Fürkésző

 

Fák hajlongtak

az első hajnali fényben,

mint pincérek,

ha felvették a rendelést.

 

E párás reggelen csupán színes vízszemcsék táncolnak elő Respighi kútjából

a Villa Borghese parkban, Michelangelótól kértek tanácsot annak tervezői.

Byron szobra a főbejáratnál áll, a közelben élt – tájkeresőben – Goethe is,

a Via del Corso 18. számú házban; a Museo Nazionale di Villa Giulia előtti

kőpadokon haláltól nem rettegő etruszkok nyújtózkodnak, lustán, ráérőn.

De ez csak az első tétel, távol még a dél-sugaraktól fűtött cikornyás Trevi-kút,

Neptun szekerével, az a harmadik tétel lesz. Most puha gyolcskötegben a fuvolák,

oboák, nem tülekedik az angolkürt meg a két fagott, hallgatnak a harsonák,

ám brácsahúrokon szelíd vízmoraj, homokóra-zizegés – komponistánk 1902-ben

Szentpéterváron Rimszkij-Korszakovnál tanult hangszerelést, hogy aztán otthon,

tizenhat percben, végigálmodja Róma négy kútját. A mű ősbemutatója 1917-ben volt,

egy évre rá Toscanini vitte sikerre. Közben szálkás ékírás perdül a vizeken,

árnyékból kilépve indul a körmenet, lobognak sudáran a szélfelkapta vásznak.

És főzik üstjeikben habzó italukat a vajákos asszonyok.

 

Már nem minden nő a jegyesem,

és tenger nélkül is elvagyok.

 

Huncut még a vér,

a szárny lassúbb, mint a képzelet.

 

Incselkedő légtornász angyalok

gyakorlatoznak a magasban,

fontolóra veszem,

elkapjam-e valamelyiket.

Vagy csak hagyom utánam jönni,

noha kétséges a követési távolság;

és veszteglő tevém fáradtan

rátalál-e a rejtett barlangra,

az beljebb gyapjútakarókkal terítve –

az illedelmes valóság ritkán kitalálható.

 

A keletkezés vekkerét

csörgésre más húzza fel,

friss minőségről újak intézkednek.

 

A lebontott sarki bolt faláról kibukó dobozkákból

rég elfolyt már a fahéj, sáfrány, szegfűszeg,

az öntöttvas mákdaráló

hatalmas lendítőkereke is elröpült zajosan

az Alvégen át a Vásártér felett.

 

Mindegy. Jeltelenül érkezel

és jeltelenül távozol majd, legvégül.

 

De még mindig nem mondtam el,

ki vagyok én.

 

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...