Béla, a bársonyos

Béla, a bársonyos

Szerző: Pesti Emma: Nyughatatlan nyugalom II.

Ha lenne egy cicám,

sohase nyírnám a bajszát,

és a szőrét nem festeném kékre,

pedig egy kék kandúr elég vagány,

legyen bár orosz, lett, avagy japán,

netán tádzsik, észt vagy mongol fajta,

lényeg az: jól látszódjék rajta,

hogy rettenthetetlen kandúrmacska ő,

nem holmi nyimnyám macskanő,

nem holmi katalógus-cicus,

hanem csatakos, bolhás, sebhelyes,

megtépett bundájú, egyszóval fiús,

 

tehát, ha lenne egy ilyen cicám,

nem zárnám pincébe, padlásra,

nem tömném tejbegrízzel,

és nem üldözném visítva fára

(bár fára én magam se tudnék mászni),

inkább hagynám szabadon járni-

kelni, nyávogva harci dalt énekelni,

kergetve azt, aki nem elég bátor,

ő lenne a hős macska-terminátor,

 

és ha már lenne egy ilyen cicám,

ilyen csíkos, foltos, lompos,

minden balhéban macska-főkolompos,

amolyan sáros, simlis, cakkos fülű jószág,

egyszerre álomkép, egyszerre valóság,

lehet, hogy Zebulonnak nevezném el,

vagy jobban illenék hozzá a Gereben,

netán a Jocó, a Tas, esetleg Kelemen…

nem is, lehetne inkább Girnyaú Géza

vagy Lopózó Leopold, esetleg Béla,

Béla a Balhés, a Bolhás, a Bársonyos,

soknevű – ahogy a báróké: pár soros,

macskaarisztokrata lenne ez a Béla,

a Bársonyos, a Bolhás, a Balhés,

akinél soha nincs se kard, se halkés,

de karma van neki, éles és végzetes,

termete pedig több mint méretes,

 

úgy tudna dudálni ez a drága macska,

akár a csárdabéli két civódó dudás,

és tudná: ha kutya jő, nem szégyen a futás,

de egerek után csak szaladjon a gazda,

aki az ebédet nem konzerválva kapja,

neki, a macskának, megteszi nyulas falatka,

aztán meg pókhasún görbül a nyakadba,

majd térdeden dorombol kifulladásig,

amíg csak hagyod, vagy amíg másik

utcabéli kandúr nem nyivákol érte

a kapuban állva, ahol kora reggel kérte,

hogy menne vele Béla portyázni esetleg,

meglesni: Cirmike tányérján maradt-e felesleg,

 

de a cicád, az a kis nudliképű, csámpás,

dehogyis hagyna ott, akkor se, ha náthás

orrhangon űznéd, hogy „zsidzz ki, de dényleg!”,

csak nyúlna az öledben, mint aki végleg

ott akar maradni – dagasztva, mélán,

álmosan, kócosan, a két füle szétáll…

elvégre szobádban béke van, és meleg,

a verandára jönne csak ki legfeljebb veled,

puha tappanccsal nyomodban tipegne,

kimérten – egy macska minek is sietne,

majd melléd ülve a lépcsősor tetején

lesné, hogy mi motoz a bokor levelén,

árnyéka ott nyúlna árnyad közelében,

te dőlnél, ő nyújtózna, hogy a kettő összeérjen.

 

 

 

 

 

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...