Lakni egy mondatban

 

Hogy egyes tárgyak a barátainkká váljanak, sokat kell szomorkodnunk mellettük

 

Apámnak

 

A fenti gondolat körülbelül egy hónappal ezen írás megszületése előtt ötlött fel bennem.

  Azóta újra és újra előkerestem, el is olvastam, mintha közben elfelejtettem volna, mintha csak a képernyőre pillantva idéződhetne fel bennem. Egyébként az eredeti szórendet néhányszor átjavítottam, pontosítottam, hogy megfeleljen annak, amiről én sem tudhatok többet, hisz eddig aligha szomorkodtam tárgyak mellett – legalábbis nem vettem észre. Eredetileg a tárgyak helyett dolgokat írtam, de aztán úgy éreztem, érthetőbb, ha a megfoghatóságra való utalással fókuszálom a gondolatot.

  Formába öntöttem tehát valamit, amihez, mint egy árnyat adó útszéli fához, visszajártam, s amin akkor kezdtem igazán gondolkodni, amikor már jó ideje megszületett. Ízlelgettem, napról napra újra felfedeztem ezt a mondatot, nem hagyott nyugodni, fel kellett nőnöm hozzá, mint egy kinyilatkoztatáshoz.

  Majd csalódtam benne, cserben hagyott, túl kizárólagosnak és okoskodónak találtam.

  Néha, üres perceimben, amikor elméláztam mindezen, eszembe juthattak volna azok a tárgyak is, amelyekről eredendően ez a mondat szól. Vajon léteznek-e olyan konkrét valamik, melyek ismeretlenül is megérdemlik, hogy a tárgyi valóság erejével hozzák elő belőlünk az ő saját, szavakba öntött gondolati hátterüket? Talán sosem léteztek. De ha mégis, akkor igen gyorsan egy őket szerepeltető álarc mögé bújtak, ami nem más, mint a bölcs kimondhatóság – remeteráknak üres csigaház.

  Most sem tudok mit kezdeni vele. Magára hagyni nem merem, ahhoz túl gyenge, felfalnák az erősebb, rátartibb szentenciák. Beolvasztani egy új szövegkörnyezetbe – ahhoz viszont túlságosan is önmaga, nem kívánja a hozzáidomított előzményeket és következményeket. Marad tehát számomra az értelem meddő vajúdása, minek során, lassan felfedezve egymást, végül összebarátkozhatunk: a gondolatom meg én. Ennek pedig – jut eszembe – ára is van, hisz valóban, eleget szomorkodtam mellette, míg a saját maga tárgyává nem vált.

  Ha akarnám, most már megérinthetném.

 

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...