Gunnar karácsonya

Gunnar karácsonya

Tóth-Kovács József: Disznóvágás II.

Gunnar nem volt egy ájtatos manó, de a decemberi ünnepeket szigorúan betartotta. Na nem azért, mintha a Megváltónk születését várta volna évről évre oly nagy buzgósággal, hanem azokat a finomságokat leste, melyeket csak ebben a hónapban fogyasztottak. Felesége először Luca napján kedveskedett neki, amikor a már vagy 800 éve divatos sáfrányos, mazsolás, többnyire S alakban feltekert, a bronzkori ékszerművesség formavilágát idéző brióst sütött neki. Gunnar tudta, hogy innentől kezdve majd két hétig finomabbnál finomabb falatok kerülnek az asztalra, a kiteljesedés pedig karácsony estéjén következik, mert az a vacsora nem csupán az ő szerény kulináris csúcspontját jelenti, de még a sokkal igényesebb, világot látott emberek sem kívánhatnának annál többet.

  Gunnar évtizedek óta egy szomszédos falu éttermét látogatta meg szentestén. A kis fogadó olyankor mindig karácsonyi fényben tündökölt, a kandallóban gyantaillatot árasztó fenyőfa pattogott, alig hallható karácsonyi dalok lágyították az ember szívét, az ünnepi asztal pedig olyan gazdag volt, hogy Gunnar úgy érezte, az maga a mennyország. A fogadós a karácsonyi sonkát mézesen készítette el, a kedvenc húsgolyók mellett ott sorakoztak a füstölt kolbászkák is, amelyeket aranybarnára sütöttek, néha sós-ecetes disznólábat is felszolgáltak, s elmaradhatatlan volt a kellően beáztatott tőkehal és a sóval, kaporral érlelt nyers lazac, a burgonya, a vörös káposzta és a rizspuding, Gunnar nagy kedvence mégis az ecetes hering volt, melyet a fogadós valahonnan északról hozatott, mert a környékükön nem volt ilyen finom az a halkülönlegesség.

  Gunnarnak már nem is kellett szólnia, hogy érkezik, csak annyit jelzett, hogy a tulaj két személyre foglalja le az ő kedvenc, tengerre néző asztalát. Ha szép fehér volt a karácsony, az öbölbe nyúló tenger is fehérlett, mert a vékony jégréteg már megtartotta a havat.

  A gyerekek már elköltöztek, csak nagyon ritkán jöttek haza karácsonyra. Az ablakon kibámulva Gunnar azokra a régi szép időkre emlékezett, amikor a gyerekek még kint hógolyóztak a fogadó előtt, s árgus szemmel kellett rájuk vigyázni, nehogy a tenger hártyásodó jegére fussanak, amely rögvest beszakadt volna alattuk.

  Kedvenc asztala azonban ezúttal foglalt volt. Kérdő tekintettel nézett a fogadósra, aki csendben csak a vállát vonogatta, s egy hasonló asztallal kínálta régi vendégét. Onnan is szép kilátás nyílt, de Gunnar nem látta az öblöt, így a régi emlékek is másként jöttek elő.

  Semmi sem tűnt ugyanannak. A kedvenc asztalánál egy ismeretlen társaság ült, s Gunnarnak nem az volt a baja, hogy idegenül hatott a beszédük is, hanem az, hogy égre-földre rikácsoltak, hangoskodtak, így a karácsonyi dalokat meg a narancssárgán izzó fenyő pattogását sem hallotta. Az ünnepi asztalon a disznóságok érintetlenül várták, hogy a vendégsereg jóízűt egyen belőlük, de a halas tálak már igencsak foghíjasak voltak. Gunnar nem tudta mire vélni a dolgot, mert addig minden évben minden egyformán fogyott, most meg úgy kellett megmenteni néhány heringet. Aztán észrevette, hogy a társaság csak a tenger finomságait eszi, és furcsállotta, hogy a csöpögő, ragadó dolgokat is kézzel. Pedig rendelkezésre állt evőeszköz is, már-már szólni akart nekik, de aztán észrevette, hogy az idegenek tányérja mellett is ott a kés-villa, csak épp nem használják.

  Gunnar abban az évben a szokásosnál rövidebb ideig maradt a karácsonyi fogadójában. A szokásosnál kevesebb heringet evett, de ízlett neki a sonka és a kolbászka is, így éhen nem maradt, mégis hiányérzete támadt.

  Előbb azt hitte, a hering miatt, de gyorsan rájött, hogy már nagyon szeretné látni a gyerekeit, szeretne velük együtt karácsonyozni, visszahozni azokat a régi szép időket, amikor a kedvenc helyén ismét a kedvenc karácsonyi dalokat hallgathatja vacsora közben, s a parázsló fenyő is szép csendben duruzsol.

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...