítőkereke is elröpült zajosan

az Alvégen át a Vásártér felett.

 

Mindegy. Jeltelenül érkezel

és jeltelenül távozol majd, legvégül.

 

De még mindig nem mondtam el,

ki vagyok én.

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...