Film-szakadás

Film-szakadás

Szerző: Skrabány Viktor (Fotó: Molnár Edvárd)

 

Ma is valami olcsó filmet vetítenek. Cafatosan lóg a plakát az üvegajtó bejáratánál. Robotok meg egy félpucér nő. Még címe is lehetne. A papírt átsugározza a hallban vörösen égő pár neoncső vagy ilyen színben sakkozó lámpa. Sáros a szőnyeg az üvegajtó előtt, lehetnek bent páran. Már húsz perce megy a vetítés. Adri két kezével szorosan maga ráhúzva a kabátot, könyékkel nyitott be a Klauzál mozi halljába. A kabátjáról fehéren és gőgösen verődött vissza a vörös lámpa csúcsfénye. Megtörölte a lábát. Kint megint esik. Ki az a félnótás, aki ilyen filmre ilyen időben még bevonszolja magát a belvárosba? Most csak ez a vörös lámpafény ingázott a hallban, sötét kell hogy legyen, minimális fényhatás, ne zavarja semmi a mozitermet. A mosdóból enyhe sírás hallatszott ki, csempés szipogás. Valaki már megint…

  Kolcsuvek néni a márványpadlót mosta, amely fehér egyébként, most maszatos rózsaszín. Mintha csak ezt a hússzínt akarta volna lemosni a kövekről. Megtörölte a homlokát, lekoppantotta a felmosórúd alsó csúcsát a márványkőbe, a mosófejről a víz végigcsurgott a karján. Nadrágjába törölte, és mechanizált, robotolt csak tovább. Nála ez köszönés. Késett megint. Adri szedte a lépteit a hall végén feltörő lépcsőkhöz. Ha majd befejezte, akkor a kulcs a szekrényben van, akassza majd vissza a portára. Motyogta berregő tónussal Kolcsuvek néni Adri után. Jó. Miért kell ezt minden alkalommal elmondani? Mintha nem tudnám.

  A lépcsőfordulónál égett a vörös lámpa. Ahogy Adri bevette a kanyart, a szőke haján vércseppeket mímelt a fényre az, ami eddig gyöngy volt az eső permetében. A sírás még mindig fel-felszökött a hallból. A mozi emeletén, rögtön a lépcső mellől Adri leemelte a kulcsot, és az első ajtóba nyomta, kettőre van zárva mindig. Nagy kulcscsomó, az emeleten mindegyik ajtóba passzol egy. Adri felkapcsolta a villanyt, de csak az egyik égő gyulladt meg. Remek. Amilyen lebuj ez a hely… nincs kedvem kicserélni, majd leszólok a portára. Csak el ne felejtsem. De úgysem érdekli őket, amit mondok. A szoba hideg volt, és üres. Egy radiátor lógott az ablak alatt, de Kolcsuvek néni tiltja, azt nem szabad bekapcsolni. Rávágok a kezére, édes fiam, ha azt a radiátort piszkálja. Én az ujjait töröm. Mit gondol, kinek a béréből vonják le azt is? Mártirka néni. Adri erre az esetre tartott a szekrényben egy tépázott bézs pulóvert. Levetette a kabátot. Vacogott. Gyorsan húzta fel magára, és vissza a kabátot, megfújta az ujjait meleg leheletével. Nem sokat segített. Pír lepte ujja begyét a hideg levegőn. Az ajtó alól a vörös lámpa sávot húzott a szoba szőnyegére, vörös volt a homálya a szobának is. Az ablakra verődtek az esőcseppek, koppantak a maszatos üvegen.

  Szürke a fal, alulról mállik a vakolat, eszi az egy szál szekrényt és asztalt a fekete, mocsárszínű penész. Adri kivett egy elhasznált rongyot a szekrényből. Persze Kolcsuvek néni megint nem mosta ki. Mert miért is tenné. Neki csak a hallban kell a padlón még inkább szétkenni a sarat. Remek munkát végez, olyan jót, hogy még a dereka is fáj két pihenés között. Mikor mehetek már innen? Unom, hogy itt, meg hogy így… egyszerűen csak… Eszébe jutott, amikor a lépcsőházaknál dolgozott. Annak rémes bűze volt, ahogy mindenbe befúrta magát. A végén már maszkot húzott, de akkor sem bírta. Ki tud így élni?

  Veri az eső az ablakot.

  Adri a szutykos bordó törlővel kell hogy nekifogjon. Kihalásznia a spricces üveget a szekrényből, hátulról. Ettől lesz mindennek kórház- és kevésbé penészszaga. Az ablakkal kezdi. Kettőt fúj rá, a problémán nem segít. A keret aljáról már folyik be a víz. Kígyózik, először csak körbenéz, előrefelé szaglászik az ablakpárkányon, aztán végigcsurog a falon. Szivacsot kell odatenni. Nincsen szivacs. Adri addig törölgeti az üveget, amíg homályosan, de magát nem látja a reflektálódó felületen. Az utcai lámpát nézi, amely köhögve pislákol. Kialszik majd lassan. Kecses kezén feltűri a kabátot, amíg csak tudja. Finom a bőre, még nem ette ki a spricc kemikáliája. Az ablakot nem nyitja ki. Arra még úgyis esik az eső. Finom kopogásokkal mossa a hullámzó üvegfelületet, mintha csak az utca pattogna a szél botszerű ujjain a körmével.

  Adri most az asztalt mossa. Erre hármat spriccel az üvegből. Steril szag párolog az arcába. Finoman hajol előre, búzamezőszín haját hasonló finom mozdulattal akasztja füle mögé mindkét oldalon. Az íróasztalt nézi mereven, fújtat. Barna az asztal, és bordóra festi az a fény, amely az ajtó alól sikít be a penészlepte emeleti szobába. A félfordulatú lámpa elhanyagolható a térben. Hirtelen foltok jelennek meg az asztallapon. Piros festék. Apró körök, kis bolygók, mint egy gyermek pöttyös labdáján. Először csak egy, talán kettő. Adri szétkeni a cseppeket az asztalon, de azok utat festenek maguk után. Egyre több élénkvörös csepp veti magát az íróasztalra a magasból, hangosan. Lassan már egy ütemben az eső verésével. Asztal-kopp, ablak-kopp. A kopogásra visszakopognak. Már cérnán folyik a piros lé. Adri az orrához csap. Kezén vörös maszat marad, mintha egy festékesvödörbe mártotta volna. Homályos a szoba a monoton zajtól, az ajtó alóli őrjítő vörös fény egyre beljebb tör, szinte már feszül tőle a beltér, pengeként vágja a sarkokat, pergeti le a penészt a falakról. Veri az eső az ablakot. Lentről, a mosdóból még hallani a tompa sírást.

  Nehéz koppanás fentről, mint egy vetődés szántja végig a felmosó parkettjét a hallban, ahol a gyöngyök piros ruhában keringenek a száradásra. Kolcsuvek néni még hozzáüti a felmosónyél csúcsát a márványhoz. Reggelre biztosan megszárad minden.

 

 

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

Bence Lajos

Égi közjáték

Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent...

Bence Lajos

Égi közjáték

Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent...

Silling István

Talány

(Apró levéltáriáda) A megzabolázott idő felső celláiban olykor még hallani a rekedt török dizdár és a lovát sirató akindzsi suttogását. Keresik az...

Silling István

Talány

(Apró levéltáriáda) A megzabolázott idő felső celláiban olykor még hallani a rekedt török dizdár és a lovát sirató akindzsi suttogását. Keresik az...

Szemerédi Fanny

Néha életet ad

Erre emlékszem. Erre a fényességre. Annyit ér, mintha koromsötétség lenne, úgy elvakítja az embert. Hunyorogni, izzadni, vergődni kell a nap alatt. Marja a bőrt, alámászik,...

Szemerédi Fanny

Néha életet ad

Erre emlékszem. Erre a fényességre. Annyit ér, mintha koromsötétség lenne, úgy elvakítja az embert. Hunyorogni, izzadni, vergődni kell a nap alatt. Marja a bőrt, alámászik,...

Patak Márta

Filmnovella

November huszonnyolcadikán hazalátogat egy Németországban élő magyar férfi. Neve is legyen, mondjuk János, bár a történet szempontjából nincs jelentősége,...

Patak Márta

Filmnovella

November huszonnyolcadikán hazalátogat egy Németországban élő magyar férfi. Neve is legyen, mondjuk János, bár a történet szempontjából nincs jelentősége,...

Sáfrány Attila

A meglelt bölcsesség

Hej-jej, a Keselyűhegy-kolostor apátja egész éjjel a teliholdat nézte. A mester üresség volt kívül és belül, átlátszó tükör a valóságnak...

Sáfrány Attila

A meglelt bölcsesség

Hej-jej, a Keselyűhegy-kolostor apátja egész éjjel a teliholdat nézte. A mester üresség volt kívül és belül, átlátszó tükör a valóságnak...