Gunnar karácsonya

Gunnar karácsonya

Tóth-Kovács József: Disznóvágás II.

Gunnar nem volt egy ájtatos manó, de a decemberi ünnepeket szigorúan betartotta. Na nem azért, mintha a Megváltónk születését várta volna évről évre oly nagy buzgósággal, hanem azokat a finomságokat leste, melyeket csak ebben a hónapban fogyasztottak. Felesége először Luca napján kedveskedett neki, amikor a már vagy 800 éve divatos sáfrányos, mazsolás, többnyire S alakban feltekert, a bronzkori ékszerművesség formavilágát idéző brióst sütött neki. Gunnar tudta, hogy innentől kezdve majd két hétig finomabbnál finomabb falatok kerülnek az asztalra, a kiteljesedés pedig karácsony estéjén következik, mert az a vacsora nem csupán az ő szerény kulináris csúcspontját jelenti, de még a sokkal igényesebb, világot látott emberek sem kívánhatnának annál többet.

  Gunnar évtizedek óta egy szomszédos falu éttermét látogatta meg szentestén. A kis fogadó olyankor mindig karácsonyi fényben tündökölt, a kandallóban gyantaillatot árasztó fenyőfa pattogott, alig hallható karácsonyi dalok lágyították az ember szívét, az ünnepi asztal pedig olyan gazdag volt, hogy Gunnar úgy érezte, az maga a mennyország. A fogadós a karácsonyi sonkát mézesen készítette el, a kedvenc húsgolyók mellett ott sorakoztak a füstölt kolbászkák is, amelyeket aranybarnára sütöttek, néha sós-ecetes disznólábat is felszolgáltak, s elmaradhatatlan volt a kellően beáztatott tőkehal és a sóval, kaporral érlelt nyers lazac, a burgonya, a vörös káposzta és a rizspuding, Gunnar nagy kedvence mégis az ecetes hering volt, melyet a fogadós valahonnan északról hozatott, mert a környékükön nem volt ilyen finom az a halkülönlegesség.

  Gunnarnak már nem is kellett szólnia, hogy érkezik, csak annyit jelzett, hogy a tulaj két személyre foglalja le az ő kedvenc, tengerre néző asztalát. Ha szép fehér volt a karácsony, az öbölbe nyúló tenger is fehérlett, mert a vékony jégréteg már megtartotta a havat.

  A gyerekek már elköltöztek, csak nagyon ritkán jöttek haza karácsonyra. Az ablakon kibámulva Gunnar azokra a régi szép időkre emlékezett, amikor a gyerekek még kint hógolyóztak a fogadó előtt, s árgus szemmel kellett rájuk vigyázni, nehogy a tenger hártyásodó jegére fussanak, amely rögvest beszakadt volna alattuk.

  Kedvenc asztala azonban ezúttal foglalt volt. Kérdő tekintettel nézett a fogadósra, aki csendben csak a vállát vonogatta, s egy hasonló asztallal kínálta régi vendégét. Onnan is szép kilátás nyílt, de Gunnar nem látta az öblöt, így a régi emlékek is másként jöttek elő.

  Semmi sem tűnt ugyanannak. A kedvenc asztalánál egy ismeretlen társaság ült, s Gunnarnak nem az volt a baja, hogy idegenül hatott a beszédük is, hanem az, hogy égre-földre rikácsoltak, hangoskodtak, így a karácsonyi dalokat meg a narancssárgán izzó fenyő pattogását sem hallotta. Az ünnepi asztalon a disznóságok érintetlenül várták, hogy a vendégsereg jóízűt egyen belőlük, de a halas tálak már igencsak foghíjasak voltak. Gunnar nem tudta mire vélni a dolgot, mert addig minden évben minden egyformán fogyott, most meg úgy kellett megmenteni néhány heringet. Aztán észrevette, hogy a társaság csak a tenger finomságait eszi, és furcsállotta, hogy a csöpögő, ragadó dolgokat is kézzel. Pedig rendelkezésre állt evőeszköz is, már-már szólni akart nekik, de aztán észrevette, hogy az idegenek tányérja mellett is ott a kés-villa, csak épp nem használják.

  Gunnar abban az évben a szokásosnál rövidebb ideig maradt a karácsonyi fogadójában. A szokásosnál kevesebb heringet evett, de ízlett neki a sonka és a kolbászka is, így éhen nem maradt, mégis hiányérzete támadt.

  Előbb azt hitte, a hering miatt, de gyorsan rájött, hogy már nagyon szeretné látni a gyerekeit, szeretne velük együtt karácsonyozni, visszahozni azokat a régi szép időket, amikor a kedvenc helyén ismét a kedvenc karácsonyi dalokat hallgathatja vacsora közben, s a parázsló fenyő is szép csendben duruzsol.

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...