A bohóchalak és virágállatok zsoltára

A bohóchalak és virágállatok zsoltára

Utcai Dávid: Cím nélkül

Azt mondtad, Uram,
rajzolsz nekem virágokat,
háromszínű szirmokkal,
három gömbforma fejecskével,
meg mindenféle liliomokat,
tulipánokat, olyanokat is,
amik sosem léteztek,
növényhatározóban sosem
érték tetten őket,
de attól még miért ne létezhetnének,
ki tiltja meg neked,
és valóban, neked nem lehet megtiltani.
Miként kezdenék hozzá a tiltáshoz?
Hogy kérlek, most ne teremts,
ne tartsd fenn a világot,
mosolyszünet,
elég a fotoszintézisből,
a hajszálcsövességből,
a gravitációból,
szüneteltesd egy napra
levelek, ágak, erezetek
fraktál-rendszereit?
Nem így működik, tudom,
a tenyészés-gombot bekapcsoltad,
és attól fogva ami él, az élni akar,
minden teret hódít magának,
és ezáltal kiszorít más élőket.
Az élőlények más része
szoros szimbiózist alakít ki,
megteszik egymásnak azt,
amire a másik képtelen lenne
magától, a rezgőnyárfa,
mint hangyatartó növény,
szállást biztosít a rovaroknak,
azok meg cserébe
kártevőmentesítik anyanövényüket,
zöldmoszatok és kékbaktériumok
együtt állnak össze zuzmóvá,
s így ellenállóbbak az extrém
életkörülményekkel szemben,
apró madárka tartja tisztán
az irdatlan víziló hátát,
bohóchalak óvják a virágállatokat,
melyek cserébe halakat vadásznak,
hogy jótevőjük jóllakhasson.
Igen, jó lesz,
rajzolj nekem virágokat,
azt gondoltam, egyet vagy kettőt,
esetleg egy csokorral,
de azt nem sejtettem,
hogy ujjad érintése nyomán
kivirágzanak a falak,
ahogy a penész vagy a salétrom
üt ki a pincefalakon
megállíthatatlanul burjánozva.
Ez nekem új, Uram,
hogy a világegyetem belseje
tele van passzív virágokkal,
csak kéz kell, mely kicsiklandozza
azokat a szunnyadásból,
illetve dehogynem tudtam,
hiszen ez minden tavasszal megtörténik,
a gazokkal beborított mezők
tobzódni kezdenek
színekben és illatokban,
ahogy bozontos bundájukba
beletúrt az ujjad.
De hogy a templomfalakon is,
azt nem tudtam, Uram,
az egyik falsíkra háromszáztizenkilenc
virágot bizsergetsz,
de már haladsz is tovább,
nem éred be ennyivel,
a boltozatok közé
még hatszáznegyvenhét,
majd újabb kétszáznyolcvankilenc,
összességében ezer meg ezer,
jut minden zegbe és zugba,
kicsattog pirospozsgásan
a vakolat bőre, lázrózsák, láztulipánok,
nárciszok, eukaliptuszok, orchideák,
képzelt és elképzelhetetlen
sziromkompozíciók,
kérd Istent,
rajzoljon pár virágot,
bele fogsz fulladni
a színzuhatagba,
illatzuhatagba!

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...