Fürkésző

 

Fák hajlongtak

az első hajnali fényben,

mint pincérek,

ha felvették a rendelést.

 

E párás reggelen csupán színes vízszemcsék táncolnak elő Respighi kútjából

a Villa Borghese parkban, Michelangelótól kértek tanácsot annak tervezői.

Byron szobra a főbejáratnál áll, a közelben élt – tájkeresőben – Goethe is,

a Via del Corso 18. számú házban; a Museo Nazionale di Villa Giulia előtti

kőpadokon haláltól nem rettegő etruszkok nyújtózkodnak, lustán, ráérőn.

De ez csak az első tétel, távol még a dél-sugaraktól fűtött cikornyás Trevi-kút,

Neptun szekerével, az a harmadik tétel lesz. Most puha gyolcskötegben a fuvolák,

oboák, nem tülekedik az angolkürt meg a két fagott, hallgatnak a harsonák,

ám brácsahúrokon szelíd vízmoraj, homokóra-zizegés – komponistánk 1902-ben

Szentpéterváron Rimszkij-Korszakovnál tanult hangszerelést, hogy aztán otthon,

tizenhat percben, végigálmodja Róma négy kútját. A mű ősbemutatója 1917-ben volt,

egy évre rá Toscanini vitte sikerre. Közben szálkás ékírás perdül a vizeken,

árnyékból kilépve indul a körmenet, lobognak sudáran a szélfelkapta vásznak.

És főzik üstjeikben habzó italukat a vajákos asszonyok.

 

Már nem minden nő a jegyesem,

és tenger nélkül is elvagyok.

 

Huncut még a vér,

a szárny lassúbb, mint a képzelet.

 

Incselkedő légtornász angyalok

gyakorlatoznak a magasban,

fontolóra veszem,

elkapjam-e valamelyiket.

Vagy csak hagyom utánam jönni,

noha kétséges a követési távolság;

és veszteglő tevém fáradtan

rátalál-e a rejtett barlangra,

az beljebb gyapjútakarókkal terítve –

az illedelmes valóság ritkán kitalálható.

 

A keletkezés vekkerét

csörgésre más húzza fel,

friss minőségről újak intézkednek.

 

A lebontott sarki bolt faláról kibukó dobozkákból

rég elfolyt már a fahéj, sáfrány, szegfűszeg,

az öntöttvas mákdaráló

hatalmas lendítőkereke is elröpült zajosan

az Alvégen át a Vásártér felett.

 

Mindegy. Jeltelenül érkezel

és jeltelenül távozol majd, legvégül.

 

De még mindig nem mondtam el,

ki vagyok én.

 

Molnár Gábor

Mihályra várva

akár a döfött dúlt állat, sárban, lápban lépve, kiontott végrendeletét vérrel véste létre   felhőbő kebleken, lőtt seben át, skarlát Nap...

Molnár Gábor

Mihályra várva

akár a döfött dúlt állat, sárban, lápban lépve, kiontott végrendeletét vérrel véste létre   felhőbő kebleken, lőtt seben át, skarlát Nap...

Klemm József

Ha egyszer…

Ha egyszer mégis meghalok, égbe visznek az angyalok, lebegünk majd a föld fölött, a tollruhába öltözött kísérőimmel, percekig, míg várják, hogy intsek nekik, hogy...

Klemm József

Ha egyszer…

Ha egyszer mégis meghalok, égbe visznek az angyalok, lebegünk majd a föld fölött, a tollruhába öltözött kísérőimmel, percekig, míg várják, hogy intsek nekik, hogy...

Zalán Tibor

Évforduló

A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú...

Zalán Tibor

Évforduló

A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú...

Zalán Tibor

Madártörés

Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött,...

Zalán Tibor

Madártörés

Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött,...

Zalán Tibor

Poszt

A szív megállt. Már csak a tenger hullámzik bennem. A tenger

Zalán Tibor

Poszt

A szív megállt. Már csak a tenger hullámzik bennem. A tenger

Zalán Tibor

Várakozás

Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis

Zalán Tibor

Várakozás

Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis

Zalán Tibor

Beckett

Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után...

Zalán Tibor

Beckett

Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után...

Kis Kinga

őszintén

meddig lehetek még megfelelő kort megélt, önállóságot tettető gyermek? s mikor vihet táncba engem is az a csodálatos Világ? majd könnyezve suttogom neki: „olyan más vagy,...

Kis Kinga

őszintén

meddig lehetek még megfelelő kort megélt, önállóságot tettető gyermek? s mikor vihet táncba engem is az a csodálatos Világ? majd könnyezve suttogom neki: „olyan más vagy,...

Pejin Lea

ima az éhezőkért

a testem egy játszótér, vasárnaponként templom. csúszdázik az enikő, hintázik az áron. mindennapi libidójuk add meg nekik ma. ha nem jó a libikóka, nincsen nyalóka.

Pejin Lea

ima az éhezőkért

a testem egy játszótér, vasárnaponként templom. csúszdázik az enikő, hintázik az áron. mindennapi libidójuk add meg nekik ma. ha nem jó a libikóka, nincsen nyalóka.

Pejin Lea

éjszakai műszak

nők halnak ki karjaimban naponta. a fajfenntartás célja nélkül hasadnak ketté középen. a két mell között lövészárok, maradhatna éjszakánként pár...

Pejin Lea

éjszakai műszak

nők halnak ki karjaimban naponta. a fajfenntartás célja nélkül hasadnak ketté középen. a két mell között lövészárok, maradhatna éjszakánként pár...