Tisza

 Szeretnélek megkérdezni titeket, ti szakadatlan álomkergetők,

tudtok ennél jobb merengőhelyet, szépábránd-szövőt?

Ti szaladgálók, pénzért futkosók,

ültetek már nyárfatörzsön, lábatok lógott víz fölé?

Ti szabadúszó létzsonglőrök, írók, kardnyelők,

Eveztetek már árral szemben, hogy visszafelé csak csorogni kelljen?

Ti szabályszegők, kiskapusok, folyton lebzselők,

Vesztetek már kérészködbe? Úsztatok már oda át?

Korán kelők, ti szavak nélkül szőttetek már bármiféle ideát?

Ti szarvasölők, vegák, ajándékot nem hozók,

Nyelt már el titeket erdő, cserjés vagy legalább bozót?

És ti szatyros nénik, patikusok, pékek, könyvmolyok,

Szőke szívén ringatózva lestetek már csillagot?

Vagy inkább úgy kérdezem, néztetek az égre csak úgy,

Nem figyelve a napszakot?

Ti szabotőrök, sztárok, mérnökök,

Meg szemetelők, ti szamarak,

Fogtatok már pecabottal piros plasztikpoharat?

Mólószélen csókolózni, hogy lehet ott, hol nincsen víz,

A dédanyám még folyóból ivott, de mi megmaradt, csak ciáníz.

Ti szalámievők, halászok, hackerek,

Ti szamócázó gyerekek,

Ti nem itt, a fűzfák alatt tanultatok meg hányni… cigánykereket?

Nekem mennyi mindenem maradt itt, fél pár zokni, szüzesség,

Vissza-visszajárni nem olyan nagy szívesség.

Ti szakemberek, sofőrök, szíveteken annyi öltés,

Én mégis idenőttem, mint partjához a töltés.

Ti szalmabábok, urak, és ti utcán tüntetők,

Ez az ég minden oltalmam,

Alá örök sátorhelyet foglaltam

Titeket faggatlak,

Ti szavahihetők, fogorvosok, innen elmenők,

Hogy pakoltok hátizsákba szépet, szagot, szeretőt?

Ti szakadárok, hősök, félelmet nem ismerők,

Víz alá is követnétek az elmenőt?

Ti szavazók, értelmiségiek, ti igazi nagy elmék,

Csak bennem tör fel ezer emlék mindig, mikor elmék?

De leginkább hozzátok szólok,

Ti szabadok!

Hát nem látjátok, mennyit számít a

Ti szavatok?
Nyissátok végre ki szátok,

Itt folyik, itt él, páratlan

Tiszátok,

…vagy majd én evezek tovább, miután kiszálltok.

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...