Tűzijáték

Tűzijáték

Szerző: Bakos Anita: Narancssárga kréta

 

Tudod, kislányom, amikor a nénje először felhozott Pestre – kezdett a történetbe apa –, épp tűzijáték volt. Én meg csak néztem, néztem azt a sok csillogó rakétát az égen, és arra gondoltam, itt szeretnék élni, ebben a városban, és ha lesz családom, minden évben velük megyek a tűzijátékra.

  – Én az idén biztos nem megyek, nem egy nagy szám ez, minden évben ugyanúgy lövik ki. És nagy a tömeg – replikázott anya.

  – Apa, én biztos megyek veled, én is nagyon szeretem a tűzijátékot – mondtam én. Húszéves voltam ekkor.

  – És az udvarlód? Ő jön? Nagyon örülnék – mondta apa.

  – Sajnos nem jön, azt mondta, a tűzijáték kedvéért nem utazik fel Pestre.

  – Nem baj, akkor megyünk ketten – mondta apa. Így is lett. Épp az alagútnál bandukoltunk, amikor megszólított bennünket egy fiú, velem egyidős lehetett, szőke, kék szemű, kicsit alacsonyabb nálam. De ez nem volt meglepő, 180 centiméter magasra nőttem:

  – Jó estét! Melyik az Attila út?

  Apa készségesen válaszolt:

  – Attól függ, hányas számot keresi, itt a következő kereszteződésnél lesz, balra vagy jobbra kell mennie.

  – Köszönöm, elnézést, csak újpesti vagyok, ezért nem tudtam. Egy házibuliba megyek – mondta a fiú.

  – Semmi baj, azért vagyunk, hogy segítsünk egymásnak. Én vidékről jöttem fel Pestre, eleinte én sem ismertem a várost, jólesett, ha útba igazítottak – válaszolta apa.

  – Ha kérdezhetek még valamit – folytatta a fiú. – Ön egyedül neveli a lányát, hogy így ketten mennek a tűzijátékra? Csak azért kérdezem, mert engem apukám egyedül nevelt fel.

  – Nem éppen – mondta apa. – Csak a tűzijátékot mi szeretjük a családból. Ha van kedve, fiatalember, csatlakozzon hozzánk.

  – Nem, sietnem kell a buliba. Viszont a lányát elengedné velem a buliba? Jó társaság lesz, és vigyázok rá.

  Én csöndben figyeltem, de igaziból kedvem lett volna a fiúval tartani a buliba.

  – Nekem lenne kedvem – mondtam apának. – És majd eljössz értem, apa.

  – Szó sem lehet róla – mondta apa. – Kislányom, szimpatikus a fiatalember, de nem ismerjük. Ki tudja, mi lakozik benne – súgta nekem.

  – Köszönjük a meghívást, de nem engedem el a lányom.

  – Sajnálom, akkor annyit kérnék még: adhatok két puszit a lányának, búcsúzóul?

  – Na jó, azt lehet.

  A fiú megpuszilt és elment.

  Hat évvel később apa betegágyánál ültem. Úgy éreztem, megbeszéltünk mindent, nem maradt semmi kimondatlanul.

  – Kislányom, egy dolgot sajnálok.

  – Mit, apa? – kérdeztem.

  – Hát azt, emlékszel, amikor augusztus 20-án nem engedtelek el azzal a fiúval a buliba. Miért is ne mehettél volna? Húszéves voltál, előtted állt az élet. Ne haragudj.

  – Nem haragszom, apa. Férjhez mentem, biztos lesz gyerekem is, semmi baj.

  – De lehet, az a fiú egy másik élet lett volna, egy jobb élet.

  – Szerintem a fiunk elég nagy már ahhoz, hogy ma este kivigyük a tűzijátékra – mondtam öt évvel később a férjemnek. Pali akkor két és fél éves volt.

  – Ha nagyon akarod – mondta a férjem. – Tudod, utálom a tűzijátékot, de menjünk.

  – Nézd, Palikám – mondtam este a fiamnak. – Hű, milyen szép tűzijáték.

  A fiam tapsikolt a kis kezével, és sikkantgatott. Nem mentünk messzire, közel laktunk a Dunához. Majd hirtelen égzengés, villámlás, eső, sikoltva menekülő emberek.

  – Gyorsan, gyerünk a bokorba – kiáltotta a férjem. A határozottságát szerettem. Pali nézett a nagy szemével, nagyon meglepődött, nem sírt.

  – Rossz ötlet volt idejönni – mondta a férjem a bokorban. – Hogy jutunk haza?

  – Már így is, úgy is megázunk – mondtam én. – Legjobb lesz, ha kicsit csillapodik, és elindulunk. Minél előbb legyünk otthon.

  – Menjünk! – A férjem fogta a kezében Palit, s bár megázva, de hazaértünk.

  – Gyere, drágaságom, gyorsan be a kádba – és már eresztettem is a meleg vizes fürdőt a fiamnak. – Igyál egy kis gyerekteát is.

  – Tűzijáték, tűzijáték – ismételgette Pali.

  – Azt sajnos elmosta az eső. De hazaértünk, ez a lényeg – mondtam.

  Aznap este végtelen nyugalommal néztem az alvó fiamat. Nagyon örültem, hogy sértetlenül megúsztuk a vihart. Úgy éreztem, ez még jobban összekovácsolt minket mint családot.

  Másnap reggel a férjem már korán reggel cigarettára gyújtott.

  – Baj van – kezdte.

  – Mi baj lehet? Túléltük a tűzijátékot – mondtam én.

  – Elköltözöm – mondta ő. Abban az évben már másodszor.

  – De hát hogyhogy? Már épp rendeződött minden. Azt mondtad, engem választottál, engem szeretsz. Mi lesz így velünk, Palival?

  – Megint rájöttem, a másikat szeretem.

  – Épp most, amikor megmenekültünk a vészből? Együtt?

  – Az nem számít – mondta ő. – A cuccaimért még visszajövök – és kilépett a lakásból. – Nehogy megpróbálj zárat cserélni, mert akkor rendőrrel töretem fel.

  Ez eszembe sem jutott. Azt hittem, sosem megy el. Csak álltam megkövülten, és arra gondoltam, talán mégis jobb lett volna, ha azon az augusztus 20-án apa elenged a házibuliba a másik fiúval. Abban a másik életben most együtt örülnénk, hogy megmenekültünk a viharból.

 

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Juhász Zsuzsanna

Félhűség

Itt, itt van a vadászmező, barátném, és örök is, úgy látom.   Mert nekem az már örök, amit lassan itt hagyok. Hát minek ütöd a kutyádat, hogy nem ment...

Juhász Zsuzsanna

Félhűség

Itt, itt van a vadászmező, barátném, és örök is, úgy látom.   Mert nekem az már örök, amit lassan itt hagyok. Hát minek ütöd a kutyádat, hogy nem ment...

Lovas Ildikó

Cselekedj!

1. Miközben kedves, jobb dolgokra hivatott lányok és fiúk pillanatragasztóval múzeumok kiállítótermeinek temperált falaihoz rögzítik a tenyerüket – miután valami...

Lovas Ildikó

Cselekedj!

1. Miközben kedves, jobb dolgokra hivatott lányok és fiúk pillanatragasztóval múzeumok kiállítótermeinek temperált falaihoz rögzítik a tenyerüket – miután valami...

Mihályi Katalin

Ismerős történetek

Amikor valóság és irodalom találkozik Minden nagy ünnepre megvannak a csakis arra az alkalomra tartogatott olvasmányaim, így karácsonyra is. Már hosszú évek óta szenteste,...

Mihályi Katalin

Ismerős történetek

Amikor valóság és irodalom találkozik Minden nagy ünnepre megvannak a csakis arra az alkalomra tartogatott olvasmányaim, így karácsonyra is. Már hosszú évek óta szenteste,...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...