Gunnar

Gunnar

Sándor Laura: Vörös tyűkok

Gunnar nem értette a politikát. Nem is nagyon érdekelte, mert falujában teljesen mindegy volt, ki mire szavaz, életét az nem befolyásolhatta. Megvolt mindene: egy emberöltőt letöltött a helyi asztalosműhelyben, ahol a környéken mereszkedő fenyőfákból egyszerű, de olcsó szekrényeket készítettek, s napi rutinját semmi sem zavarhatta meg, hiszen ugyanaz volt a fa és a gyalu is, s már szinte a zsigereiben érezte a gyorsan faragott tiplik meg a már vagy száz éve használt enyv szagát. Nem volt nehéz dolga. Neki csak az volt a feladata, hogy méretre vágja a gyantaillatú léceket, egy kicsit megdolgozza őket, s ezért rendszeresen megkapta a fizetését, épp annyit, hogy az neki elég legyen.

  Gunnar elégedett volt az életével. Volt otthon két tehene, az istállót pedig minden öt évben újramázolta. Úgy érezte, ezzel az állatoknak is jobb, meg hát ott volt a kis asztalkája is, amelyen évtizedek óta pucolta azokat a méretes csukákat, melyeket a közeli tóban fogott ki. Kicsit unták már a ragadozókirály fehér és száraz húsát, de másfajta úszó jószág nem nagyon akadt a horogra, és a felesége megtanulta, miként kell azt jóízűen elkészíteni. Gunnar kedvence az volt, amikor az asszony bepanírozta a szeleteket, póréhagymával rétegesen tálba rakta, kaporral ízesítette, meg nyakon öntötte az egészet jófajta házi tejszínnel, s a lerniben pirosra sütötte.

  A faluban nem volt kocsma. Gunnar nem is hiányolta, de időnként megkívánta az alkoholt. Nehéz volt elviselni azt, hogy télen már kora délután lemegy a nap. Ilyenkor mindig úgy érezte, élete sokkal gyorsabban múlik, s elugrott azért a házi párlatért, amelyet egy ’56-os magyar főzött otthon. Az egykoron pesti öregúr először kuktában próbálkozott mindenfajta gyümölccsel, de sehogyan sem érte el az otthoni ízt, ezért végül belenyugodott a vodka egyszerű receptjébe, illetve a házi tömény legegyszerűbb válfajába, cukorral, élesztővel. Nem volt finom, de Gunnar elégedett volt a hatásával, hiszen a faluban ez volt az egyetlen kifőzde, s csak fél napig fájt tőle a feje.

  Gunnart nem nagyon érdekelte a világ. Szomszédaival nem járt össze, s az sem érdekelte nagyon, hogy a falu másik szélére teljesen érthetetlen beszédű embereket helyeztek el. Volt ott néhány elhagyatott tömbház, melyeket már senki sem lakott, s oda rakták azokat. Csodálkoztak is a helyiek, mert az épületeket már rég lebontásra szánták, de alapjában nem nagyon izgatta őket a dolog, hiszen a falu azon részét nemigen járta senki. A maradottak annak idején nem is tudták, minek emelték fel azok az emeletes házakat, hiszen a faluból csak elköltöztek a fiatalok, betelepülő nem volt. Az öregek közül néhányan odaköltöztek, de egyébként mihaszna kis lakótelepet húztak ott fel, az erdő szélén, ráadásul nem kis emelkedő vezetett arra a részre.

  Gunnar szerette a faluja nyugalmát. Ha nyüzsgésre vágyott, hát beautózott  harmincéves Volvójával a városba. Ott vette az önjáró fűnyíróját is, ami nagy boldogsággal töltötte el, mert a ház mögötti pázsit gondozása már nyűg volt a számára. Ezt a szerkentyűt legalább tolni nem kellett, de aztán azon gondolkodott, vajon miért nem vett fűnyíró traktort, hiszen annak használata még egy kis mókával is jár.

  Gunnar azonban mást is látott a városban. Verekedtek az utca sarkán. Falujában ilyet nem tapasztalt, mert ott igazából verekedni sem volt miért. Egyszer, még süldő korában összekapott egy helyivel a szomszédlány miatt, de annak már vagy negyven éve, így hát Gunnar értetlenül állt a történések előtt. Aztán az történt, még az sem tetszett az egyiknek, hogy valaki nézi őket. Valami értetlen nyelven ordított oda neki egyet, és Gunnar nem értette, hogy két másodperc múlva miért vágták orron.

  Gunnar attól kezdve nem szerette a várost. Ha lehet, még többet simogatta a fenyőléceket, a rogyadozó kerítést is megjavította, s még szomszédjával is szóba elegyedett. Kiderült, hogy mindketten szeretik a húsgombócot.

  Gunnar többet nem járt a falu azon részére, ahol idegenek voltak. Pedig, ott volt a kedvenc töltőállomása, ahol még nyerő szelvényeket is kapott néha.

  Inkább elautózott a falu távolabb eső részébe, ahol ugyan hasonlóan jó üzemanyagot kapott, de kupont nem.

 

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...