Tisza

 Szeretnélek megkérdezni titeket, ti szakadatlan álomkergetők,

tudtok ennél jobb merengőhelyet, szépábránd-szövőt?

Ti szaladgálók, pénzért futkosók,

ültetek már nyárfatörzsön, lábatok lógott víz fölé?

Ti szabadúszó létzsonglőrök, írók, kardnyelők,

Eveztetek már árral szemben, hogy visszafelé csak csorogni kelljen?

Ti szabályszegők, kiskapusok, folyton lebzselők,

Vesztetek már kérészködbe? Úsztatok már oda át?

Korán kelők, ti szavak nélkül szőttetek már bármiféle ideát?

Ti szarvasölők, vegák, ajándékot nem hozók,

Nyelt már el titeket erdő, cserjés vagy legalább bozót?

És ti szatyros nénik, patikusok, pékek, könyvmolyok,

Szőke szívén ringatózva lestetek már csillagot?

Vagy inkább úgy kérdezem, néztetek az égre csak úgy,

Nem figyelve a napszakot?

Ti szabotőrök, sztárok, mérnökök,

Meg szemetelők, ti szamarak,

Fogtatok már pecabottal piros plasztikpoharat?

Mólószélen csókolózni, hogy lehet ott, hol nincsen víz,

A dédanyám még folyóból ivott, de mi megmaradt, csak ciáníz.

Ti szalámievők, halászok, hackerek,

Ti szamócázó gyerekek,

Ti nem itt, a fűzfák alatt tanultatok meg hányni… cigánykereket?

Nekem mennyi mindenem maradt itt, fél pár zokni, szüzesség,

Vissza-visszajárni nem olyan nagy szívesség.

Ti szakemberek, sofőrök, szíveteken annyi öltés,

Én mégis idenőttem, mint partjához a töltés.

Ti szalmabábok, urak, és ti utcán tüntetők,

Ez az ég minden oltalmam,

Alá örök sátorhelyet foglaltam

Titeket faggatlak,

Ti szavahihetők, fogorvosok, innen elmenők,

Hogy pakoltok hátizsákba szépet, szagot, szeretőt?

Ti szakadárok, hősök, félelmet nem ismerők,

Víz alá is követnétek az elmenőt?

Ti szavazók, értelmiségiek, ti igazi nagy elmék,

Csak bennem tör fel ezer emlék mindig, mikor elmék?

De leginkább hozzátok szólok,

Ti szabadok!

Hát nem látjátok, mennyit számít a

Ti szavatok?
Nyissátok végre ki szátok,

Itt folyik, itt él, páratlan

Tiszátok,

…vagy majd én evezek tovább, miután kiszálltok.

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...