Fekete Péter

Fekete Péter

Szerző: Kovács Attila

Somogyi Gyula – Eisemann Mihály – Zágon István: Fekete Péter; Szabadkai Népszínház Magyar Társulat, Szabadka

 

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának decemberi bemutatója ismét egy népszerű, klasszikus operett, Somogyi–Eisemann–Zágon: Fekete Péter című műve. Nem könnyű értelmező kritikát írni egy operettről, hiszen a műfajnak nem az elgondolkodtatás, hanem a szórakoztatás a célja és lényege, ennélfogva jellemzően egyszerű történettel, meglehetősen sematikus karakterekkel dolgozik. Ezzel látszólag ellentétben azonban jól megcsinálni egy operettet nem könnyű, hiszen a közönséget megnevettetni, meghatni, megkönnyeztetni ugyanúgy nehéz, mint elgondolkodtatni. Jó rendezés és jó színészek kellenek hozzá, ugyanis ebben a műfajban a legfontosabb az előadás dinamikája és a színészek jó testi kondíciója, ügyes, könnyed mozgása és jó énekhangja, -technikája, na meg persze a jó színészi játék is. A szabadkai társulat Fekete Péter című előadása mindezeknek a kritériumoknak megfelel, a közönség jól szórakozik, nevet, meghatódik, és belefeledkezik az ismerős, fülbemászó slágerekbe. Számomra azonban az előadás ennél többet is adott, meghatott, és a szívem elszorult, nem a bugyuta szerelmi szálai miatt, hanem egészen más miatt, ezt próbálom ebbe az írásba belefoglalni.

  Az előadás nyitóképe egy nagy, fekete – leginkább szekrénynek tűnő – láda, amelynek lassan kinyílik a két ajtaja, és benne egymáshoz préselődve, mindenféle kicsavart pózban láthatók a színészek, akik vidáman, mintha ez lenne a természetes helyzetük, kijönnek, kiugrálnak – kinek hogyan sikerül –, és elkezdik a produkciót. A közönség persze nevet, hiszen már a nyitókép is komikus, és a színészek is viccesek. Az előadás viszont kicsit furcsa. Azt szoktuk meg, hogy az operettekben komoly díszlet van, ragyogó jelmezek, kavalkád, sok színész. Itt viszont a díszlet ebből az egy ládából áll, és a színészek száma is kisebb az operettekben szokásosnál. A címszerepet alakító Hajdú Tamáson kívül mindenki több szerepet játszik, sőt ugyanazt a szerepet – persze mellékszerepekről van szó – több színész is játssza, attól függően, hogy éppen melyikük „ér rá” bejönni mondjuk szobalányként, szakácsnőként stb. Természetesen a jó színészi játéknak köszönhetően nem okoz semmiféle zavart ez a „szegényes” megoldás, ami ugyanígy elmondható az egyszerű díszletről is, hiszen ez az egy láda nagyon sok funkciót lát el, és rendkívül ötletes megoldásokkal fontos szerepe is van, hiszen a közönség nagyon sokszor azon nevet, milyen vicces például, hogy a fekete ládára fehér krétával felrajzolt gyertya lángjánál gyújtja meg a színész a cigarettáját, vagy a felrajzolt vázába valódi (mű)virágot tesz. A látszólagos „szegénység” tehát határozottan gazdagítja az előadást. A jó ötletek, a kreatív díszlet (Kovács Dániel Ambrus & DAMON) természetesen mit sem érne, ha a színészi alakítások nem lennének ugyanilyen jók. Mindegyik alakítás kifogástalan, számomra azonban három kiemelkedett a többiekéből, az egyik a címszereplő Hajdú Tamásé, akinek talán a leginkább alkalmas mind a mozgása, mind az énekhangja igazi operettszerepre, ugyanakkor a kedves, ügyefogyott, kétballábas, nagyon szerethető figurát is hitelesen alakítja. A másik Pámer Csilláé, akinek főszerepe egy titkárnő, aki reménytelenül szerelmes a főnökébe. A titkárnő – természetesen a megfelelő sztereotípiát hozva – jellegtelen, szürke, külsejére nem adó, ijedt kis nő, aki azonban okos, ügyes, szolgálatkész. Pámer Csilla rendkívül kifinomult, apró gesztusokkal nagyon őszintén és hitelesen formálja meg ezt a figurát, majd később a kis titkárnőből hódító nővé változót is, sőt a különböző mellékszerepeket is, amelyek között éles ellentétek vannak, de mindegyik alakítása sallangmentes, őszinte, hiteles. Számomra az előadás egyik legmeghatározóbb élménye az ő játéka, tagadhatatlan és egyre inkább megmutatkozó tehetségének bizonyossága. A harmadik pedig Baráth Attila Charlie-alakítása. Charlie egy állandóan részeg, bohém, züllött alak, aki csetlik-botlik, esik-kel, ugyanakkor van egy sármos megjelenése és némi arisztokratikus felsőbbrendűség-tudata. Hiteles, egyszerű, mesterkéltségtől, ripacskodástól mentes az alakítás, amely ettől szerethető és megnevettető lesz. Azt hiszem, először láttam Baráth Attilát ennyire könnyeden, természetesen játszani, talán ezért volt számomra ilyen kiemelkedő ez az alakítás.

  A több mint két óra nagyon dinamikus, kemény munkát igénylő előadás végén a színészek visszamásznak és bepréselődnek abba a szekrénybe, amelyből az est kezdetén kijöttek, amellyel mint díszlettel és kellékkel az egész előadást végigcsinálták. A fények kialszanak, a közönség tapsol, a színészek meghajolnak. Az én szívem pedig azért szorult el ekkor is, és az előadás alatt többször, mert tudom, hogy ezek a színészek milyen körülmények között dolgoznak nap mint nap a csipkegyárban hosszú évek óta, hogy a próbateremben hideg van, kosz, hullik a vakolat, a mosdó állapota leírhatatlan. A közönség estéről estére eljön a „színházba”, amely nem is színház, de legalább meleg van, és van használható mellékhelyiség, a színészek pedig nevetnek, nevettetnek, énekelnek, táncolnak, ragyognak, de azt, hogy milyen körülmények között alkották meg, amit a közönség megtapsol, alig tudja valaki. Ez jutott eszembe többször is a „szegényes” díszletet és a színészek fáradhatatlan munkáját csodálva, ettől szorult el a szívem, és hatódtam meg.

  Szereplők: Hajdú Tamás, Ralbovszki Csaba, Fülöp Tímea, Pámer Csilla, Sziráczky Katalin m. v., Baráth Attila

  Rendező: Mezei Zoltán

 

Lukács Lilla

Bűnhődés

Zalán Tibor: Ne lőj a fecskére! Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, 2022. Rendező: Hernyák György Az egyik kedvenc filmem az In Bruges (2008, rendező és író: Martin...

Lukács Lilla

Bűnhődés

Zalán Tibor: Ne lőj a fecskére! Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, 2022. Rendező: Hernyák György Az egyik kedvenc filmem az In Bruges (2008, rendező és író: Martin...

Lukács Lilla

Felfejtett pulóver

Nóra és Torvald, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Verebes István Nem olyan régen fogadóórára mentünk Ervin atyához, hogy eligazítson bennünket az...

Lukács Lilla

Felfejtett pulóver

Nóra és Torvald, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Verebes István Nem olyan régen fogadóórára mentünk Ervin atyához, hogy eligazítson bennünket az...

Lukács Lilla

Két ember

„Amikor Isten hasba rúg, megszületik a gyermek. Arra gondoltam, hogy Isten hasba rúgott és tévedett, mert angyalt akart küldeni, de kobold bújt elő. Azonban nem tévedett az Isten, mert angyalt...

Lukács Lilla

Két ember

„Amikor Isten hasba rúg, megszületik a gyermek. Arra gondoltam, hogy Isten hasba rúgott és tévedett, mert angyalt akart küldeni, de kobold bújt elő. Azonban nem tévedett az Isten, mert angyalt...

Lukács Lilla

Álom __kivitelben

  „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…) A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud...

Lukács Lilla

Álom __kivitelben

  „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…) A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud...

Patyerek Réka

Keretnélküliség

  Yasmina Reza: Művészet. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező: Mezei Kinga   „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb...

Patyerek Réka

Keretnélküliség

  Yasmina Reza: Művészet. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező: Mezei Kinga   „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb...

Patyerek Réka

Több mint szerelem

  Mészáros Anikó: Szerelmek szerelme. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező Virág György   Ha fájáról leszakad a levél, mindegy már akkor neki, akárhova...

Patyerek Réka

Több mint szerelem

  Mészáros Anikó: Szerelmek szerelme. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező Virág György   Ha fájáról leszakad a levél, mindegy már akkor neki, akárhova...

Lukács Lilla

A föld íze, illata, hangja

  Nincs is jobb vasárnap esti program, mint színházba menni. A vasárnapi ebédet éppenhogy kipiheni az ember, mindezt aktívan teheti – mint minden rendes városi, a Palicsi-tó...

Lukács Lilla

A föld íze, illata, hangja

  Nincs is jobb vasárnap esti program, mint színházba menni. A vasárnapi ebédet éppenhogy kipiheni az ember, mindezt aktívan teheti – mint minden rendes városi, a Palicsi-tó...

Patyerek Réka

A trianoni csata

  Érzek-e dühöt? Nem. Szomorúságot érzek. A művészetnek egyik lehetséges célja, hogy görbe tükröt mutasson. Itt ez sajnos nem sikerült. Pontosabban ez sem. Semmi...

Patyerek Réka

A trianoni csata

  Érzek-e dühöt? Nem. Szomorúságot érzek. A művészetnek egyik lehetséges célja, hogy görbe tükröt mutasson. Itt ez sajnos nem sikerült. Pontosabban ez sem. Semmi...

Lukács Lilla

Tánc, mese, játék

  Gyermekkorom egyik meghatározó meséje a Lúdas Matyi. Dargay Attila 1977-es egész estés mesefilmjét megszámlálhatatlanul sokszor láttam – még VHS-kazettán –,...

Lukács Lilla

Tánc, mese, játék

  Gyermekkorom egyik meghatározó meséje a Lúdas Matyi. Dargay Attila 1977-es egész estés mesefilmjét megszámlálhatatlanul sokszor láttam – még VHS-kazettán –,...

Csík Mónika

Hol van az igazság?

  A Szabadkai Gyermekszínház Lúdas Matyi című, legutóbbi produkciója sokszínű és sokrétű előadás, hiszen egyaránt épít az irodalmi...

Csík Mónika

Hol van az igazság?

  A Szabadkai Gyermekszínház Lúdas Matyi című, legutóbbi produkciója sokszínű és sokrétű előadás, hiszen egyaránt épít az irodalmi...