A föld íze, illata, hangja

A föld íze, illata, hangja

Fotó: Molnár Edvárd

 

Nincs is jobb vasárnap esti program, mint színházba menni. A vasárnapi ebédet éppenhogy kipiheni az ember, mindezt aktívan teheti – mint minden rendes városi, a Palicsi-tó körül sétálja le a sárga húslevest, a főételt (lehetőleg sült hús, főzelék, saláta) és a desszertet. Nemrégiben azt hallottam, hogy a vasárnapi semmittevés olyan szabadkai dolog. Hát, gondoltam, erre rácáfolok, és az estét, amit egyébként édes semmittevéssel töltenék, a Nyári Mozi Színházi Közösség legújabb előadásának bemutatóján fogom tölteni. Március 13-án mutatták be a Terra Vojvodina című produkciójukat a Kosztolányi Dezső Színház színpadán.

  Az előadás a vajdasági földet járja körül, ízlelgeti, szagolgatja – a földről, az emberekről, akik elmentek, akik maradtak, akik visszatértek, mindezek emlékéről mesél. Az alkotók szerint egy érzést, az otthon érzését, a vajdasági tájat, a tájhoz kötődő élet ritmuskompozícióinak szedetét állítják a fekete deszkákra: a nyárfák sistergő susogását, a nyári szellőben ringó levelek táncát, az eget és a földet, a végtelenben összehúzó kötelékek feszülését. Mindezt pedig Nyári Mozi-s módon: mozgással, tánccal és kevés szöveggel, hangulatképekkel. Az előadás Igor Halasević fényképeiből inspirálódott, aki Vajdaságot járva fotózza a tájat. Ezeket az alkotásokat szólaltatják meg és költik színpadra az alkotók.

  Azon gondolkodtam, miközben a bemutatóra tartottam, hogy mi is jut nekem eszembe a vajdasági tájról. Először a cseresznye, vagyis, ahogy a nagymamám mondta: a cseresnye – még az íze is benne van a szóban. Egyszer voltam cseresznyét szedni Kelebián, a Döbrei–Varga-birtokon, amely egyben a Nyári Mozi Színházi Közösség székhelye is. A végeláthatatlan cseresznyéskertben júniusban már óriási, tűzpiros, illatos gyümölcs terem, az égig érő fa lombjában ki sem látszom a falevelek és a cseresznye közül, a magas létráról dobom bele a kosaramba a zsákmányt. Közben csend, nyugalom és homok, ahová nézek. Égig érő szabadság.

Az előadás az egymással szemben elhelyezkedő nézőtér közepén felállított színpadon, játéktéren történik. A díszlet rendkívül természetközeli: föld és a fölötte lengő száraz falombok, ahogyan a jelmezek is – természetes anyagok, színek. A látvány egyszerre autentikus és modern, valami egészen szuggesztíven földközeli. Ahogyan a zene is ezt a hangulatot szolgálja, pontosabban az élő zene, amely Ábrahám Máté és Szerda Árpád munkáját dicséri. Egészen különleges atmoszférát adnak a képekhez és mozdulatokhoz. A színészek sem a hagyományos értelemben vett szerepeket játszanak, inkább karaktertöredékeket látunk, összességében pedig harmóniában vannak egyenként, a természettel és egymással is.

  Az előadásnak nincs hagyományos cselekményszála, hangulatokat, képeket, gondolatokat, motívumokat mutat nekünk. A nézőnek itt nem a jól ismert nézői út, a megszokott befogadói szerep jut, valami sokkal több: mindenki saját maga komponálhatja meg gondolatban a saját, vajdasági földről, otthonról, természetről készült fényképét. És ez nagyon izgalmas.

A fő motívum tehát a föld, amely nagyon sok mindent rejt magában, szó szerint és képletesen is. Ez az egyik fő kapcsolódási pont az itt élők között: a föld, a vidék, ahol együtt élünk. Minél mélyebbre és mélyebbre ásnak benne, annál több dolog, tárgy, történet jön a felszínre. Előkerülnek régi tárgyak, amelyeket valaki elásott, kidobott, elvesztett. A tárgyaknak pedig történetük van, emberi történetekről mesélnek – a jelenről, de ami még izgalmasabb: a múltról.

A föld íze, illata, hangja
Fotó: Molnár Edvárd

 

  A képek, a motívumok és a mozgás a hangsúlyos, kevés szöveg jelenik meg benne, de ami elhangzik, az rendkívül fontos hangulatteremtő – Sziveri János: Szelídítések és Átváltozások, Szabó Lőrinc: Nyár, Dsida Jenő: Vers az utazásról, Ladik Katalin szövege, valamint Farkas Amália visszaemlékezése – mindegyikük azt boncolgatja, hogy kik is vagyunk, hol is vagyunk a világban.

Az egyik legmeghatóbb része a darabnak a villamos, pontosabban Farkas Amália, az utolsó kalauznő visszaemlékezése. A szabadkai villamosról én csak szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam, meg persze készíttettem kulcsot a városközpontban lévő egyetlen megmaradt kocsiban lévő kulcsmásolóban. A villamos Szabadka nagy szomorúsága, a régmúlt idők nosztalgiája. A történet szerint a 40-es számú kalauznő, aki huszonhat évig állt a villamos-tömegközlekedés szolgálatában, volt az 1974. április 2-án utoljára elindított, 26-os számú villamoskocsi kalauznője. Emlékei szerint a villamost aznap gyönyörűen feldíszítették virágokkal és szalagokkal, egész nap ingyen lehetett rajta utazni. A csilingelő villamos útvonalán az emberek meg-megálltak, virágot szórtak a villamosvezető és a kalauzok lába elé, sokan sírtak, ölelgették a kocsit. Miközben ezt a történetet hallgatjuk, a színpadon is megjelenik a villamos, és csilingelve búcsúzik tőlünk – mi pedig tőle.

A föld íze, illata, hangja
Fotó: Molnár Edvárd

 

 

Terra Vojvodina

Rendező: Döbrei Dénes. Játsszák: Nagy Karina, Nyári Ákos, Pámer Csilla, Varga Heni. Zene: Ábrahám Máté, Szerda Árpád. Látványtervező: Salamon Luna. Dramaturg: Oláh Tamás. Fény: Boris Butorac (PVC). Festmény: Hegyi Csaba. Fénykép: Halasević Igor.

 

 

 

Verebes Ernő

Koponyánk, körülbelül

Drámai látlelet – részletek (Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regénye nyomán) F. = Frici, X. = Énke *** F. Nem arról van szó, eléri-e vajon...

Verebes Ernő

Koponyánk, körülbelül

Drámai látlelet – részletek (Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regénye nyomán) F. = Frici, X. = Énke *** F. Nem arról van szó, eléri-e vajon...

Lukács Lilla

Gyökereink

Sok emlékem kötődik a fákhoz. A régi meggyfa a szüleim kertjében, amire először mertem felmászni (persze, fel is akadtam rá), ami olyan sok meggyet termett minden nyáron, hogy hetekig...

Lukács Lilla

Gyökereink

Sok emlékem kötődik a fákhoz. A régi meggyfa a szüleim kertjében, amire először mertem felmászni (persze, fel is akadtam rá), ami olyan sok meggyet termett minden nyáron, hogy hetekig...

Verebes Krnács Erika

Nem élhetek muzsikaszó nélkül…

Egy nemrég letűnt, mégis időtlen kor színpadi megjelenítése   Móricz Zsigmond halálának nyolcvanadik évfordulóján a Szabadkai Népszínház Magyar...

Verebes Krnács Erika

Nem élhetek muzsikaszó nélkül…

Egy nemrég letűnt, mégis időtlen kor színpadi megjelenítése   Móricz Zsigmond halálának nyolcvanadik évfordulóján a Szabadkai Népszínház Magyar...

Madár Anikó

Katica és Nero

Gondolatok a Stúdió K Színház két előadása kapcsán   Ismerik Gyimóthy Gábor Nyelvlecke című versét? Azt, amelyikben a magyar nyelv gazdagságára mutat...

Madár Anikó

Katica és Nero

Gondolatok a Stúdió K Színház két előadása kapcsán   Ismerik Gyimóthy Gábor Nyelvlecke című versét? Azt, amelyikben a magyar nyelv gazdagságára mutat...

Lukács Lilla

Semmi sem tilos!

Éves Desiré-napló   Miközben a Kosztolányi Dezső Színház felé sétálok a hidegben, arra gondolok, hogy mennyi minden történt velem az előző Desiré...

Lukács Lilla

Semmi sem tilos!

Éves Desiré-napló   Miközben a Kosztolányi Dezső Színház felé sétálok a hidegben, arra gondolok, hogy mennyi minden történt velem az előző Desiré...

Lukács Lilla

Bűnhődés

Zalán Tibor: Ne lőj a fecskére! Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, 2022. Rendező: Hernyák György Az egyik kedvenc filmem az In Bruges (2008, rendező és író: Martin...

Lukács Lilla

Bűnhődés

Zalán Tibor: Ne lőj a fecskére! Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, 2022. Rendező: Hernyák György Az egyik kedvenc filmem az In Bruges (2008, rendező és író: Martin...

Lukács Lilla

Felfejtett pulóver

Nóra és Torvald, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Verebes István Nem olyan régen fogadóórára mentünk Ervin atyához, hogy eligazítson bennünket az...

Lukács Lilla

Felfejtett pulóver

Nóra és Torvald, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Verebes István Nem olyan régen fogadóórára mentünk Ervin atyához, hogy eligazítson bennünket az...

Lukács Lilla

Két ember

„Amikor Isten hasba rúg, megszületik a gyermek. Arra gondoltam, hogy Isten hasba rúgott és tévedett, mert angyalt akart küldeni, de kobold bújt elő. Azonban nem tévedett az Isten, mert angyalt...

Lukács Lilla

Két ember

„Amikor Isten hasba rúg, megszületik a gyermek. Arra gondoltam, hogy Isten hasba rúgott és tévedett, mert angyalt akart küldeni, de kobold bújt elő. Azonban nem tévedett az Isten, mert angyalt...

Lukács Lilla

Álom __kivitelben

  „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…) A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud...

Lukács Lilla

Álom __kivitelben

  „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…) A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud...

Patyerek Réka

Keretnélküliség

  Yasmina Reza: Művészet. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező: Mezei Kinga   „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb...

Patyerek Réka

Keretnélküliség

  Yasmina Reza: Művészet. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező: Mezei Kinga   „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb...