Menny és pokol

Kié? Te! – kérdezte a lány. Hát a tiéd.

  Ott állt előttem meztelenül egy kakukkfűtenger közepén, fehér mellein és vörös ölén siklott a hold. A melleit simogattam, kacagott, talán a mészégető boksa mellett üldögélő emberek is hallották. Kié? Te. Hát a tiéd! Néhány perc múlva kakukkfűillatúak lettünk mindketten, egy szép jövő reményében szuszogott a mellemen.

  Jó harminc évvel ezelőtt történt mindez. Most, hogy írom ezeket a sorokat, utánanéztem, mihez jó a kakukkfű: húshoz, halhoz, vadhoz, szárnyasokhoz és hüvelyesekhez. Vad volt a lány, szárnyalt is, végül a hüvelyeseknél maradtunk. Boldog, szép békeidők.

  Mindez Magyarországon, Bükkszentkereszten, egy tót faluban történt. Azért írom azt, hogy tót, mert így nevezték magukat, nem szlováknak. Tót atyafiak voltak, és jó emberek. Mészégetésből éltek. A falut körbevették a mészégető boksák, évszázadok óta egy-egy család birtokolta őket. A szüleim építkeztek ott, nagyon sok asztmás vett vagy épített nyaralót. Az építkezésnél a kőtörés mellett rám hárult a sörhordás is. Úgy éreztem magam, mintha egy Hrabal-filmben lettem volna. Két darab bádogkannával kellett lemennem az alsó kocsmába (hivatalosan Kisvadász étterem), és a frissen csapolt jéghideg sörrel visszakapaszkodni az építkezéshez. Nem tudom, miért nem hoztunk fel autóval egy láda sört, miért kellett engem leküldeni a kocsmába. Végül is nem bántam, megszabadultam a kőtöréstől, az mennynek éreztem. De visszafele cipelni a két kanna bort, azt pokolnak. Aztán megint követ törni, és újra sörért menni. Akkoriban az volt a szokás, hogyha idegen ember ment be a kocsmába, akkor a magyarról átváltottak szlovák beszédre. Nem tudom, milyen titkuk lehetett egy tizenhat éves gyerek előtt. Bűnözés nem történt a faluban, maximum az, hogy ki kit csalt meg. Engem úgysem érdekelt volna, mert még nem volt meg a kakukkfűillatú csajom. Nyár végére nem váltottak nyelvet. Befogadtak. Még nem írtam semmit, de itt ismertem meg későbbi, valóban létező, hihetetlen életű novellahőseimet. Gura Karcsit, a félkezű sírásót és kosárfonót, a falu egyetlen cigány emberét, Bögyös Gittát, a kocsmárosnét, Paplanyos Tódort, aki páfrányokat szedett, és vitt le a miskolci piacra, Libás Lajost, akinek házőrző libái voltak, pontosan hét, amikor ment a boltba, hat liba követte, egy meg ott maradt a kapuban, őrizni a házat.

  A kakukkfűtenger a Nagy-Dél oldalában terült el a futballpálya mellett. Jártam már elég sok futballpályán, de ilyenen még nem. Volt a fölső kapu meg az alsó kapu. Szó szerint, hiszen úgy tízszázalékos lejtő kötötte össze őket. Amikor a meccs előtt választani kellett pénzfeldobással, mindig a Bükkszentkereszt nyert, fejre fogadott, egy mindkét oldalán fejet tartalmazó bélást (kétforintost) dobtak fel. Az alsó kaput választották. Többnyire gól nélkül kibrusztolták az első félidőt. A klubház, ami tulajdonképpen egy kocsma volt két öltözővel, az alsó kapu mellett állt, szünetben ide fáradtak be a játékosok és a szurkolók. A szurkolók azt a feladatot kapták, hogy valamennyire leitassák az ellenfelet. A második félidőben meg a Bükkszentkereszt letarolta a pályát, a vendégcsapat, kissé ittasan, alig tudott a lejtőn felkapaszkodni. No, ezen a futballpályán terült el a kakukkfűtenger, amiben szeretkeztünk.

  És ahol elhangzott az, hogy: Kié? Te.

  Akkor még nem tudtam, hogy egy Kiéte nevű, Szlovákiában található, gömöri falu temploma fontos része lesz az életemnek. Sőt, azt sem tudtam, hogy van olyan falu, hogy Kiéte.

  Ezerkilencszázkilencvenkettőt írunk, a debreceni egyetemen tanulok magyar–történelem–néprajz szakon, állítólag rendszerváltás van, de a (poszt)kommunista, sőt egyenesen sztálinista fosszíliák még tanítanak. Úgy döntök, hogy inkább legyen a kétkezi munka, elszegődök restaurátorsegédnek. A jósvafői (Gömör vármegye) református templom fakazettás mennyezetét kell restaurálni. A festett kazettás templomi mennyezetekről tudni kell, hogy nagyrészt késő reneszánsz kori készítmények, egy tanulmány szerint a Kárpát-medencében több ilyen templom maradt fenn, mint egész Európa többi részében. A jósvafői későbbi, de azért mégis, megérinteni a négyszáz éves mennyezetet, ami alatt ki tudja mennyi ima, siralom és hála hangzott el… Szedtük le a félig korhadt falemezeket, amikor ránk szakadt a mennyezet fölötti rész, százéves galamb-, bagoly-, egér-, fecskecsontvázak és megannyi ürülék. A falun átfolyik a patak, térdig ér, levetkőzünk, és elkezdjük lemosni magunkról a láthatatlan történelmet. A templom melletti kocsmából kijönnek az emberek, és elkezdenek tapsolni. Új templomot kapunk, skandálják. Állunk a patak kristálytiszta karsztvizében, alsógatyában, mossuk egymás hátát, arra gondoltam, talán ezért megéri élni. Este nem engedték kifizetni a vacsorát.

  Később felkérést kapunk a Duna Tv-től egy dokumentum-játékfilm elkészítésére, Zarándoklat Gömörben címmel, a trianoni békeszerződés által szétszakított megye többségében Szlovákiához tartozó részének műemlékeiről. Így került képbe Kiéte, szlovákul Kyjatice. Autóztunk Rozsnyóról Kiéte felé, és eszembe jutott a kakukkfűillatú lány. Kié? Te! Kiétén 1991-ben 103-an laktak, abból 100 ember szlováknak vallotta magát. Temploma a 13. században épült, később többször átépítették román-gótikus stílusban. Freskóit az 1370-es években készítették. A fő freskója Az utolsó ítélet. Rajta a Menny és a Pokol. Kiéte késő bronzkori település, lakói a belátható időn belül faedények készítéséből éltek. Ennyit tudtunk előre. Akkor még nem volt internet meg Wikipédia.

  És akkor megtörtént a csoda. Beléptünk a templomba, és megláttam a csodát. Az utolsó ítéletet. A freskók többnyire négyszögletes keretben vannak, de ez szabályszegő volt. Határátlépő. Valóságos 14. századi avantgárd. Annyit tudni róla, hogy itáliai festő készítette. Lehet, hogy azt gondolta, hogy ebben az isten háta mögötti faluban kiélheti magát. A freskó egy hatalmas kört ábrázol, felül vagy az Atya vagy Szent Péter, alul meg a kör határait átlépve maga a Sátán, lábánál a kutyájával, rabszíjra verve viszi az embereket a Pokolba. A másik oldalon meg a Mennyországba tartanak az emberek. Álltam, és arra gondoltam: ki dönti el, hogy a Pokolra kerülünk-e, vagy a Mennybe? Létezik-e bűn a bűnben? Létezik-e kisebb és nagyobb bűn?

  A forgatás után lefeküdtünk a templomkertben a fűbe, hátunkat a templom falának támasztva. Szeretek templomkertben pihenni. Nézni az eget. Hallgatni a madarakat. Nézni a templom fekete vagy tarka macskáit. Így feküdtem a székelyföldi Madéfalva erődtemplomának a kertjében is, gondolva a madéfalvi veszedelemre, ami után kicsángáltak a székelyek, és így szenderedtem el a kishegyesi templomnak dőlve is. Ott is éppen egy forgatás után voltam. Szabadka főtere mellett egy kis parkban egymással szemben van Csáth Géza és Danilo Kiš mellszobra. Akkoriban videotárcákat készítettem. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a két író beszélgetne a háborúról. Beszélgettek. Feküdtem a kishegyesi templomnál, és álmomban megjártam a Mennyet és a Poklot.

  Mindezt csak azért írtam le, mert tényleg nem tudom, hogy ki kerül a Mennybe, ha van, és ki kerül Pokolra, ha van.

  Hajnal óta írom ezt az írást. Tízpercenként szirénáznak a mentők. Újra támad a Covid. Vajon hova tartanak?

  Kisütött a nap. Talán már tényleg itt az ősz. Aki teheti, és talál kakukkfűtengert, az próbálja ki.

  És legyen, akitől megkérdezze: Kié? Te!

Tóth Eszter Zsófia

A mézeskalács házikó

– Meglepetés! – nyitott be egy nap vidáman Kriszta néni, a némettanárnő a gimnáziumi osztálytermünkbe. Kriszta néni dauerolt frizurát viselt, és mindig csinosan...

Tóth Eszter Zsófia

A mézeskalács házikó

– Meglepetés! – nyitott be egy nap vidáman Kriszta néni, a némettanárnő a gimnáziumi osztálytermünkbe. Kriszta néni dauerolt frizurát viselt, és mindig csinosan...

Tóth Eszter Zsófia

A horog

– Úgy kezdődött – kezdett bele a történetbe apa –, hogy amikor kisfiú voltam, a nagyapáddal jártam a Zala-partra horgászni. Ő mindig hozott magával egy filléres...

Tóth Eszter Zsófia

A horog

– Úgy kezdődött – kezdett bele a történetbe apa –, hogy amikor kisfiú voltam, a nagyapáddal jártam a Zala-partra horgászni. Ő mindig hozott magával egy filléres...

Fehér István

A látogató

I. Semmi sem jelzi a szabad világ és az Intézmény közötti határt. Régóta ballag a széles, salakos úton. Kétoldalt – ritkásan bár, de az úthoz is,...

Fehér István

A látogató

I. Semmi sem jelzi a szabad világ és az Intézmény közötti határt. Régóta ballag a széles, salakos úton. Kétoldalt – ritkásan bár, de az úthoz is,...

Jódal Rózsa

Amikor elfogy az erő

A lépcsősor huszonvalahány fokának mintegy közepénél tartott, amikor hirtelen azt érezte, nem képes tovább kézben tartani a kávézaccal félig telt vödröt....

Jódal Rózsa

Amikor elfogy az erő

A lépcsősor huszonvalahány fokának mintegy közepénél tartott, amikor hirtelen azt érezte, nem képes tovább kézben tartani a kávézaccal félig telt vödröt....

Klamár Zoltán

Lovak

Háború volt, halálos télben rühes lovak közt dülöngéltem. Katonalovak voltak, árvák, a poklok útjait bejárták. (Nagy László: Katonalovak)   Zord,...

Klamár Zoltán

Lovak

Háború volt, halálos télben rühes lovak közt dülöngéltem. Katonalovak voltak, árvák, a poklok útjait bejárták. (Nagy László: Katonalovak)   Zord,...

Ficsku Pál

Világvége-sirató

Elhúzom a nótádat, gyerek, mondta a férfi, azon a különleges keveréknyelven, amit a hegyi emberek beszélnek, és ami a síksági ember fülének egyszerre esik kellemetlenül...

Ficsku Pál

Világvége-sirató

Elhúzom a nótádat, gyerek, mondta a férfi, azon a különleges keveréknyelven, amit a hegyi emberek beszélnek, és ami a síksági ember fülének egyszerre esik kellemetlenül...

Patak Márta

Szeretlek, kicsim

Kasszírnő volt a lokálban, ahol én bárzongorista, mondta szemével a férfi, és ránézett az asszonyra, aki otthonosan befészkelte magát a vonatülésen, és le is...

Patak Márta

Szeretlek, kicsim

Kasszírnő volt a lokálban, ahol én bárzongorista, mondta szemével a férfi, és ránézett az asszonyra, aki otthonosan befészkelte magát a vonatülésen, és le is...

Pétër László

Hogyan lett a deckalé s a silladri

Fenyőből deckalé   A mi történetünk több szálon is fut, de a képzeletbeli talányos állításokon túl még csak nem is valós időben zajlik. Ám a...

Pétër László

Hogyan lett a deckalé s a silladri

Fenyőből deckalé   A mi történetünk több szálon is fut, de a képzeletbeli talányos állításokon túl még csak nem is valós időben zajlik. Ám a...

Tóth Eszter Zsófia

A kárpótlási jegy

– Nézd, Klári – mondta Bence, és bevett egy egész Donald rágót a szájába. Majd fújt egy óriási rágógumi gömböt. – Hű –...

Tóth Eszter Zsófia

A kárpótlási jegy

– Nézd, Klári – mondta Bence, és bevett egy egész Donald rágót a szájába. Majd fújt egy óriási rágógumi gömböt. – Hű –...

Agárdi Gábor

Isten fizesse meg!

Gregoire kicsiny könyvesbódéja sötétebb árnyalatú volt a többi zöld doboznál. Úgy tekintett rá, mint egy parányi butikra, ahol varázslatot vehettek a...

Agárdi Gábor

Isten fizesse meg!

Gregoire kicsiny könyvesbódéja sötétebb árnyalatú volt a többi zöld doboznál. Úgy tekintett rá, mint egy parányi butikra, ahol varázslatot vehettek a...