Béla, a bársonyos

Béla, a bársonyos

Szerző: Pesti Emma: Nyughatatlan nyugalom II.

Ha lenne egy cicám,

sohase nyírnám a bajszát,

és a szőrét nem festeném kékre,

pedig egy kék kandúr elég vagány,

legyen bár orosz, lett, avagy japán,

netán tádzsik, észt vagy mongol fajta,

lényeg az: jól látszódjék rajta,

hogy rettenthetetlen kandúrmacska ő,

nem holmi nyimnyám macskanő,

nem holmi katalógus-cicus,

hanem csatakos, bolhás, sebhelyes,

megtépett bundájú, egyszóval fiús,

 

tehát, ha lenne egy ilyen cicám,

nem zárnám pincébe, padlásra,

nem tömném tejbegrízzel,

és nem üldözném visítva fára

(bár fára én magam se tudnék mászni),

inkább hagynám szabadon járni-

kelni, nyávogva harci dalt énekelni,

kergetve azt, aki nem elég bátor,

ő lenne a hős macska-terminátor,

 

és ha már lenne egy ilyen cicám,

ilyen csíkos, foltos, lompos,

minden balhéban macska-főkolompos,

amolyan sáros, simlis, cakkos fülű jószág,

egyszerre álomkép, egyszerre valóság,

lehet, hogy Zebulonnak nevezném el,

vagy jobban illenék hozzá a Gereben,

netán a Jocó, a Tas, esetleg Kelemen…

nem is, lehetne inkább Girnyaú Géza

vagy Lopózó Leopold, esetleg Béla,

Béla a Balhés, a Bolhás, a Bársonyos,

soknevű – ahogy a báróké: pár soros,

macskaarisztokrata lenne ez a Béla,

a Bársonyos, a Bolhás, a Balhés,

akinél soha nincs se kard, se halkés,

de karma van neki, éles és végzetes,

termete pedig több mint méretes,

 

úgy tudna dudálni ez a drága macska,

akár a csárdabéli két civódó dudás,

és tudná: ha kutya jő, nem szégyen a futás,

de egerek után csak szaladjon a gazda,

aki az ebédet nem konzerválva kapja,

neki, a macskának, megteszi nyulas falatka,

aztán meg pókhasún görbül a nyakadba,

majd térdeden dorombol kifulladásig,

amíg csak hagyod, vagy amíg másik

utcabéli kandúr nem nyivákol érte

a kapuban állva, ahol kora reggel kérte,

hogy menne vele Béla portyázni esetleg,

meglesni: Cirmike tányérján maradt-e felesleg,

 

de a cicád, az a kis nudliképű, csámpás,

dehogyis hagyna ott, akkor se, ha náthás

orrhangon űznéd, hogy „zsidzz ki, de dényleg!”,

csak nyúlna az öledben, mint aki végleg

ott akar maradni – dagasztva, mélán,

álmosan, kócosan, a két füle szétáll…

elvégre szobádban béke van, és meleg,

a verandára jönne csak ki legfeljebb veled,

puha tappanccsal nyomodban tipegne,

kimérten – egy macska minek is sietne,

majd melléd ülve a lépcsősor tetején

lesné, hogy mi motoz a bokor levelén,

árnyéka ott nyúlna árnyad közelében,

te dőlnél, ő nyújtózna, hogy a kettő összeérjen.

 

 

 

 

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...