Bajuszkirály

Bajuszkirály

Vass Szabolcs: Fészek széria

Bajusz bácsi, a postásunk, csudaszőr alak.

Szárnyas orkánkabátot, nyeletlen cvikkert,

orra alatt meg irdatlan bajuszt visel.

Akkorát, hogy ha Bajusz bácsi megjön,

a bajuszának külön kell köszönni.

A bajusza tekintélyesebb, mint Bajusz bácsi.

Bajusz bácsi is tekintélyes, persze,

megvan hatszáz kiló, meg egy kicsi,

a fokhagymapürét tormakrémmel eszi,

lepök egy söröskupakot a kerítés tetejéről,

és úgy pedálozik, hogy ha esni kezd,

a víz a kerékpárja hátsó sárhányóját éri,

az első csontszáraz marad, akárcsak

Bajusz bácsi bajusza, kabátja, táskája.

A hátsó sárhányó viszont csattog,

ahogy a szapora eső veri a postásbiciklit.

Ezt maga Bajusz bácsi meséli mindig,

miközben ajánlott levelek után kutat,

könyékig matat a postástáska mélyén,

és irdatlan bajuszát kunkorgatja.

 

Bajusz bácsi szerintem egy hős.

Na nem azért hős a Bajusz bácsi,

mert a fokhagymát tormával eszi,

gyorsabb az esőnél és célba pök,

mint a nagyok, hanem a bajusza miatt.

Hogy egy szobában mer aludni vele,

egész nap beszél hozzá, szagolgatja.

Reggel, tükörbe nézve, nem sikolt fel,

hogy azt a jó szagú mindenségit (!),

hanem bajuszkefével kigubancolja,

és meg se lepődik, ha mindenféle

dolgokra bukkan a szőrbajuszban.

Egyszer egy rántott húst talált benne,

hozzá másfél zsömlét – mesélte,

s miközben beszélt, csak úgy kalimpált

orra alatt a bajusz. A bajuszfolyam.

Kíváncsi voltam rá, hogy az eltűnt

játékrobotom nincs-e ott, ahol a hús volt,

és hogy látta-e a focistás radíromat,

amelyiknek három hete kelhetett lába,

de csak álltam, nyikkanni se mertem,

(orra alatt a szőr burjánzott veszettül),

Bajusz bácsi meg, elunva a képem,

bicajra pattant, kacsázott, s balra el.

 

Így hát a kapuban, ahogy hegytetőn a zergék,

lestem az utcasarok felé csalinkázó csodát,

hittem is, nem is, hogy nem a postás teker már,

hanem a bajusz csüngő szárai tapossák a pedált,

pedig úgy tűnt, szavamra, s hallani véltem, hogy

Bajusz bá csenget, füttyög, valamit dallikázik,

közben zörög a bringája, mintha eső verné,

és az orkánkabát szárnyai verdesnek, akár

felszállni készülő madáré, szélre várva.

 

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...