Film-szakadás

Film-szakadás

Szerző: Skrabány Viktor (Fotó: Molnár Edvárd)

 

Ma is valami olcsó filmet vetítenek. Cafatosan lóg a plakát az üvegajtó bejáratánál. Robotok meg egy félpucér nő. Még címe is lehetne. A papírt átsugározza a hallban vörösen égő pár neoncső vagy ilyen színben sakkozó lámpa. Sáros a szőnyeg az üvegajtó előtt, lehetnek bent páran. Már húsz perce megy a vetítés. Adri két kezével szorosan maga ráhúzva a kabátot, könyékkel nyitott be a Klauzál mozi halljába. A kabátjáról fehéren és gőgösen verődött vissza a vörös lámpa csúcsfénye. Megtörölte a lábát. Kint megint esik. Ki az a félnótás, aki ilyen filmre ilyen időben még bevonszolja magát a belvárosba? Most csak ez a vörös lámpafény ingázott a hallban, sötét kell hogy legyen, minimális fényhatás, ne zavarja semmi a mozitermet. A mosdóból enyhe sírás hallatszott ki, csempés szipogás. Valaki már megint…

  Kolcsuvek néni a márványpadlót mosta, amely fehér egyébként, most maszatos rózsaszín. Mintha csak ezt a hússzínt akarta volna lemosni a kövekről. Megtörölte a homlokát, lekoppantotta a felmosórúd alsó csúcsát a márványkőbe, a mosófejről a víz végigcsurgott a karján. Nadrágjába törölte, és mechanizált, robotolt csak tovább. Nála ez köszönés. Késett megint. Adri szedte a lépteit a hall végén feltörő lépcsőkhöz. Ha majd befejezte, akkor a kulcs a szekrényben van, akassza majd vissza a portára. Motyogta berregő tónussal Kolcsuvek néni Adri után. Jó. Miért kell ezt minden alkalommal elmondani? Mintha nem tudnám.

  A lépcsőfordulónál égett a vörös lámpa. Ahogy Adri bevette a kanyart, a szőke haján vércseppeket mímelt a fényre az, ami eddig gyöngy volt az eső permetében. A sírás még mindig fel-felszökött a hallból. A mozi emeletén, rögtön a lépcső mellől Adri leemelte a kulcsot, és az első ajtóba nyomta, kettőre van zárva mindig. Nagy kulcscsomó, az emeleten mindegyik ajtóba passzol egy. Adri felkapcsolta a villanyt, de csak az egyik égő gyulladt meg. Remek. Amilyen lebuj ez a hely… nincs kedvem kicserélni, majd leszólok a portára. Csak el ne felejtsem. De úgysem érdekli őket, amit mondok. A szoba hideg volt, és üres. Egy radiátor lógott az ablak alatt, de Kolcsuvek néni tiltja, azt nem szabad bekapcsolni. Rávágok a kezére, édes fiam, ha azt a radiátort piszkálja. Én az ujjait töröm. Mit gondol, kinek a béréből vonják le azt is? Mártirka néni. Adri erre az esetre tartott a szekrényben egy tépázott bézs pulóvert. Levetette a kabátot. Vacogott. Gyorsan húzta fel magára, és vissza a kabátot, megfújta az ujjait meleg leheletével. Nem sokat segített. Pír lepte ujja begyét a hideg levegőn. Az ajtó alól a vörös lámpa sávot húzott a szoba szőnyegére, vörös volt a homálya a szobának is. Az ablakra verődtek az esőcseppek, koppantak a maszatos üvegen.

  Szürke a fal, alulról mállik a vakolat, eszi az egy szál szekrényt és asztalt a fekete, mocsárszínű penész. Adri kivett egy elhasznált rongyot a szekrényből. Persze Kolcsuvek néni megint nem mosta ki. Mert miért is tenné. Neki csak a hallban kell a padlón még inkább szétkenni a sarat. Remek munkát végez, olyan jót, hogy még a dereka is fáj két pihenés között. Mikor mehetek már innen? Unom, hogy itt, meg hogy így… egyszerűen csak… Eszébe jutott, amikor a lépcsőházaknál dolgozott. Annak rémes bűze volt, ahogy mindenbe befúrta magát. A végén már maszkot húzott, de akkor sem bírta. Ki tud így élni?

  Veri az eső az ablakot.

  Adri a szutykos bordó törlővel kell hogy nekifogjon. Kihalásznia a spricces üveget a szekrényből, hátulról. Ettől lesz mindennek kórház- és kevésbé penészszaga. Az ablakkal kezdi. Kettőt fúj rá, a problémán nem segít. A keret aljáról már folyik be a víz. Kígyózik, először csak körbenéz, előrefelé szaglászik az ablakpárkányon, aztán végigcsurog a falon. Szivacsot kell odatenni. Nincsen szivacs. Adri addig törölgeti az üveget, amíg homályosan, de magát nem látja a reflektálódó felületen. Az utcai lámpát nézi, amely köhögve pislákol. Kialszik majd lassan. Kecses kezén feltűri a kabátot, amíg csak tudja. Finom a bőre, még nem ette ki a spricc kemikáliája. Az ablakot nem nyitja ki. Arra még úgyis esik az eső. Finom kopogásokkal mossa a hullámzó üvegfelületet, mintha csak az utca pattogna a szél botszerű ujjain a körmével.

  Adri most az asztalt mossa. Erre hármat spriccel az üvegből. Steril szag párolog az arcába. Finoman hajol előre, búzamezőszín haját hasonló finom mozdulattal akasztja füle mögé mindkét oldalon. Az íróasztalt nézi mereven, fújtat. Barna az asztal, és bordóra festi az a fény, amely az ajtó alól sikít be a penészlepte emeleti szobába. A félfordulatú lámpa elhanyagolható a térben. Hirtelen foltok jelennek meg az asztallapon. Piros festék. Apró körök, kis bolygók, mint egy gyermek pöttyös labdáján. Először csak egy, talán kettő. Adri szétkeni a cseppeket az asztalon, de azok utat festenek maguk után. Egyre több élénkvörös csepp veti magát az íróasztalra a magasból, hangosan. Lassan már egy ütemben az eső verésével. Asztal-kopp, ablak-kopp. A kopogásra visszakopognak. Már cérnán folyik a piros lé. Adri az orrához csap. Kezén vörös maszat marad, mintha egy festékesvödörbe mártotta volna. Homályos a szoba a monoton zajtól, az ajtó alóli őrjítő vörös fény egyre beljebb tör, szinte már feszül tőle a beltér, pengeként vágja a sarkokat, pergeti le a penészt a falakról. Veri az eső az ablakot. Lentről, a mosdóból még hallani a tompa sírást.

  Nehéz koppanás fentről, mint egy vetődés szántja végig a felmosó parkettjét a hallban, ahol a gyöngyök piros ruhában keringenek a száradásra. Kolcsuvek néni még hozzáüti a felmosónyél csúcsát a márványhoz. Reggelre biztosan megszárad minden.

 

 

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...