Februári reggelek

Kékcinege veri az ablakomat már kora reggel. Nem értem. Sose etetjük őket a párkányon, hiszen a macska is szívesen napozik a ház keleti oldalán levő ablakban. Ennek ellenére mégis… már napok óta idejár. Nézegeti magát az ablaküvegben, közben idegesen pillog hátrafelé, közeledik-e valami veszély.

  És erőszakosan kopogtat. Csapkod a szárnyával, majd amikor cinegeraj lepi el a diófa ágait, csatlakozik hozzájuk. Elveszítem a tömegben…

  Vajon mit akarhat? Éhes? Itt az erdő mellett találhat magának eledelt még így télvíz idején is. A szomszéd almafáin és naspolyacserjéin is akad otthagyott gyümölcs. Vagy elfoglalták az odúját? Végigjárom a kertet, fülemet a fák törzsére tapasztom, kukucskálok a résekbe, óvatosan félrehúzom a kerítés melletti mogyoróbokor ágait, de semmi. Semmi, ami magyarázatot adhatna a jelenségre.

  Kérdezem biológus kollégámat, mit gondol, mi történt a kismadárral. Azt mondja, ahogy röpköd a cinke a diófa körül, meglátja saját tükörképét a reggeli ablaküvegben, úgy hiszi, ellenséggel találkozott. Nekitámad. El akarja űzni a környékről.

  Félreértettük tehát egymást. Nem ismerjük a másik jelrendszerét, viselkedési szabályait, ősi ösztöneit. Én a csukott ablakból segélykérésnek látom azt, ami számára reggeli táncuk megszokott ritmusának pillanatképe csupán.

  Pedig ha kitágítanánk a beszéd határait, és a nyelvi rendszerek mögött a gondolatra figyelnénk, akár meg is hallhatnánk az ég és a föld hangját. Ha egyszer kicsit csöndben maradnánk, a meghallgatás némaságával, odafigyelő kíváncsisággal fordulnánk szemtől szembe az élettel, talán észrevennénk, hogy megszólalnak a vizek, a fák, a madarak, a fű alól kibukó kis bogarak. Hallanánk, ahogy fütyül a szél a fejünk fölött, és fecske köszön ránk az eresz alól.

  Állok az ablaknál, és eszembe jut, hogy milyen sok csönd van már az életemben. Mennyi elhallgatás, fönnakadt szó, félbehagyott nevetés, megszakított gondolat rejtőzködik bennem. Ahogy apám int felém, utolsó kézmozdulatával elköszön. Ahogy öreg barátom búcsúzik cigarettafüstöt fújva maga elé, csöndesen. Ahogy egy hajtincs kibukik a bojtos sapka alól, bájosan. Mind néma üzenet. Jelek. Kitágított beszédhatárok mögötti szavak. 

  Elakad a lélegzetem, ahogy a februári reggelben ráébredek az összefüggésekre. A szeretet lehet a kulcs a megértéshez? Nyitott lélekkel odaállni egymás elé? Szembefordulni és figyelni? Régi telek borzongása fut át rajtam, hóolvadásillata van a levegőnek, jóízű öröm ez a korai óra a nekem rendelt időben.

  Állok az ablaknál a februári reggelben, nézem a tél végi szürke égbolt bágyadt felhőit, és várom a pillanat békéjét széthasító gyönyörű madártáncot.

  Kitárom az ablakot.

  A kékcinege a diófán tollászkodik.

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...