Rengeteg szakmunka foglalkozik azzal, hogy nemcsak fel kell ismernünk az irodalomtanítás válságát, hanem cselekedni kell, és megoldási lehetőségeket kínálni, találni. Természetesen nagyon nehéz és összetett feladat a saját módszereinket és elképzeléseinket kialakítani, alkalmazni. A tanítási folyamat kilencven százalékában „halott költőket” tanítunk, hiszen alapok nélkül nem létezhet szilárd tudás, nem lehet átlátni ezt az igen bonyolult rendszert. A kortárs versek mindig kapcsolódtak a múlthoz, valakihez, valamihez. Sok tanár belefáradt abba, hogy merjen-e túllépni a hivatalos kereteken, esetleg hagyja a diák fantáziáját kibontakozni. Egyet kell értenem azzal a tézissel is, hogy ma már az olvasás alatt nem pusztán a betűk egybeolvasására kell gondolnunk, hanem a körülöttünk lévő világnak az értelmezését is értenünk kell alatta, ugyanis az olvasóvá nevelés nagyon megterhelő feladat, diáknak és tanárnak egyaránt. Mirk Klára tanulmánya beszél arról, hogy létezik fiús és lányos olvasmány, természetesen ez a feltevés nem zárja ki azt, hogy esetleg elolvasnák a másik nemnek szánt könyvet is. Talán túl egyszerűnek tűnhet ez a besorolás, mégis muszáj valamilyen cédulát ráakasztanunk, hogy vonzóbbá tegyünk egy-egy kötetet. A gimnáziumok első osztályában, ha valaki meghallja azt, hogy antikvitás irodalma, két dolgot tesz: vagy maga elé bambul, mert nem is érti a kifejezést, vagy a padra rogy, és azt mondja, „ne má’”. A lehető legrosszabb forgatókönyvünk, hogy egy nagyon megterhelő anyagrésszel indítunk, és sikeresen megutáltatjuk az irodalmat. Sok tanár úgy gondolja, hogy az olvasás az egyetlen érték, nincs más alternatíva, ma sajnos ez már nem így van. A lassú és elemző olvasás fárasztó és unalmas, felgyorsult a rendszer körülöttünk, ennek ellenére az irodalomórákon az atmoszféra nem lehet ennyire gyors, mert muszáj megértetnünk, hogy az értékek igenis fontosak, a hagyományainkra figyelmet kell fordítanunk, a művészet és a gondolkodás az ember életének szerves része. Meg kell találnunk, hogy a diákok sajátos kultúrájában mi számít értéknek, hogyan tudnánk azt beolvasztani egy iskolai óra keretébe, természetesen ez egy hosszabb folyamat eredménye.
„Ma már aligha kétséges, hogy az emberi civilizáció alapvetően valamiféle – egyelőre jobb szó híján »képolvasás«-nak nevezett – erősen vizualizált és »egészleges« információszerzési módszer felé tart” (FŰZFA 2012, 92). Ugyanis benyomásaink által képesek vagyunk érzékelni és értelmezni a körülöttünk levő világot, nem szükséges az elmélyülés. Sokan abba a hibába esnek pedagógusként, hogy a diák nem akar elgondolkodni, ám cseppet sem ennyire egyszerű és negatív a helyzet, meglátásom szerint ez csak puszta tagadás, inkább magára teríti a tagadás takaróját, és nem bonyolódik bele lelki és gondolati mélységekbe, mert belefulladna. Számos lelki problémával küzdő fiatal van, akik nagyon érzékenyek, akiknek az irodalomóra, maga a légkör jelent biztonságot, ahol megnyilatkozhatnak, és nem szidják le őket, de lehet, hogy ennél többre nem képesek, vagy nem is akarnak mélyebben foglalkozni vele.
Tehát ránk, tanárokra nem kisebb feladat hárul, mint hogy megértsük a diákjainkat, és ez a megértés olyan komplex folyamat legyen, amely segíthet a lelki gyógyulásukban is. Ehhez megfelelő tanár-diák kapcsolat szükséges. Ezért kell minél előbb elszakadnunk a pozitivista irodalomtanítástól, mert a tantárgyunk veszélybe kerül, és feleslegessé válik.
Hogyan tanítható az irodalom a digitális térben?
A kérdésre a válasz: kreativitással. Számos alkalmazás áll a tanárok rendelkezésére, amelyekkel fogalomkártyákat, fürtábrákat, szerencsekereket stb. tudnak kreálni. Elsőként a Tankocka alkalmazást említem, amely több funkciót is képes betölteni. Készíthetünk többválasztásos kvízt, kirakót, kifejtős feladatokat, kisfilmet. Nem túl időigényes, és nagyon jól alkalmazható az órákon is, és egyénileg is. Sokkal könnyebben jegyeznek meg és értenek meg összefüggéseket, ha mindezeket látják is, tehát vizualizálhatják. Pethőné Nagy Csilla módszertani könyve is nagyon hasznos lehet egy-egy ilyen helyzetben. Amikor elindult az online oktatás, a diákjaim nem tudták, hogyan is rögzíthetnék a hallottakat, hogyan lehetne a lényeget kiemelni egy-egy vers vagy prózai szöveg esetén. Kiváló módszer a fogalomkártya bevezetése, ami egy-egy fogalom megtanulására, értelmezésére szolgál, ha a fogalmak tiszták, akkor következhet a gondolattérkép, amelyet különösen szeretnek, hiszen ők készítik, így az értelmezése is nagyon egyszerű, sőt vizualizálhatják az összefüggéseket. Többször alkalmazható az idődiagram is, amikor egy hosszabb vers időstruktúráját tárgyaljuk. Tehát a Tankocka mellett, kiegészítőként alkalmazhatjuk a fent említett lehetőségeket is (PETHŐNÉ 2018, 16–20). Gyakorlásra a Redmenta oldal is kiváló, hiszen könnyen elérhető, áttekinthető, és többször is megoldhatják a feladatlapokat. Számtalan okostankönyv áll a rendelkezésünkre, amelyek rendkívül sok illusztrációt tartalmaznak. Végül pedig a Kahoot!-ot említem, amely a legkedvesebb és a legmókásabb a diákjaim számára. Képeket, videót is lehet a kérdésekhez csatolni, sőt létrehozhatunk különféle feladattípusokat.
Talán komplexebb és hosszabb időt igényel a hashtag.school bevezetése, megismertetése, viszont átalakíthatja a tantermi oktatás minden szegmensét, és újabb dimenziókat nyithat meg. Ezen a felületen tananyagot szerkeszthetünk, naptárt vezethetünk, amit a diákjaink is látnak, tesztek számtalan verzióját készíthetjük el. Nagyon mókás lehet, hogy a teszteket nem jegyért oldják meg, hanem életekért, mint egy játékban, ezek pontokká alakíthatóak, majd később jeggyé. Így magát az osztályozást is átértelmezhetjük a játékosítás segítségével. Rengeteg pontot kell, hogy összegyűjtsenek egy-egy osztályzatért. Az összeállított tananyagból létrehozhatunk párbajokat, amelyeket a gyerekek otthon is vívhatnak egymás között, tehát a házi feladat eleve megvan, sőt élvezettel végzik el. Tulajdonképpen ez az adott osztály digitális osztályterme, ahol ugyanolyan munka folyik, mintha a tanteremben ülnének. Különösen jó és nagyon hatékony a tanulókártyák alkalmazása, illetve egyéb ilyen tesztelési lehetőség: akasztófa, képpárosító, hotspot, puzzle, összekötés.
Vannak olyan alkalmak, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismerik-e a verssorokat, és össze tudják-e őket kötni, esetleg a szerzőhöz rendelni, ilyenkor az összekötős feladat a legcélszerűbb és a legnehezebb is, hiszen több vers forog a fejükben, sokszor elvesznek, mégis meg akarják oldani a feladatot, méghozzá sikeresen, hogy aztán minél több pontjuk legyen, esetleg átvegyék a vezetést az osztályban. Egy-egy lírai alkotást nem nehéz vizualizálni, de amikor olyan feladattal állnak szemben, ahol csak képek vannak egymás mellé rendelve, és ezt először fel kell ismerni, majd sorba rakni, és a szerzőt is melléjük írni, akkor már egy fokkal nehezebb dolguk van.
Egyszerű feladatnak tűnhet a művek vizualizálása, hiszen könnyebben tudják azt megérteni, átélni, mégis magát a vizualizációs folyamatot is meg kell tanítanunk, finomítanunk kell rajta. Pusztán a „nézés” nem nyújt elegendő ismeretanyagot ahhoz, hogy „lássák” is azt, amiről egy-egy vers szól. Leegyszerűsített értelmezési módszernek tűnhet az effajta feladatok megoldása, gyakorlása, ennek ellenére a legnehezebbek egyike. A gyakorlásokra különféle animációs videókat vetítek, majd azt együtt értelmezzük és elemezzük. Amikor már működik az elemzés, és elsajátították a módszereket, a praktikákat, akkor egy következő fokozaton kell továbbhaladnunk. Ilyenkor filmeket néznek, de megadott szempontok alapján kell az egészet átlátniuk, megérteniük. A probléma, hogy nagyon időigényes, kizárólag házi feladatra, illetve külön foglalkozásokon lehet hasonló gyakorlófeladatokat véghez vinni. Mivel az elemzést leírják, így a tanárnak át is kell néznie, értékelnie, és esetleges ajánlásokat tennie a hibák javítására. Mindezek ellenére úgy látom, hogy ez a megoldás sikeres és hasznos is a diákok számára.
Nagy kihívást jelent az is, hogy a mai digitális generáció minél gyorsabban csak a legfontosabb, a leghasznosabb információk megszerzésére törekszik, ezzel oldják meg saját helyzetüket, amelyben kizárólag olyan ismeretanyagot sajátítanak el, amely szükséges a dolgozatra, az ellenőrzőre. Abban a szerencsés helyzetben van az irodalom, hogy interdiszciplináris, és nagyon sok módon kapcsolhatjuk más tárgyakhoz. A diákokra elsősorban az irodalom populáris rétege képes mély benyomást tenni, tehát fontos feladatunk, hogy aktuálissá tegyük az adott anyagot, és mindig párhuzamba állítsuk, kapcsolatot találjunk a mindennapi történésekkel, a digitális világgal, a dinamikus változásokkal (FŰZFA 2012, 21).