Vigasságos jövendőnk

Vigasságos jövendőnk

Szerző: Dobó Tihamér: Absztrakció Fotó: Bicskei Zoltán

 

Bukovinai és al-dunai őseim emlékére

 

Kedvesek voltak a Teremtő számára, s az angyalok is módfelett szerették a bukovinai székelyeket. De nyilvánvalóan valamiért kedvelte őket a csalafinta sánta ördög is, s talán volt is nem egy oka annak, hogy e kis népcsoporthoz különösképp ragaszkodott. De senki sem tudta pontosan, hogy mért nézte ki magának a lenézettek (bozgorok, bërcsikák) kis közösségét, a Szucsáva folyását követő telepes székelyek ötfaluját, Józseffalvától felfelé, Fogadjistent, Istensegítset, Hadikfalvát s Andrásfalvát. Talán mert sűrű kalandvágya volt, s a székelyektől tanult sok furfangot, míg más népek humorát olykor kín volt kivárni. A rezet kivágó székelyek góbésága meg már ott elkezdődött: ha kíváncsiak voltak, mi van a hegy túloldalán, nem ám fáradoznak egyből átalmenni, és megnézni! Előbb megpróbálták kitalálni…

  Se kutyája, se macskája, semmi nyëpóttya nem volt, mégës ott érezte jól magát az ördög Bukovinában, ahol a szegénység oly sok megpróbáltatást, küzdelmet és szenvedést takar. De élménydús történéseket is! Jó és rossz, változatos élménytár volt a számára minden nap. Mint valami megszállott helytörténészt, érdekelte őt, hogy a mádéfalvi veszedelem óta, aminek egyik manipulátora volt ő is, mi lesz egykor majd a vége. S a semmiből, a pusztulatból, hogy lett különleges népcsoport? Hogyan lelt otthonra, de/és majdan hová vándorol, csurog el egyszer a nyughatatlan bukovinai székelyek népessége? Ha a székelyek rázendítettek, s elkezdték keseregni a himnuszukat, amely a porló sziklákhoz hasonlította őket, akkor csupán kelletlenül rárímelt. De amikor a Bukovina, édes hazám… vagy a Sír az út előttem kesergő felszakadt belőlük, valósággal elérzékenyült ő is. Hogyisne rokonította volna magát, hiszen ezeknek sincs nyugtuk soha: folyton vándorlásban vannak, igaz, ők menekülésben más népek, vallások, s ha nem, a szegénység elől. Mégis kitartanak, s mindenütt azt mondják rájuk: „Még a jég hátán ës mëgélnek!”

  Gondolt az ördög, amit kigondolt, ami a léhűtő szeszélyesen működő bolondos agyában akkoriban megfogant. Hogy ha a véréből serkenő gonoszság sanyargatja is, e jóravaló népet még sokáig nem hagyja elveszni! Merthogy életibe’ annyi kedvire való embert, keservesen megélő móduvázó góbét még nem látott! Akik annyi gondok közepette kínlódva is, vidámságot, kacagást, danolásba s furfangos mesékbe menekülést mutattak volna magukból. Ha nem is sokkal különb, de életrevalóbb társaság volt ez a bukovinai székely mindnél.

  Tudjuk, hogy itt e világon nagy ellentmondások voltak s lesznek mindig is. Mindenütt valamiféle békességet emlegetnek, türelmet, jóindulatot, szeretetet, örömöt, mifélét… Jókedvet és bőséget ígérnek. Aztán mi lesz belőle mégis: békétlenné, aljassá, megátalkodottá válik a gondolat, testvérgyilkossá válik a Káin jegyeit magán viselő ember. Belzebub sarkallta és támogatta az emberek rossz szokásait. Táplálta bennük a hívságot, de ő maga is példamutató volt, gyakran áthágott minden illemtartáson.

 

bozgorok – idegenek, hazátlanok (Erdély elcsatolása után, s mindmáig, a románok így nevezik a székelyeket)

bërcsika – nyakas

nyëpót – rokon(ság)

pusztulat – kiveszőfélben lévő

 

 

 

 

 

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...