Szerző: Ózsvár Péter
Fotó: Bicskei Zoltán
egy óra múlt még vesztegeltél
levegőtlen éjszaka volt ragacsos
lassan kivérzett az utcalámpa
lebontott hidak mellett tekertél
tekinteted metsző kék és idegen
ha felöltöztél nyakig gomboltad
a kinőtt évtizedeket ez csak a minta
nyomot hagy rajtad vasalt gallér
fojtogat felnőttél nem hárítasz
vibráló fény törik meg az üvegasztalon
felveszed meggyőzöd önmagad is
az életed megfelelő irányba halad
én csak nyújtózom privát bordélyom
ágyán talán a tisztítótűzre várva
de lesz majd reggel mikor az
arcképed furcsán méreget
elmélyülnek a bőr aknamezői
térfelet választasz a város másik oldalán
a kitáruló combok között