Szeretnélek megkérdezni titeket, ti szakadatlan álomkergetők,
tudtok ennél jobb merengőhelyet, szépábránd-szövőt?
Ti szaladgálók, pénzért futkosók,
ültetek már nyárfatörzsön, lábatok lógott víz fölé?
Ti szabadúszó létzsonglőrök, írók, kardnyelők,
Eveztetek már árral szemben, hogy visszafelé csak csorogni kelljen?
Ti szabályszegők, kiskapusok, folyton lebzselők,
Vesztetek már kérészködbe? Úsztatok már oda át?
Korán kelők, ti szavak nélkül szőttetek már bármiféle ideát?
Ti szarvasölők, vegák, ajándékot nem hozók,
Nyelt már el titeket erdő, cserjés vagy legalább bozót?
És ti szatyros nénik, patikusok, pékek, könyvmolyok,
Szőke szívén ringatózva lestetek már csillagot?
Vagy inkább úgy kérdezem, néztetek az égre csak úgy,
Nem figyelve a napszakot?
Ti szabotőrök, sztárok, mérnökök,
Meg szemetelők, ti szamarak,
Fogtatok már pecabottal piros plasztikpoharat?
Mólószélen csókolózni, hogy lehet ott, hol nincsen víz,
A dédanyám még folyóból ivott, de mi megmaradt, csak ciáníz.
Ti szalámievők, halászok, hackerek,
Ti szamócázó gyerekek,
Ti nem itt, a fűzfák alatt tanultatok meg hányni… cigánykereket?
Nekem mennyi mindenem maradt itt, fél pár zokni, szüzesség,
Vissza-visszajárni nem olyan nagy szívesség.
Ti szakemberek, sofőrök, szíveteken annyi öltés,
Én mégis idenőttem, mint partjához a töltés.
Ti szalmabábok, urak, és ti utcán tüntetők,
Ez az ég minden oltalmam,
Alá örök sátorhelyet foglaltam
Titeket faggatlak,
Ti szavahihetők, fogorvosok, innen elmenők,
Hogy pakoltok hátizsákba szépet, szagot, szeretőt?
Ti szakadárok, hősök, félelmet nem ismerők,
Víz alá is követnétek az elmenőt?
Ti szavazók, értelmiségiek, ti igazi nagy elmék,
Csak bennem tör fel ezer emlék mindig, mikor elmék?
De leginkább hozzátok szólok,
Ti szabadok!
Hát nem látjátok, mennyit számít a
Ti szavatok?
Nyissátok végre ki szátok,
Itt folyik, itt él, páratlan
Tiszátok,
…vagy majd én evezek tovább, miután kiszálltok.