Édes tölcsér

Édes tölcsér

Szerző: Argyelán Zita: FP7, linogravúra

 

Mirabelle vasárnap délutánonként a Tuileriák kertjében, a kihelyezett székek valamelyikén ülve sütkérezett. Ilyenkor a szökőkutak vízsugarainak játékát szemlélve lelt nyugalomra. A Concorde tér keleti oldalán szeretett igazán andalogni. Párizs ege alatt megbújva, az emberi tekintetektől távol. Gyakran megfordult Jules kávéházában, ahol kizárólag a Grand Marnier narancslikőrrel kevert konyakját kortyolgatta. Ha kedvenc itala véletlenül épp nem volt raktáron, illedelmesen továbbállt.

  Férje halála óta minden szerdán és szombaton a le Zimmer falai között falatozott. A pincérek már minden kérdés nélkül tudták, hogy az Apollinaire reggelit rendeli: omlós, vajas croissant lekvárválogatással és tejeskávéval. Ezt minden egyes alkalommal egy bögre gőzölgő hibiszkuszteával öblítette le, amelybe három kávéskanálnyi cukrot tett.

  – Legalább ez legyen édes, ha már az életem nem volt annyira – mondogatta magában.

  Olykor este is ezt fogyasztotta. A teremfőnök sosem csinált belőle gondot. Közben a szemközti szeparék félhomályában megbúvókat szemlélte. Az egyik asztalnál lánykérés. A fiatal hölgy könnyeivel küszködik, körülötte tapsoló személyzet. Pár székkel odébb egy félrelépni készülő férfi. Az özvegy néhai hitvesét fedezte fel benne, aki szintén sokszor szökött egy másik nő karjaiba. Amikor hétvégente, a delelés után élére vasalt nadrágban és a világoskék ingében indult kerékpározni, akkor tudta, hogy vacsorázni már biztosan nem otthon fog. Aztán ahogy gyarapodtak az őszülő hajszálai, az elmaradásai is sokkal rövidebbek lettek. Idősen alig húsz perc alatt megjárta.

  – Gyorsan jöttél. Látod, látod… Már annak a riherongynak sem kellesz – mondta, már-már mosolyogva. Erre gondolt ezen az estén is. Mellette egy idős házaspár, akik szótlanul fürkészték az étlapot. Valami újat kerestek. A kínálatban és egymásban is. Mégis, akaratlanul összehangolt sóhajuk jelezte, hogy reménytelen. Mirabelle évtizedekig vergődött megszégyenítve, más megszokásainak a börtönében. Ebédnél férjének helyezte ki az öblösebb kanalat, az élesebb kést és a csiszolt villát. Kizárólag tartós tejet vásárolhatott, amelyet reggelente csakis szűrve és forralva tálalhatott, pontban 7 óra 30 perckor. Azokon a napokon, amikor piacra ment, már fél öt után felkelt és elkészült, hogy beszerezzen mindent. Bagettből a jónál is jobban átsültet, negyedkilós jégkrémet csokoládé- és vanília-, esetleg eperízben. Mindezek mellé pedig a Le Parisien és egy kaparós sorsjegy. Ebédnél rendre a ház ura kapta a sült szárnyasok mellhúsát. A hétvégi menüsor kísérőjeként kizárólag almás és diós pitét készíthetett, esetleg fonott kalácsot. Kivételt csupán az ünnepnapok képeztek, amikor csokoládékrémes piskótatortát is süthetett a család és talán saját örömére is. Szinte csakis azzal törődött, hogy párjának kedvére tegyen, pedig 1972 óta sem az álmaik, sem az ágyuk nem volt közös. A Magas szőke férfi felemás cipőben volt talán az utolsó alkotás, amelyet filmszínházban néztek együtt. Külön hálószobáikban még a tévéműsoron sem kellett osztozniuk. Bár előfordult, hogy – egyfajta nosztalgikus ihletés hatására, vagy isten tudja, mi okból – a sanremói dalfesztiválon közösen szurkoltak kedvenceiknek. Domenico Modugnót és Bobby Solót ugyanis mindketten szerették. Amikor azon a hűvös márciusi reggelen végső útjára kísérte házastársát, akkor azt remélte, hogy minden jobb lesz, mert úgy érezte, megszabadult „börtönőrétől”. Persze igazából sosem lett az. A tejet ezután is forralta. Még mindig kaparós sorsjeggyel próbált szerencsét. A bagettből továbbra is csak azt vásárolta, amelynek a végei szinte már odakozmáltak. Hiába, az a nyavalyás megszokás. Igaz, pár dolgot már nem úgy tett, mint azelőtt. Karácsonykor nem sütött halat. Ilyenkor egyetlen halkonzervet vett.

  – Nekem ez bőven elég lesz. Egyedül is vagyok, meg különben is… – mormolta beletörődve a gyerekeinek, annak ellenére, hogy az ünnepeket majdnem mindig velük töltötte. Igaz, mégsem tudtak annyi időt tölteni vele, amennyit talán lehetett volna. A munka meg a feladatok. Olykor egy ebéd vagy vacsora. Néha egy-két telefon. A szokásos Hogy vagy? és Mi újság? Puszi, puszi, majd beszélünk, találkozunk. Majd… Majd… Mindig az a fránya majd. Ez a szócska lett az ő hitványsága. Persze ezt ő sosem hányta gyermekei szemére. Most is korzózott, ahogy vasárnaponként mindig. Betért egy tölcsérre a Le Petit Parisienbe. Ahogy a hűs citromfagylalt a nyelvéhez ért, érezte, hogy a földi mennyország nem tűnt el. Itt van, és gombócokban mérik.

  Ma is a Tuileriák kertje felé folytatta az útját, igaz, egy picit korábban indult a szokásosnál. Helyet foglalt az egyik széken, és élvezte a verőfényes napsütést. A táskájából elővett egy édes tölcsért, amelyet Jules ajándékozott neki, hogy pihenés közben is ropogtathasson valamit. Az utolsó falat után szalvétával megtörölgette a száját, majd egy picit mintha elbóbiskolt volna. Ebből a szendergésből azonban sosem ébredt fel. Egy járókelő riasztotta a csendőrséget. François „Frank” Roletti őrmester ért elsőként a helyszínre. Mirabelle élettelen arcán mosoly derengett. A halál beálltának pillanatában pedig napfény melegítette.

 

 

Kolter László

Divati, aki jóban van a halottakkal

Hadd mutassam be az egyik legérdekesebb, újságírói munkám során megismert barátomat.   Divatival egy színházi estén találkoztam először. Igen, Divatinak...

Kolter László

Divati, aki jóban van a halottakkal

Hadd mutassam be az egyik legérdekesebb, újságírói munkám során megismert barátomat.   Divatival egy színházi estén találkoztam először. Igen, Divatinak...

Léphaft Pál

Utazás a feleségem körül

Képzelt ivókúra az Orient expresszen és Herkulesfürdőn Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?   – Skandalum! – harsogta...

Léphaft Pál

Utazás a feleségem körül

Képzelt ivókúra az Orient expresszen és Herkulesfürdőn Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?   – Skandalum! – harsogta...

Péter László

Hadik András lova felnyerített

A császárné, Mária Trézsi jószívű asszony volt: amikor megtudta a teljes madéfalvi igazságot, megenyhült a székelyek iránt. Hogy miért kellett neki oly...

Péter László

Hadik András lova felnyerített

A császárné, Mária Trézsi jószívű asszony volt: amikor megtudta a teljes madéfalvi igazságot, megenyhült a székelyek iránt. Hogy miért kellett neki oly...

Silling István

Kincskeresők

(Oral history nyomán) Amióta enyhébb szelek kezdtek fújdogálni kelet felől, könnyebbé vált a járás a régi utakon a szomszédos városokba. Nem kellett...

Silling István

Kincskeresők

(Oral history nyomán) Amióta enyhébb szelek kezdtek fújdogálni kelet felől, könnyebbé vált a járás a régi utakon a szomszédos városokba. Nem kellett...

Mirnics Zsuzsa

Égiháború

Kellemesen sütött a kora áprilisi nap. Az idősebb nő átvetette karján a stóláját, és fejét megemelve, lehunyt szemmel a nap felé fordította arcát. A lány...

Mirnics Zsuzsa

Égiháború

Kellemesen sütött a kora áprilisi nap. Az idősebb nő átvetette karján a stóláját, és fejét megemelve, lehunyt szemmel a nap felé fordította arcát. A lány...

Verebes Ernő

Hidegen

Hallga rövid története  Egy Nő. Néma. A neve: Hallga. Néma, furcsa szépség. Nagyon furcsán néma. Annyira néma, mint amennyire furcsa ez a szépség, mely...

Verebes Ernő

Hidegen

Hallga rövid története  Egy Nő. Néma. A neve: Hallga. Néma, furcsa szépség. Nagyon furcsán néma. Annyira néma, mint amennyire furcsa ez a szépség, mely...

Jódal Rózsa

Úton

Összeszűkült szemmel, vigyázva kászálódott le a csikorogva megálló, öreg, rozsdás autóbuszról. Valaki megfogta a könyökét, és segített letenni...

Jódal Rózsa

Úton

Összeszűkült szemmel, vigyázva kászálódott le a csikorogva megálló, öreg, rozsdás autóbuszról. Valaki megfogta a könyökét, és segített letenni...

Kiss Kinga

A romlás éjszakája

Még csak száz lépés, és ott van, Stefan számolta minden egyes lépését, amit a színháztól egészen eddig, a város másik feléig tett. Mindig ugyanazon...

Kiss Kinga

A romlás éjszakája

Még csak száz lépés, és ott van, Stefan számolta minden egyes lépését, amit a színháztól egészen eddig, a város másik feléig tett. Mindig ugyanazon...

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...