Szabadságvágy

Szabadságvágy

Pétër László: Korpusz

A szabadságvágy a verbalitásunkat, szókészletünket és gondolati rendszerünket meghatározó fogalmi képlet, amelyet minden építő jellegű szellemi ténykedés, így valamiképpen a vizualitásokkal elfoglalt képzőművészet is igyekszik kisajátítani. Ezért is érdemes komolyan vennünk az élet minden pillanatát, így a bennünk megfoganó érzületeinket tükröző alkotási ösztönt is. Az áhitatban fogant művek a ránk feszülő átszellemültségükkel képesek hatni. A sűrített pillanatok, a gesztus értékű káprázatok ünnepélyességét, az életet igenlő élményt személyes átélő képességünk adja meg. A nem mindennapos megélés-élményeink ösztönösen megindítják bennünk a kreatív továbbgondolások szövevényét.

Ez lehetne az alkotási ösztön magával sodró öröme. Mert mi mást adhatna a képekben alkotás élménye? A teremtett világ utánzása a képzeletbeli újrateremtések kockázatmentes lehetőségével kecsegtet, az ötletadó ösztöne újabb felfedező élményszerűségeket tartogat a számunkra. A mindennapi átélésekben szövögetett képi valóság élvezetes gyötrelem: a jelhagyás feltöltődés élménye lényegében új értelmet ad az életünknek.

Mi a célunk az önkifejezés ábrázoló műfajával? Komolyra vehető üzenetnek véli-e jeladásainkat ma a technicista, lelki bajokkal küszködő ember, vagy csupán bohóckodásnak… és miként fogja értelmezni őket a jövőbeli?

Az öntörvényű jelhagyó embernek csillapíthatatlan a szabadságvágya. A művészember konok kitartással, egy elképzelt párhuzamos világ kiépítésén fáradozik, miközben a valóság leszűrésével foglalatoskodik. Alig törődve a harsány, anyagias világ akaratával, végeláthatatlan küzdelmekbe bocsátkozik, önbátorító hittel, kitartással, határtalan szorgalommal.

 

Vonalka

Nulla dies sine linea – vagyis: egy nap se múljék el vonás nélkül. Egy egyszerű vonalka, a megörökített rajzi gesztus levonata is valós történeteink megtermékenyítő hatására keletkezik! A torz(i)ók: egy kavics, egy falevél, egy arc vagy egy közönséges absztrakció megörökítése, töredékrészecskeként is jól érvényesülhet a tudatvilágunkban. De valójában minden alkotás valamiféle Veronika-kendő akar lenni, és az örökkévalóságot célozza meg.

Mi a tettre vágyásunk és a szabadságvágyásunk lényege? Az éppen adott hangulati állapotok titkainak, mibenlétének megfejtésére való törekvés, amely miatt szükségünk van a valóság és az érzelmek kifejtésére: forradalminak hitt alkotói tettekre.

A művész zsenialitása a megérző, belelátó képességében van. A jelkereső/jelhagyó közvetítők, a tökéletesre vágyó, valóságot leképező Alkotók évezredek óta az egyetemes világ megértését és tolmácsolását szorgalmazzák. Életmű-torzóikat ránk testálják. Mennyi idő kell egy alkotónak ahhoz, hogy ezt megtegye? Hogy korának és talán az utókornak is sikeres művészévé váljon?

B. Szabó Györgynek 43, Balázs G. Árpádnak 94 esztendő jutott. Kondor Bélának 41, Szalay Lajosnak 86, Bíró Miklósnak csupán 27, Ács Józsefnek 76 év, Galics Istvánnak 43, Benes Józsefnek 87.

 

Forradalmiság és hűség

„Amiként kezdtem, végig az maradtam” – írja Pilinszky egyik versében. Szolgája a hűségnek, soha jobbat nem írhatott volna arról a teremtés iránti elkötelezettségről és áhitatról, amit végtelen refrénként ismételget magában minden alkotó. A világlátásunk különbözhet, de alkotói szándékunk egymáséhoz hasonlatos, ingerületeink ugyanazon a skálán mozognak, akár naturalista, akár expresszív, szürrealista vagy a valóságtól elvonatkoztatható… impressziók által vezérelt vagy posztmodern eszköztárak által kivetítésre ítélt életérzést sugároznak. A Paul Gauguin-i kérdést visszhangozzák: Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk?

Vagyis hát, kik vagyunk mi, maghozó emberek?

A haladás sodrását változó légfuvallatok által észleljük. Hiszen mit hozott számunkra a régitől elszakadás kényszere? Ahogyan az emberi gondolkodás, a logika, a korszellem változott, a művészi technikák is fejlődtek: a naturalista hajlamú ábrázolásmódokat vagy a régi sematizmusokat felülírta a lágy és kemény dekoratív felületeket szerteszét ágaztató, a stilisztikai csapdákat megörökítő vagy megkerülő ábrázolási szándék és mód. Mára nem csak kifelé, de befelé is egyszerre figyelünk (sőt olykor öntörvényűen, csupán befelé)…

 

Végezetül: a globalizáció veszélyhordó korszakában arra is rá kell jönnünk, hogy időről időre fontos visszatérnünk az eredeti értékeinkhez. Ha másért nem, a gyökértelenség érzetének a csillapítása miatt. Tudnunk kell, hogy „honnan jöttünk, kik vagyunk, és hová megyünk”.

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...