Az ágy

Hónapokig terveztem. Vagy talán egy évig is. Nem tudom pontosan. Nem tartottam számon a gondolat felmerülésének időpontját. Nem tartottam fontosnak. Mintha folyamatosan a fejemben motoszkált volna ez a gondolat. Valamiképpen meg kell oldanom, segítséggel vagy anélkül, de véghez kell vinnem. Aztán rájöttem, hogyan! Pakolgatás, rakodás, nagytakarítás során észrevettem, hogyha lepakolok az ágyról, ha kipakolok az ágy aljából, akkor könnyebbé válik maga az ágy, sokkal könnyebbé, mozdíthatóvá! És akkor kivonszolom, tervezgettem. Majd a nagylányom segít, szívesen segédkezik nekem, meg nem is szokott kérdezősködni, megszokta a furcsaságaimat, nem kérdőjelezi meg, ha éppen kicimbáljuk a hálószobaágyat az udvarra.

  Két éve estem teherbe. Mikuláskor. Ajándék. Nekem igen. A gyerekem apjával vagyok öt éve, és megesik, hogy a szaporodás törvénye érvényesül. Örültem is. Szerelemgyerek! Szerettem ezt a férfit, az életem adtam volna érte, adtam is. Ő nem. Nem örült. Gondterheltté vált. Éjszaka volt. Csend. Ráült az ágyamra, a franciaágyra, arra, amelyet épp ki szeretnék cimbálni az udvarra. Az ágy szélére ült. Elég közel hozzám. Karnyújtásnyira. De akkor mégis távol éreztem őt, nagyon távol. Azóta pedig ez a távolság megsokszorozódott, és ma már fényévekről beszélhetek. Lassan ült le, nehézkesen az ágyra, arra, amelyet ki akarok húzni az udvarra három helyiségen át, és beszélt. Inkább motyogott. Meg kell ölni, el kell pusztítani, semmissé tenni. Lehet, nem épp így mondta, lehet, nem használt ennyi szinonimát, de én erre emlékszem. Amikor ráengedte a testét, az ágy megereszkedett, és mint mikor teleszívjuk magunkat levegővel, majd hosszasan kifújjuk, olyan hangot hallatott. Kristálytisztán emlékszem erre a sóhajszerű kilégzésre! Talán erre a legjobban. A súlya alatt meghajolt az ágy, a franciaágy, pontosabban a franciaágy azon része, ahová ült, de hát ez normális jelenség is ebben az esetben, fizikai törvény. Alig vártam, hogy elmenjen, hogy alaposan megnézhessem az ágyat, megvizsgálhassam. Meg is tapogattam azt a részt, ahol ült. Ugyanis ott nem rugózott vissza az eredeti méretre. Lyuk maradt, bemélyedés. Te jó ég! Hogy néz ez ki! Gondoltam akkor. Majdcsak helyrejön. Úgy kell. Hiszen nem olyan régi ez az ágy. Helyre kell billennie a dolognak. Biztos jó lesz. Rendben lesz minden. Aztán mégsem. Nem állt helyre az egyensúly.

  Megszületett a kicsi. Egyéves lett, de a bemélyedés ott tátongott. Nem változott a helyzet, vagy inkább még jobban elmélyült, még nagyobb lett az ágyam szélén az a szakadék, törés. Megpróbáltam nem venni róla tudomást, mintha nem létezne. Aztán megpróbáltam megszabadulni tőle, letakartam, hátat fordítottam neki. De nem működött semmi. Nem hagyott. Ott tátongott az űr, és azt hirdette, hogy valami nem megy, valami nem jó, valaki más, valaki senki lett. Beszélt hozzám. Éjszaka főleg. A csendben. A fejembe lopta a gondolatait. Idegesített, nyugtalanná tett. Nem tudtam pihenni, nem tudtam aludni. Rémálmok és az álmatlanság váltogatták egymást a lyuk körül. Már a közelében sem szerettem lenni. Felzaklatott. Akkoriban fogalmazódott meg bennem, hogy meg kell szabadulnom tőle! Az átkozottól. Az életemre, a gyerekem életére tör! Ha harc, akkor harc, nem adom könnyen magam! De hát nehéz egy ilyen ágy, meg három szűk helyiségen kell átvonszolni… Viszont megéri. Újra szabad lehetnék, nem akarom ezeket a hangokat hallani!

  Nem vettem másik ágyat. Nincs rá pénzem. Majd. Addig a földön fekszem. Kis fészket készítettem pokrócokból. Jó. Az ágy kikerült. Kicimbáltuk. Borzalmasan nehéz ágy. Nehéz volt megszabadulni tőle. Súlya volt a dolognak. Aztán végre kint volt az udvaron azzal az otromba és ostoba bemélyedésével! Nekiestem fejszével. Szét akartam verni, ahogy csak tudtam, hasogattam, hogy nejlonzsákokba dughassam a darabjait, hogy a szemeteskocsi elvihesse.

  Minden erőmből vertem, csapkodtam az ágyat. Szakadt a huzatja, repedt a szövet, recsegett a fakeret. Többször nekifogtam, nem ment egyből, nehéz munka volt. De újra és újra belefogtam, a cél lebegett előttem. A lyukat vertem a leginkább, ott éreztem a legellenállóbbnak. Hasítottam, ütöttem, vagdostam, téptem. Estére fájt a karom, a vállam, a hátam, a derekam. Szemeteszsákokba csomagolva álltak a franciaágy darabjai a lyukkal együtt. Holnap hétfő, jön a szemeteskocsi. Elviszik. Ha szépen be van csomagolva a szemét, bekötve zsákokba, elviszik.

  Elégedett voltam. Megfürödtem, elláttam a töréseket, a vízhólyagokat. Lüktettek a sérüléseim, fájt… Nem bántam. Elmúlik. A seb begyógyul. Lefeküdtem az új fészkembe, magamhoz húztam a gyerekem, az orrom a fejéhez nyomtam, és végre, hónapok óta először nyugodtan aludtam.

 

 

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...