A bohóchalak és virágállatok zsoltára

A bohóchalak és virágállatok zsoltára

Utcai Dávid: Cím nélkül

Azt mondtad, Uram,
rajzolsz nekem virágokat,
háromszínű szirmokkal,
három gömbforma fejecskével,
meg mindenféle liliomokat,
tulipánokat, olyanokat is,
amik sosem léteztek,
növényhatározóban sosem
érték tetten őket,
de attól még miért ne létezhetnének,
ki tiltja meg neked,
és valóban, neked nem lehet megtiltani.
Miként kezdenék hozzá a tiltáshoz?
Hogy kérlek, most ne teremts,
ne tartsd fenn a világot,
mosolyszünet,
elég a fotoszintézisből,
a hajszálcsövességből,
a gravitációból,
szüneteltesd egy napra
levelek, ágak, erezetek
fraktál-rendszereit?
Nem így működik, tudom,
a tenyészés-gombot bekapcsoltad,
és attól fogva ami él, az élni akar,
minden teret hódít magának,
és ezáltal kiszorít más élőket.
Az élőlények más része
szoros szimbiózist alakít ki,
megteszik egymásnak azt,
amire a másik képtelen lenne
magától, a rezgőnyárfa,
mint hangyatartó növény,
szállást biztosít a rovaroknak,
azok meg cserébe
kártevőmentesítik anyanövényüket,
zöldmoszatok és kékbaktériumok
együtt állnak össze zuzmóvá,
s így ellenállóbbak az extrém
életkörülményekkel szemben,
apró madárka tartja tisztán
az irdatlan víziló hátát,
bohóchalak óvják a virágállatokat,
melyek cserébe halakat vadásznak,
hogy jótevőjük jóllakhasson.
Igen, jó lesz,
rajzolj nekem virágokat,
azt gondoltam, egyet vagy kettőt,
esetleg egy csokorral,
de azt nem sejtettem,
hogy ujjad érintése nyomán
kivirágzanak a falak,
ahogy a penész vagy a salétrom
üt ki a pincefalakon
megállíthatatlanul burjánozva.
Ez nekem új, Uram,
hogy a világegyetem belseje
tele van passzív virágokkal,
csak kéz kell, mely kicsiklandozza
azokat a szunnyadásból,
illetve dehogynem tudtam,
hiszen ez minden tavasszal megtörténik,
a gazokkal beborított mezők
tobzódni kezdenek
színekben és illatokban,
ahogy bozontos bundájukba
beletúrt az ujjad.
De hogy a templomfalakon is,
azt nem tudtam, Uram,
az egyik falsíkra háromszáztizenkilenc
virágot bizsergetsz,
de már haladsz is tovább,
nem éred be ennyivel,
a boltozatok közé
még hatszáznegyvenhét,
majd újabb kétszáznyolcvankilenc,
összességében ezer meg ezer,
jut minden zegbe és zugba,
kicsattog pirospozsgásan
a vakolat bőre, lázrózsák, láztulipánok,
nárciszok, eukaliptuszok, orchideák,
képzelt és elképzelhetetlen
sziromkompozíciók,
kérd Istent,
rajzoljon pár virágot,
bele fogsz fulladni
a színzuhatagba,
illatzuhatagba!

 

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...