Szertefoszlik

Szertefoszlik

Bicskei Zoltán

 

A félbetört neonreklám nyikorogva himbálózott a szélben. A zord forgatag régi újságlapokat, fényes csomagolópapírt és műanyag zacskót sodort az elnéptelenedett utcán. A városkertben megszenesedett fatuskók sorjáztak a kormos földbe ragadva. Fekete madarak tollászkodtak rajtuk. A metrólejáróból párafüst gomolygott fölfelé. Egy rozsdás hordóban tűz parázslott. Az öregember térdben behajlított lábbal ült a falnak dőlve. Fejét egy foszladozó sálba tekerte, csak lehunyt szeme látszott ki belőle. A világ saját kiüresedése felé halad – üzente háta mögött a falfirka a málló vakolatról.

  A sűrű ködből egy fiatal férfi lépett elő. Megállt az aggastyán előtt, és megdörzsölve elgémberedett tenyerét, végignézett az összekuporodott testen. Tekintete az öregember bakancsán akadt meg. A zsebébe csúsztatva kezét, megszorította a kés markolatát. Kihúzta a tőrt, és még egy lépést tett az öreg felé. Belerúgott a lábába. Mivel nem mozdult, föléje hajolt. Jobb kézzel a nyakához tartotta a kést, ballal pedig megszorította a bakancsát. Szabadon tedd meg – zavarta meg elhatározásában egy túlvilági hang. Megtorpant. Továbbra is erősen szorítva a kést, felegyenesedett és hátralépett.

  Az aggastyán kinyitotta a szemét, és fölpillantott a jövevényre. Álmomban anya voltam – mondta. Fateknőben fekve egy bepólyázott csecsemőt ringattam a karjaimban. Aludj, baba, aludjál, tündérekről álmodjál, dúdoltam neki halkan. Majd kiemeltem megduzzadt mellemet, és azzal a szándékkal, hogy megszoptatom a babát, felültem, az ölembe helyeztem a kisdedet, letekertem pólyája legfelső rétegét, utána az alatta lévőt, aztán a következőt, majd a rá következőt, míg végül csak egy borzalmasan hosszú szövet maradt a kezemben… Felébredtem, és te álltál előttem. Mondd: hol van a te testvéred?

  A fiatalember továbbra is maga előtt tartva a tőrt, újabb lépést tett hátrafelé. Hallgatsz. Pedig elmesélhetnéd, mit láttál az úton. Találkoztál a lánnyal, aki rózsaszirmokat lehel ki a száján, és a férfival, aki a halállal sakkozik? Elmondhatnád, tényleg akkora a fényevők birodalma, mint ahogyan hírlik? Nem emlékszem, mikor hallottam legutóbb emberi beszédet. Abban sem vagyok biztos, hallottam-e egyáltalán bármikor is, vagy az egész világot csak álmodtam, mindig teljesen egyedül voltam, és mindent, ami körülvett, a képzeletem játékaként éltem meg. Te is a képzeletem játéka vagy?

  A végére nem marad más, csak a félelem. A zsigereinkből táplálkozó rettegés, hogy erőfeszítéseink ellenére minden hiábavalónak bizonyul, szertefoszlik, mint az álomképek ébredés után. Hol van a te testvéred? Az újabb megszólítástól a fiatalember megrázkódott. Gyorsan visszatette kését nadrágzsebébe, és zaklatottan a metrólejáróba futott. Pillanatok alatt elnyelte a föld. Hol van a te testvéred?! – visszhangozta még sokáig a köd, föld alatt és föld fölött. A hordóból, lágyan hullámozva, vékony füstcsík kavargott az ég felé. A félbetört neonreklám nyikorogva himbálózott az egyre jobban fölerősödő szélben.

 

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...