Nevére kényes minden párizsi,
sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”,
ehelyett súgják: „Kedves Ella,
a szívem önnek szürke cella –
és Matheo lennék, nem Misi.”
Lekváros Párizsban minden ablak,
barátfüle nő ott minden falnak,
fánkfákon fityegnek ízes fánkok,
pufánkok, akár a telefántok.
Macskabajuszt hord némely francia,
frakkot ad frankért bármely bandita,
az, aki reggel bunyózik, este
monoklis arccal indul randira.
Párizsban vígan csorog a Szajna,
akár két bagett, barnáll a partja,
süt rá a nap és süt rá a hold,
hátán e csónak zsömlényi folt.