Bordás Győző – Bordás Attila: Csatorna született. Kiss József műve (Kétnyelvű kiadás). Miloš Crnjanski Vajdasági Művelődési Központ – Tiski cvet Kiadó, 2022
A Ferenc-csatornáról a vajdasági magyar írók közül sokan megemlékeztek műveikben. A Ferenc-csatorna szerb recepciója viszont annál szegényesebb.
Bordás Győző ezt pótolandó, a Miloš Crnjanski Vajdasági Művelődési Központ és a Tiski cvet Kiadó közös kiadásában a csatorna megnyitásának 220. évfordulóján (1802–2022) jelentette meg hiánypótló, számos tévedést tisztázó, a témát alaposan és sokrétűen körüljáró, megtárgyaló, izgalmas, olvasmányos, fontos könyvét, bátyjával, Bordás Attilával közösen megírva, Csatorna született – Veliki kanal címmel, Kiss József műve alcímmel.
A Bordás fivérek sokoldalú, mindenre kiterjedő könyve részletesen foglalkozik a Ferenc-csatorna történetével, amely építmény a maga korában Európa egyik első hajózható csatornájának számított. A munkálatok 1793 májusában kezdődtek, s végül a csatorna 1802. május 2-án vált hajózhatóvá. A Dunát a Tiszával Monostortól Bácsföldvárig kötötte össze, és óriási jelentőséggel bírt. Hossza először 97,5 kilométer volt, az 1895-től 1901-ig tartó utómunkálatok után pedig Bezdántól Óbecséig még 18 kilométerrel bővült. A Duna és a Tisza közötti szintkülönbséget zsilipek segítségével oldották meg, amelyek száma – sokak bosszúságára, mert a munkálatok drágításával járt – a kezdeti háromról végül már ötre emelkedett. A kiadvány foglalkozik a csatorna mérnök alkotóinak, Kiss Józsefnek és Kiss Gábornak az életrajzával, fejlődéstörténetével, majd Bácska benépesítésével: 1720-ban még csak 33 000 lakosa volt, majd több ezer család betelepítésével hamarosan 18 000-rel gazdagodott. Kiss kezdetben csak a felesleges víz elvezetésével foglalkozott. 1785-ben Szivác és Verbász között egy egy méter szélességű árkot ásatott a Tisza irányába. Ennek sikere merész tervezésre sarkallta: a Dunát a Tiszával kellene mesterséges csatornával összekötni! 1789-re már el is készült a tervezet, amelyben oroszlánrészt vállalt a matematikus és fizikus Kempelen Farkas (1734–1804) a zsilipek matematikai és statikai kiszámítása szakértőjeként.
Bécsben felcsillantak a szemek a gondolatra, hogy a víz elvezetésével mennyi termőföldhöz lehetne jutni a hajózás majdani megindulásával, ezáltal a só, az ércek és egyéb áru szállításával mekkora anyagi haszonra lehetne szert tenni. Egyre többen egyeztek meg abban, hogy a csatorna megépítésének tervét bűn volna elvetni. A bécsi udvar 1792-ben Stanislav Hepet bízta meg azzal, hogy ellenőrizze a bácskai helyzetet. Hep ezek után két kimutatással is támogatta Kiss erőfeszítéseit. Kempelen is pozitívan nyilatkozott, s Ferenc császár a beleegyezését adta a munkálatok megkezdéséhez, sőt Hep ajánlatára „nagylelkűen” azt is elfogadta, hogy a majdani csatorna az ő nevét viselje. Josef Koch a Ferenc-csatornáról leírja, hogy Kiss József, amikor a határokat járva és mérve kiosztotta a kolonizált lakosságnak a szántóföldeket, legelőket és szőlőket, alaposan megismerte a környéket, amelynek nagy része egészségtelenül és használhatatlanul mocsaras volt. Kiss 1785-ben először Kúlától Újverbászig egyméteres árkot ásatott, amely elvezette a vizet, majd folytatta az ásatást Sziváctól Újverbászig. A vízszint a továbbiakban 80–100 centiméterrel csökkent, és a határ nagy része megművelhetővé vált. A nagy bácskai csatorna megépítése persze még sokáig váratott magára, mert kiderült, hogy ehhez egymillió guldenre lenne szükség. II. Ferenc trónra lépése után azonban, angliai mintára, konzorcium létesült. A Kiss fivérek kilencpontos, igen precíz, mindenre kiterjedő tervet dolgoztak ki, amelyet mindhárom fél 1793. március 27-én írt alá. Bordás részletesen közli valamennyit. A munkálatok 1793 tavaszán kezdődtek, és egy ideig zavartalanul folytatódtak. A jó kereset reményében igen sok munkavállaló akadt. Az alapkövet ünnepélyes ceremónia keretében 1794. június 9-én helyezték el Újverbászon.
A Kiss fivérek tervei szerint a munkálatok három évig tartottak volna, miközben ötmillió köbméter földet ástak volna ki, három zsilipet helyeztek volna el, húsz hidat stb. Eközben azonban számos nehézséggel kellett szembesülniük. 1799 novemberében Zomborban igazgatói posztjáról Kiss Józsefet leváltották, fivérét, Gábort mint katonakötelest pedig a francia frontra küldték, ahol 1800-ban életét vesztette. Kiss helyére a lengyel származású bécsi hadmérnököt, Stanislav Hepet nevezték ki, a munkálatok azonban továbbra is Kiss tervei alapján folytatódtak. A mélyen csalódott és megalázott Kiss Zomborba, majd Szenttamásra költözött. Hep a munkát folytatva Szenttamásnál még egy zsilipet helyeztetett el, majd 1802. május 2-án az első hajó áthaladt a Ferenc-csatornán! Kissről feljegyezték, hogy munkálatai folyamán akadt néhány tévedése, köztük az, hogy egy ötödik zsilipet is alkalmazni kellett, de az is nyilvánvaló volt, hogy mindent nem lehetett előre látni, s igazságtalanul távolították őt el egyetlen tollvonással minden munkálattól. Magányában joggal jegyezte fel keserű tapasztalatát: „Fac bene delebis!” Kívánságára saját szőlejében temették el, 300 méternyi magasan a verbászi zsilip fölött.
II. Ferenc császár öt évvel a csatorna befejezése után látogatta meg a nevét viselő csatornát, amikor is ünnepélyes fogadtatásban részesítették.
A továbbiakban Bordás Győző arról ír, hogy 1802 után is folytatódott a bácskai csatornahálózat építése. 1842 és 1856 között Bezdántól Monostorig egy újabb zsilip bekalkulálásával folytatták a csatorna bővítését, majd 1871 és 1875 között Bajától Bezdánig és Kissztapártól Kereszttúron át Újvidékig. Ez utóbbi csatorna már Ferenc József nevét viseli, és a tiszai zsilipet Bácsföldvárról Óbecsére helyezték át 1895 és 1901 között (ez már Türr István műve volt). Mindezek a csatornák a nagy Duna–Tisza–Duna-csatorna előfutárai, amelyet 1957-től kezdődően húsz esztendeig építettek.
A csatornák létesítésével alapjaiban változott meg a környékbeliek élete. Mária Terézia és II. Ferenc Közép-Európa számos családját telepítette ide, a termékennyé tett földrészekre. Nemcsak a mezőgazdaság fejlődött, hanem az élelmiszeripar, a kézműipar stb. is. Vízimalomok épültek, majd vízi erőművek, folyt a kender, selyem, fa gyári megmunkálása, olaj- és cukorgyárak létesültek. S mindaddig, amíg a vasúthálózat ki nem épült, óriásinak bizonyult a hajóforgalom, a csatornáknak hála kifizetődő volt a szállítás.
Bordás Attila Kiss József bácskai középületei című tanulmánya a vajdasági magyar olvasó számára is újdonságot jelent, hiszen Kiss Józsefet elsősorban a Ferenc-csatorna alkotójaként ismeri. Bordás Attila azonban feltárja számára, hogy a sokoldalú Kiss mennyi egyebet is alkotott, tervezett: telepesházakat, lakóépületeket, iskolákat, malmokat, középületeket, sőt templomokat is. Mindezt a szerző részletekbe menően, számos eredeti rajzzal és fotóval dokumentálva teszi közzé.
Bordás Győző és Bordás Attila Csatorna született – Veliki kanal című könyve nagy szakértelemmel, hosszas levéltári kutatásokkal készült, és szerető empátiával megírt, fontos és hasznos, hézagpótló, olvasmányos, olvasóink élményeiből kihagyhatatlan mű. Akkora iránta az érdeklődés, hogy már készül a második kiadása is.