Fürkésző

 

Fák hajlongtak

az első hajnali fényben,

mint pincérek,

ha felvették a rendelést.

 

E párás reggelen csupán színes vízszemcsék táncolnak elő Respighi kútjából

a Villa Borghese parkban, Michelangelótól kértek tanácsot annak tervezői.

Byron szobra a főbejáratnál áll, a közelben élt – tájkeresőben – Goethe is,

a Via del Corso 18. számú házban; a Museo Nazionale di Villa Giulia előtti

kőpadokon haláltól nem rettegő etruszkok nyújtózkodnak, lustán, ráérőn.

De ez csak az első tétel, távol még a dél-sugaraktól fűtött cikornyás Trevi-kút,

Neptun szekerével, az a harmadik tétel lesz. Most puha gyolcskötegben a fuvolák,

oboák, nem tülekedik az angolkürt meg a két fagott, hallgatnak a harsonák,

ám brácsahúrokon szelíd vízmoraj, homokóra-zizegés – komponistánk 1902-ben

Szentpéterváron Rimszkij-Korszakovnál tanult hangszerelést, hogy aztán otthon,

tizenhat percben, végigálmodja Róma négy kútját. A mű ősbemutatója 1917-ben volt,

egy évre rá Toscanini vitte sikerre. Közben szálkás ékírás perdül a vizeken,

árnyékból kilépve indul a körmenet, lobognak sudáran a szélfelkapta vásznak.

És főzik üstjeikben habzó italukat a vajákos asszonyok.

 

Már nem minden nő a jegyesem,

és tenger nélkül is elvagyok.

 

Huncut még a vér,

a szárny lassúbb, mint a képzelet.

 

Incselkedő légtornász angyalok

gyakorlatoznak a magasban,

fontolóra veszem,

elkapjam-e valamelyiket.

Vagy csak hagyom utánam jönni,

noha kétséges a követési távolság;

és veszteglő tevém fáradtan

rátalál-e a rejtett barlangra,

az beljebb gyapjútakarókkal terítve –

az illedelmes valóság ritkán kitalálható.

 

A keletkezés vekkerét

csörgésre más húzza fel,

friss minőségről újak intézkednek.

 

A lebontott sarki bolt faláról kibukó dobozkákból

rég elfolyt már a fahéj, sáfrány, szegfűszeg,

az öntöttvas mákdaráló

hatalmas lendítőkereke is elröpült zajosan

az Alvégen át a Vásártér felett.

 

Mindegy. Jeltelenül érkezel

és jeltelenül távozol majd, legvégül.

 

De még mindig nem mondtam el,

ki vagyok én.

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...