(Apró levéltáriáda)
A megzabolázott idő felső celláiban olykor még hallani a rekedt török dizdár és a lovát sirató akindzsi suttogását. Keresik az ámokfutó szellemet? Démont? Aki talán a soha meg nem talált alagúton menekült el a toronyból. A Szent Misztérium otthona felé kenetért vagy a metszettek segítségét kérni? Csupán az idővég forradalmár sarja merészkedik a vállszélességű kéménykürtő lépcsőin a tetőig mászni. Onnan hallani leginkább a süvítő beszédet. Erre jok kurtulmak – mintha ezt hallaná, de belekondít a szemközti nagyharang. Bam! Bam! Több szó nem fut ki a vártoronyból. Az élő leltárkönyv nem tud ótörökül. A filológusok cellájában nincs török szótár. A démon a szomszéd kolostorban tölti az éjszakát. A páter nem szól. Jó vele, amikor az ölébe, a mellére ül. Hajnalban eltűnik. Láthatatlan. Hiába keresi török, magyar, horvát, német. Az alagút kiismerhetetlen. Egy vagány nekiindult. Vissza sosem jött. A végére ért? Titok. Talán még Hallgató Jánoska sem tudja.
Kint zajlik az élet. Egyik ünnep követi a másikat. Kié az elsőbbség? Melyiknek mi illik? Kell-e harangozni, vagy csak a daszkalót ütögetni? A környékbeliek is jönnek. Zarándoklatok a szomszédságba. Mária-látások színhelyére. Kultikus mosdás reménye. Virrasztó zsolozsma. Rosenkranz. Teljes búcsú. Огњена Марија. Света Петка. Boldogasszony. Heiligenbrunn. Snježna Gospa. Vodica. Tele velük a Mosztonga mente. Papok serege gyóntat, ámul, de feloldoz. Szentkúti vásár. Pénzért gyertya, medvecukor, mézeskalács-olvasó. Kalendárium, szentkép, aprócska szentantalka. Itt a Jézus, itt a Márja! Itt a papucs, itt a párja! Aki nem vesz, ne babrálja! Hét, hét, hét! Minden darab hét! Tömve a telek szélén álló korcsma. Áldomás a találkozásra. Még egy kört! Sörre bort, megéred az öregkort! Ite missa est. Menjetek békével!
Jövőre veletek ugyanitt!