Gunnar karácsonya

Gunnar karácsonya

Tóth-Kovács József: Disznóvágás II.

Gunnar nem volt egy ájtatos manó, de a decemberi ünnepeket szigorúan betartotta. Na nem azért, mintha a Megváltónk születését várta volna évről évre oly nagy buzgósággal, hanem azokat a finomságokat leste, melyeket csak ebben a hónapban fogyasztottak. Felesége először Luca napján kedveskedett neki, amikor a már vagy 800 éve divatos sáfrányos, mazsolás, többnyire S alakban feltekert, a bronzkori ékszerművesség formavilágát idéző brióst sütött neki. Gunnar tudta, hogy innentől kezdve majd két hétig finomabbnál finomabb falatok kerülnek az asztalra, a kiteljesedés pedig karácsony estéjén következik, mert az a vacsora nem csupán az ő szerény kulináris csúcspontját jelenti, de még a sokkal igényesebb, világot látott emberek sem kívánhatnának annál többet.

  Gunnar évtizedek óta egy szomszédos falu éttermét látogatta meg szentestén. A kis fogadó olyankor mindig karácsonyi fényben tündökölt, a kandallóban gyantaillatot árasztó fenyőfa pattogott, alig hallható karácsonyi dalok lágyították az ember szívét, az ünnepi asztal pedig olyan gazdag volt, hogy Gunnar úgy érezte, az maga a mennyország. A fogadós a karácsonyi sonkát mézesen készítette el, a kedvenc húsgolyók mellett ott sorakoztak a füstölt kolbászkák is, amelyeket aranybarnára sütöttek, néha sós-ecetes disznólábat is felszolgáltak, s elmaradhatatlan volt a kellően beáztatott tőkehal és a sóval, kaporral érlelt nyers lazac, a burgonya, a vörös káposzta és a rizspuding, Gunnar nagy kedvence mégis az ecetes hering volt, melyet a fogadós valahonnan északról hozatott, mert a környékükön nem volt ilyen finom az a halkülönlegesség.

  Gunnarnak már nem is kellett szólnia, hogy érkezik, csak annyit jelzett, hogy a tulaj két személyre foglalja le az ő kedvenc, tengerre néző asztalát. Ha szép fehér volt a karácsony, az öbölbe nyúló tenger is fehérlett, mert a vékony jégréteg már megtartotta a havat.

  A gyerekek már elköltöztek, csak nagyon ritkán jöttek haza karácsonyra. Az ablakon kibámulva Gunnar azokra a régi szép időkre emlékezett, amikor a gyerekek még kint hógolyóztak a fogadó előtt, s árgus szemmel kellett rájuk vigyázni, nehogy a tenger hártyásodó jegére fussanak, amely rögvest beszakadt volna alattuk.

  Kedvenc asztala azonban ezúttal foglalt volt. Kérdő tekintettel nézett a fogadósra, aki csendben csak a vállát vonogatta, s egy hasonló asztallal kínálta régi vendégét. Onnan is szép kilátás nyílt, de Gunnar nem látta az öblöt, így a régi emlékek is másként jöttek elő.

  Semmi sem tűnt ugyanannak. A kedvenc asztalánál egy ismeretlen társaság ült, s Gunnarnak nem az volt a baja, hogy idegenül hatott a beszédük is, hanem az, hogy égre-földre rikácsoltak, hangoskodtak, így a karácsonyi dalokat meg a narancssárgán izzó fenyő pattogását sem hallotta. Az ünnepi asztalon a disznóságok érintetlenül várták, hogy a vendégsereg jóízűt egyen belőlük, de a halas tálak már igencsak foghíjasak voltak. Gunnar nem tudta mire vélni a dolgot, mert addig minden évben minden egyformán fogyott, most meg úgy kellett megmenteni néhány heringet. Aztán észrevette, hogy a társaság csak a tenger finomságait eszi, és furcsállotta, hogy a csöpögő, ragadó dolgokat is kézzel. Pedig rendelkezésre állt evőeszköz is, már-már szólni akart nekik, de aztán észrevette, hogy az idegenek tányérja mellett is ott a kés-villa, csak épp nem használják.

  Gunnar abban az évben a szokásosnál rövidebb ideig maradt a karácsonyi fogadójában. A szokásosnál kevesebb heringet evett, de ízlett neki a sonka és a kolbászka is, így éhen nem maradt, mégis hiányérzete támadt.

  Előbb azt hitte, a hering miatt, de gyorsan rájött, hogy már nagyon szeretné látni a gyerekeit, szeretne velük együtt karácsonyozni, visszahozni azokat a régi szép időket, amikor a kedvenc helyén ismét a kedvenc karácsonyi dalokat hallgathatja vacsora közben, s a parázsló fenyő is szép csendben duruzsol.

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...

Csík Mónika

Csillagmese

Azon a télen rettentő hideg keserítette meg a falusiak életét. A kutak gyomrában gyémántos tömbbé vált a víz, meghasadtak a házfalak, a madarak röptükben...

Csík Mónika

Csillagmese

Azon a télen rettentő hideg keserítette meg a falusiak életét. A kutak gyomrában gyémántos tömbbé vált a víz, meghasadtak a házfalak, a madarak röptükben...

Kőrösi Jozefin

A postás

A kora tavaszi napfény előcsalogatta a balkonládában szunnyadó virághagymákat. A nemrégiben fölhelyezett virágmintás függöny ráncain átszűrődő...

Kőrösi Jozefin

A postás

A kora tavaszi napfény előcsalogatta a balkonládában szunnyadó virághagymákat. A nemrégiben fölhelyezett virágmintás függöny ráncain átszűrődő...

Jódal Rózsa

Haza akarok menni!

„A napokban fagyok várhatóak.”   Hűha! Emlékezett rá, előző évben hányszor fagyott be a kovácsoltvas kapu kulcslyuka. Öngyújtóval, gyufával...

Jódal Rózsa

Haza akarok menni!

„A napokban fagyok várhatóak.”   Hűha! Emlékezett rá, előző évben hányszor fagyott be a kovácsoltvas kapu kulcslyuka. Öngyújtóval, gyufával...

Silling István

Az órásmester

Csonka Péter és piros arcú felesége, Zeller (született Zwiebel) Irma, akinek az apja sváb, az anyja bunyevác származású volt, Csamoklyáról költöztek a városba...

Silling István

Az órásmester

Csonka Péter és piros arcú felesége, Zeller (született Zwiebel) Irma, akinek az apja sváb, az anyja bunyevác származású volt, Csamoklyáról költöztek a városba...

Jódal Rózsa

Moziban

A forgóajtó.   Lecövekel előtte. Megvárja, hogy először a fia, majd Ildikó lépjen be rajta. Nem mintha nem járta volna végig már néhánynak zavarba ejtő...

Jódal Rózsa

Moziban

A forgóajtó.   Lecövekel előtte. Megvárja, hogy először a fia, majd Ildikó lépjen be rajta. Nem mintha nem járta volna végig már néhánynak zavarba ejtő...