– Miért sírsz, kislányom? – kérdezte apa.
Bécsben voltunk, életünkben először. Mögöttünk ott villództak a Shopping City Süd fényei. És tényleg sírtam.
– Apa, miért ide hozott bennünket a busz? Miért nem a belvárosba? Azt szeretném megnézni.
– Tudod, kislányom, a kollégáim elsősorban bevásárolni szeretnének. Ezért jött ide a busz. De ne bánkódj, bejutunk mi a városba.
Apa az U-Bahn állomás térképhálózatát nézegette, ő is akkor látott ilyet először. De hamarosan felderült az arca.
– Már meg is van, indulhatunk.
– El fogunk tévedni, ne menjünk – szólt közbe anya. Anya rettegett minden újdonságtól.
– Nem lesz semmi baj – húzta anyát kézen fogva apa az állomás felé.
Pár órával később már újra a buszon ültünk, és alig vártam, hogy betehessem a Falco-kazettát az új walkmanomba.
– Leugrok még, elszívok egy cigit – mondta apa.
– De siess nagyon! – mondta anya.
Apa öt perccel később jött vissza, kezében egy óriási dobozzal.
– Meglepetés. Kislányom, tudod, meglepetés nélkül nem megyünk haza.
Izgatottan bontottam ki. Egy filteres kávéfőző lapult a csomagban, amit vízforralónak is lehetett használni.
– Apa, ez csodálatos!
Nagyon megörültem az ajándéknak, szerettem teázni, és így leegyszerűsödött a vízforralás. A vízforraló gyönyörű volt: hófehér és olyan dizájnos, amit még sosem láttam.
– Ezt hozzuk? – bökött rá a vízforralóra tíz évvel később a férjem. Épp összeköltöztünk.
– Persze – válaszoltam. – Imádom a duruzsoló hangját. Emlékszel, vittem az albérletedbe is, amikor összejöttünk. Nekem ez a hang a boldogság szimbóluma.
– Hát, ha ennyire szeretnéd, akkor hozd. De ma már sokkal modernebbek vannak. Ez 80-as évekbeli modell.
A fiamat szerettem kenguruban altatni. Fel-alá mászkáltunk a lakásban, amikor pici volt, közben énekeltem neki a „királyé nem leszek”-et Koncz Zsuzsától. Arra mindig jól elaludt. Közben feltettem egy teát a vízforralóba, amit aztán műanyag üvegbe öntöttem ki, így mindig volt nálam innivaló. Egy ilyen nap a duruzsolás abbamaradt.
– Ez menthetetlen – mondta a férjem. Nem is baj, végre veszünk modernet.
Aztán nem vettünk már semmilyet együtt, mert a férjem inkább összecsomagolt és elköltözött.
– Anya, nézd! – álltunk a kamasz fiammal a Media Markt kávéfőzős pultja előtt. – Most már rengetegféle kávéfőző és vízforraló van. Akármelyiket megvehetjük. Légy szíves, válassz valami szépet. Olyat, amiben kávét is tudsz főzni, meg teát is. Azt szeretném, finomakat igyál.
Én álltam, álltam megkövülten, hiszen megláttam egy vízforralót. Pont olyat, mint amilyet apa vett nekem.
– Ezt szeretném – mutattam rá.
– Anya, ne viccelj, ez a legegyszerűbb modell.
– Igen, de tudod, fiam, amikor először voltunk Bécsben – és belekezdtem a vízforraló történetébe.
– Jól van, anya – mondta a fiam. – Azt szeretném, hogy boldog légy! – és már vitte is a fehér, retró dizájnos vízforralót a kasszához.