A ragyogás kaszái között

 

Kisfiam, a Halál bölcsődéjébe adlak.

 

Bort iszom és jeges a homlokom.

Nézek a vonatablakon át: kaparó-nyakú

varjak tépik ki a föld jajduló húsából

a csírás magot. A tekintet tántorog, elesik.

Messzi az ég, kék-hideg és magos,

ahogy egyszerre mindenünkből kitakar.

Forgunk a ragyogás kaszái között

anyáddal, mint akiknek már mindegy

tovább.

 

S a tehetetlenség szégyen-bordázata alatt

felnősz bennünk, nagyobbra és szelídebbre,

mint a katonák.

Belé költözöl árnyékunkba – ruhád is legyen,

nyomorunkban mezítlenségeddel minket

meg ne alázz.

Belé költözöl emlékezetünkbe – nehogy az

idő szüntelenül megnyíló csapóajtóin át

visszahullj a semmibe.

Ha már a létezés üvegablakához nyomtad

parányi orrod: a Rachel-sírású asszonyt tekintsd!

Tántorgó szíve alatt kialudt a betlehemi csillag,

szeméből nehéz könnyek peregnek a holdba.

Fölötte verdesnek csorba arcú angyalok,

fölverik a csönd zománcos vizeit,

ébresztik a vörös liliomokat, halott-nélküli

éjszakánkon érette, érted ők virrasszanak!

 

– – – – – – – – – – – – – – – – – –

 

Mint hajnali szemétdombon részeg guberáló,

keresem a szavakat, a pontost, igazat

és tompa agyamhoz verem őket.

Életünk – a szabályossá szerkesztődő mondatok

halálos ragozással összecsapódtak fölötted.

Imbolygunk árván, mint a gyertya-láng.

Asszonyom tenger-combján a vér barnuló

szigetei.

 

A fákon arany-ágak, az égen hamis csillag.

Megyünk, mi két kis megalázott, mint

ama család, tovább – hallgató rongyainkban.

 

 

 

 

 

Molnár Gábor

Mihályra várva

akár a döfött dúlt állat, sárban, lápban lépve, kiontott végrendeletét vérrel véste létre   felhőbő kebleken, lőtt seben át, skarlát Nap...

Molnár Gábor

Mihályra várva

akár a döfött dúlt állat, sárban, lápban lépve, kiontott végrendeletét vérrel véste létre   felhőbő kebleken, lőtt seben át, skarlát Nap...

Klemm József

Ha egyszer…

Ha egyszer mégis meghalok, égbe visznek az angyalok, lebegünk majd a föld fölött, a tollruhába öltözött kísérőimmel, percekig, míg várják, hogy intsek nekik, hogy...

Klemm József

Ha egyszer…

Ha egyszer mégis meghalok, égbe visznek az angyalok, lebegünk majd a föld fölött, a tollruhába öltözött kísérőimmel, percekig, míg várják, hogy intsek nekik, hogy...

Zalán Tibor

Évforduló

A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú...

Zalán Tibor

Évforduló

A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú...

Zalán Tibor

Madártörés

Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött,...

Zalán Tibor

Madártörés

Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött,...

Zalán Tibor

Poszt

A szív megállt. Már csak a tenger hullámzik bennem. A tenger

Zalán Tibor

Poszt

A szív megállt. Már csak a tenger hullámzik bennem. A tenger

Zalán Tibor

Várakozás

Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis

Zalán Tibor

Várakozás

Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis

Zalán Tibor

Beckett

Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után...

Zalán Tibor

Beckett

Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után...

Kis Kinga

őszintén

meddig lehetek még megfelelő kort megélt, önállóságot tettető gyermek? s mikor vihet táncba engem is az a csodálatos Világ? majd könnyezve suttogom neki: „olyan más vagy,...

Kis Kinga

őszintén

meddig lehetek még megfelelő kort megélt, önállóságot tettető gyermek? s mikor vihet táncba engem is az a csodálatos Világ? majd könnyezve suttogom neki: „olyan más vagy,...

Pejin Lea

ima az éhezőkért

a testem egy játszótér, vasárnaponként templom. csúszdázik az enikő, hintázik az áron. mindennapi libidójuk add meg nekik ma. ha nem jó a libikóka, nincsen nyalóka.

Pejin Lea

ima az éhezőkért

a testem egy játszótér, vasárnaponként templom. csúszdázik az enikő, hintázik az áron. mindennapi libidójuk add meg nekik ma. ha nem jó a libikóka, nincsen nyalóka.

Pejin Lea

éjszakai műszak

nők halnak ki karjaimban naponta. a fajfenntartás célja nélkül hasadnak ketté középen. a két mell között lövészárok, maradhatna éjszakánként pár...

Pejin Lea

éjszakai műszak

nők halnak ki karjaimban naponta. a fajfenntartás célja nélkül hasadnak ketté középen. a két mell között lövészárok, maradhatna éjszakánként pár...