Katalin története

 

Katalin nem igyekezett férjhez menni. Arra gondolt, megvárja a szerelmet. Csak úgy, azért, hogy legyen valaki, nem kezd bele kapcsolatba. Amikor felköltözött Bajáról Budapestre, az volt az álma, hogy textiltervezőként fog dolgozni. És ez sikerült is. Bár eredetileg nem úgy tervezte, hogy gyárban fog elhelyezkedni, ott ugyanis kevésbé tudta kibontakoztatni egyéni tehetségét. Gyakran kényszerült arra, hogy konfekciótermékeket tervezzen. Néha már unalmasnak találta a hasonló virágminták megálmodását az otthonkákra. Úgy érezte, folyamatosan az iparművészet és az ipari termelés határán kell mozognia. A munkafeltételek sem bizonyultak a legideálisabbnak. Nyaktörő csigalépcsőn kellett felkapaszkodnia nap mint nap a tervezőasztalához Nem kapott külön irodát, meg kellett osztoznia a többi textiltervezővel a területen. De felmérte a lehetőségeit.

  Ha textilgyárba megy, akkor lesz lehetősége lakást is vásárolni. Ez a terve is sikerült. A Mártírok útján beköltözött szép összkomfortos szövetkezeti lakásába. Imádott kiülni este, munka után az erkélyre, és nézni a forgalmas út nyüzsgését, a felkapcsolódó utcai lámpákat.

  Csak a szerelem nem jött. A napjai csendesen és békésen teltek. Hétvégente idős szüleit látogatta meg Baján, visszahúzódó életet élt. Azon gondolkozott, végül is nem tudhatjuk, mikor és hol jön el a sorsdöntő találkozás. Ő hiába járt a barátnőivel az Ifjúsági Parkba, vele ott sem történt semmi. Öltözködését a szolid elegancia jellemezte, nem volt feltűnő jelenség. Frizurája is inkább az 1950-es évek divatjának felelt meg. Aztán egy nap a gyárba tárgyaló delegáció érkezett. Mindenki egész nap rohangált, a titkárnő Bambikat készített elő – akkoriban még a Coca-Colát nem ismerték –, és a kotyogós kávéfőzőben is dupla adag kávét főzött. A tárgyaló delegációban pedig ott volt a férfi, akire Katalin várt. Szabadkai kereskedő. Jó tíz évvel idősebb nála, magabiztos. Bár a tárgyalás közben összeakadt a tekintetük, Katalin kicsit csodálkozott, amikor a férfi meghívta konyakra és kávéra az eszpresszóba. Nem tudta elhinni, hogy tetszik neki. A férfi történeteket mesélt neki egy olyan világról, amelyet ő nem ismert. Színesnek, izgalmasnak tűnt, üzlet, tárgyalás, gyakran hangoztak el ezek a szavak. Elindult köztük valami olyasmi, amire már régóta várt.

  Akkor még nem sejtette, hogy ebben a történetben nem csak ketten lesznek. A titkosszolgálat már korábban is figyelte a férfit. Nőkapcsolatait – mert nőcsábász volt, akinek minden tárgyaláson akadt babája – különös figyelemmel kísérték, mivel ez zsarolási potenciának számított. A férfit be szerették volna szervezni ügynöknek, ami végül is nem sikerült, de a titkosszolgálat emberei megragadtak minden alkalmat, hogy céljukat elérjék.

  A férfi házas volt, két gyermek is várta otthon. Katalinnal mégis tartóssá vált ez a rövid románcnak ígérkező történet. Utazgattak is Magyarországon. Katalin szerelmes volt, kezes és könnyű, olyan nő, akire a férfi vágyott, hogy megédesítse mindennapjait, amikor utazik.

  Katalin hirtelen célszeméllyé vált. Személyiigazolvány-kérő lapját lemásolták. A házban, ahol lakott, kifaggatták szomszédjait, akik visszahúzódó, kedves teremtésként jellemezték. Egy napon a titkosszolgálat tisztje bejelentkezett a gyár igazgatójához. Az igazgató elsápadt, és azon morfondírozott, mi az oka a látogatásnak. Vajon a tervet nem teljesítették jól? Vagy már megint az igazgatóhelyettes elvtárssal akadt gond, aki már kapott pártfegyelmit is, mert egy vidéki kiszálláson jó szokásához híven túl sok pálinkát ivott, és karambolozott?

  Az igazgató nagyon meglepődött, amikor Katalinról érdeklődött a tiszt. Sőt, nemcsak érdeklődött, hanem azt kérte, hívja be az igazgató a nőt egy szakmai megbeszélésre, és kérje meg, hagyja kint a táskáját addig. A többit bízza rájuk. Ők körültekintően fognak eljárni. Az igazgató nem mert kérdezni semmit, csak teljesítette, amit mondtak neki. Amíg Katalin az irodában tartózkodott, a lakáskulcsát kivették és lemásolták a titkosszolgálat emberei. Aztán, amíg dolgozott, a másolt kulccsal kinyitották a lakását, és beépítették a lehallgatóberendezéseket. Így amikor a szabadkai férfi megérkezett hozzá a lakására, mindent hallottak ők is. Mindemellett még Katalin egy régi munkatársát is beszervezték, aki találkozót kezdeményezett a lánnyal. Szintén kávéra és konyakra. Katalin hangsúlyozta, hogy ő nem nyitott másra, csak egy jó beszélgetésre, hiszen pasija van. És mesélt, lelkesen, milyen jó élete lett, amióta megismerte a szabadkai férfit. Milyen sok közös élményt gyűjtöttek. Sokat utaztak. Katalin számára kinyílt a világ. Azt nem sejtette, hogy a régi jó ismerős mindezt leírja a találkozójuk után egy állambiztonsági jelentésben. Élményeit, legtitkosabb vágyait így idegen férfiak olvashatták.

  Aztán vége szakadt a szerelemnek. A férfi nem költözött Budapestre, Katalin sem szeretett volna Szabadkára menni. Persze az ezzel kapcsolatos ajánlatát nem is gondolta komolyan a férfi, hiszen házas volt, két gyermekkel. Katalin csupán arra volt jó neki, hogy megédesítse budapesti napjait.

  Katalin sok-sok éven át dolgozott még a gyárban. Be kellett lépnie egy szocialista brigádba, ugyanis az 1970-es években már alakítottak vegyes brigádokat is, ahol munkásnők és értelmiségiek együtt harcoltak a terv jobb teljesítéséért. A brigád nevét szabadabban választhatták meg, mint korábban. Így lettek ők a Dinnyés József brigád, hiszen nagyon szerették az énekest. A brigádrendezvényeken csak nők vettek részt, így nők táncoltak nőkkel, nők ittak nőkkel. De Katalin mindezt nem bánta, mert a szabadkai kereskedőt sokáig nem tudta feledni. Az igazgató az 1970-es évek közepén ment nyugdíjba. Egy pillanatra akkor eszébe jutott, hogy Katalinnal megossza a titkot, hogy bizony, a lány lakáskulcsát lemásoltatta a titkosszolgálat, tehát ha hazament, és úgy érezte, valaki járt a lakásában, az nem képzelődés volt. De nagyon félt az igazgató, nem szerette volna, ha idős korában ő válna célszeméllyé. Katalin sosem tudta meg a titkot, hogy felhőtlen boldogságában folyamatosan jelen volt egy harmadik, az állambiztonsági szolgálat tisztje személyében. Aki kihallhatta legintimebb pillanatait is. Ahogy Illyés Gyula is megírta, a zsarnokság ott volt a légyottban, a vágyban és a búcsúcsókban is.

 

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Tóth Eszter Zsófia

Ghosting

– Hazajöttünk a nyaralásról, és azóta nem ír, nem hív. Már egy hete – mondta a barátnőm kisírt szemmel.   – És a Messenger-üzenet?   –...

Tóth Eszter Zsófia

Ghosting

– Hazajöttünk a nyaralásról, és azóta nem ír, nem hív. Már egy hete – mondta a barátnőm kisírt szemmel.   – És a Messenger-üzenet?   –...

Klamár Zoltán

Évek és napok

„Vannak nehezen járható s hepehupás napjaink, amelyekre csak végtelen hosszú idő alatt tudunk felkapaszkodni, s lefelé hajló napjaink, amelyeken énekelve s teljes sebességgel futunk...

Klamár Zoltán

Évek és napok

„Vannak nehezen járható s hepehupás napjaink, amelyekre csak végtelen hosszú idő alatt tudunk felkapaszkodni, s lefelé hajló napjaink, amelyeken énekelve s teljes sebességgel futunk...

Bordás Győző

Kanizsa 22

1792-t írtak akkor – tehát 230 évvel ezelőtt –, amikor az Úr, nyilván véletlenül vagy unalmában, letekintett e mocsaras, maláriavészes picinyke földrészre,...

Bordás Győző

Kanizsa 22

1792-t írtak akkor – tehát 230 évvel ezelőtt –, amikor az Úr, nyilván véletlenül vagy unalmában, letekintett e mocsaras, maláriavészes picinyke földrészre,...

Zselicky Zoltán

Iránytű és tájszabászat

Fáklyával egy éghető világban Ritkán viszek magammal iránytűt. Megtanultam inkább órával tájolni. Nem nehéz. A kismutatót a nap felé fordítja az ember,...

Zselicky Zoltán

Iránytű és tájszabászat

Fáklyával egy éghető világban Ritkán viszek magammal iránytűt. Megtanultam inkább órával tájolni. Nem nehéz. A kismutatót a nap felé fordítja az ember,...

Tóth Eszter Zsófia

A piros nadrágod

– Drága Katikám, meglátod, egyszer vége lesz ennek a rohadt kommunista világnak – mondta Zsíros nagyapa anyának. A falusi háza verandáján ült, fekete kalapban, fekete...

Tóth Eszter Zsófia

A piros nadrágod

– Drága Katikám, meglátod, egyszer vége lesz ennek a rohadt kommunista világnak – mondta Zsíros nagyapa anyának. A falusi háza verandáján ült, fekete kalapban, fekete...

Juhász Zsuzsanna

Minden ember kétszínvirág

Helmuth von Glasenappnak, a vallási univerzizmus elméletéért   Istenem, milyen istentelen indulatok lehettek azokban a kicsi gyerekekben.   Akik focilabdának használtak egy kölyökkutyát?...

Juhász Zsuzsanna

Minden ember kétszínvirág

Helmuth von Glasenappnak, a vallási univerzizmus elméletéért   Istenem, milyen istentelen indulatok lehettek azokban a kicsi gyerekekben.   Akik focilabdának használtak egy kölyökkutyát?...

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

5. Nem tudom pontosan, hogy Nagyapámat mikor vitték el a galíciai frontra harcolni a szabadkai 6. honvéd gyalogezred katonájaként, pontosabban tudnék erről írni, ha megőriztem volna azt az...

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

5. Nem tudom pontosan, hogy Nagyapámat mikor vitték el a galíciai frontra harcolni a szabadkai 6. honvéd gyalogezred katonájaként, pontosabban tudnék erről írni, ha megőriztem volna azt az...