Tisza

 Szeretnélek megkérdezni titeket, ti szakadatlan álomkergetők,

tudtok ennél jobb merengőhelyet, szépábránd-szövőt?

Ti szaladgálók, pénzért futkosók,

ültetek már nyárfatörzsön, lábatok lógott víz fölé?

Ti szabadúszó létzsonglőrök, írók, kardnyelők,

Eveztetek már árral szemben, hogy visszafelé csak csorogni kelljen?

Ti szabályszegők, kiskapusok, folyton lebzselők,

Vesztetek már kérészködbe? Úsztatok már oda át?

Korán kelők, ti szavak nélkül szőttetek már bármiféle ideát?

Ti szarvasölők, vegák, ajándékot nem hozók,

Nyelt már el titeket erdő, cserjés vagy legalább bozót?

És ti szatyros nénik, patikusok, pékek, könyvmolyok,

Szőke szívén ringatózva lestetek már csillagot?

Vagy inkább úgy kérdezem, néztetek az égre csak úgy,

Nem figyelve a napszakot?

Ti szabotőrök, sztárok, mérnökök,

Meg szemetelők, ti szamarak,

Fogtatok már pecabottal piros plasztikpoharat?

Mólószélen csókolózni, hogy lehet ott, hol nincsen víz,

A dédanyám még folyóból ivott, de mi megmaradt, csak ciáníz.

Ti szalámievők, halászok, hackerek,

Ti szamócázó gyerekek,

Ti nem itt, a fűzfák alatt tanultatok meg hányni… cigánykereket?

Nekem mennyi mindenem maradt itt, fél pár zokni, szüzesség,

Vissza-visszajárni nem olyan nagy szívesség.

Ti szakemberek, sofőrök, szíveteken annyi öltés,

Én mégis idenőttem, mint partjához a töltés.

Ti szalmabábok, urak, és ti utcán tüntetők,

Ez az ég minden oltalmam,

Alá örök sátorhelyet foglaltam

Titeket faggatlak,

Ti szavahihetők, fogorvosok, innen elmenők,

Hogy pakoltok hátizsákba szépet, szagot, szeretőt?

Ti szakadárok, hősök, félelmet nem ismerők,

Víz alá is követnétek az elmenőt?

Ti szavazók, értelmiségiek, ti igazi nagy elmék,

Csak bennem tör fel ezer emlék mindig, mikor elmék?

De leginkább hozzátok szólok,

Ti szabadok!

Hát nem látjátok, mennyit számít a

Ti szavatok?
Nyissátok végre ki szátok,

Itt folyik, itt él, páratlan

Tiszátok,

…vagy majd én evezek tovább, miután kiszálltok.

 

Molnár Gábor

Mihályra várva

akár a döfött dúlt állat, sárban, lápban lépve, kiontott végrendeletét vérrel véste létre   felhőbő kebleken, lőtt seben át, skarlát Nap...

Molnár Gábor

Mihályra várva

akár a döfött dúlt állat, sárban, lápban lépve, kiontott végrendeletét vérrel véste létre   felhőbő kebleken, lőtt seben át, skarlát Nap...

Klemm József

Ha egyszer…

Ha egyszer mégis meghalok, égbe visznek az angyalok, lebegünk majd a föld fölött, a tollruhába öltözött kísérőimmel, percekig, míg várják, hogy intsek nekik, hogy...

Klemm József

Ha egyszer…

Ha egyszer mégis meghalok, égbe visznek az angyalok, lebegünk majd a föld fölött, a tollruhába öltözött kísérőimmel, percekig, míg várják, hogy intsek nekik, hogy...

Zalán Tibor

Évforduló

A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú...

Zalán Tibor

Évforduló

A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú...

Zalán Tibor

Madártörés

Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött,...

Zalán Tibor

Madártörés

Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött,...

Zalán Tibor

Poszt

A szív megállt. Már csak a tenger hullámzik bennem. A tenger

Zalán Tibor

Poszt

A szív megállt. Már csak a tenger hullámzik bennem. A tenger

Zalán Tibor

Várakozás

Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis

Zalán Tibor

Várakozás

Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis

Zalán Tibor

Beckett

Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után...

Zalán Tibor

Beckett

Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után...

Kis Kinga

őszintén

meddig lehetek még megfelelő kort megélt, önállóságot tettető gyermek? s mikor vihet táncba engem is az a csodálatos Világ? majd könnyezve suttogom neki: „olyan más vagy,...

Kis Kinga

őszintén

meddig lehetek még megfelelő kort megélt, önállóságot tettető gyermek? s mikor vihet táncba engem is az a csodálatos Világ? majd könnyezve suttogom neki: „olyan más vagy,...

Pejin Lea

ima az éhezőkért

a testem egy játszótér, vasárnaponként templom. csúszdázik az enikő, hintázik az áron. mindennapi libidójuk add meg nekik ma. ha nem jó a libikóka, nincsen nyalóka.

Pejin Lea

ima az éhezőkért

a testem egy játszótér, vasárnaponként templom. csúszdázik az enikő, hintázik az áron. mindennapi libidójuk add meg nekik ma. ha nem jó a libikóka, nincsen nyalóka.

Pejin Lea

éjszakai műszak

nők halnak ki karjaimban naponta. a fajfenntartás célja nélkül hasadnak ketté középen. a két mell között lövészárok, maradhatna éjszakánként pár...

Pejin Lea

éjszakai műszak

nők halnak ki karjaimban naponta. a fajfenntartás célja nélkül hasadnak ketté középen. a két mell között lövészárok, maradhatna éjszakánként pár...