Kovács Jolánka: Rímes mesék. AB ART Kiadó Kft., 2021
„Volt egyszer egy csipkebokor, itt, nem messze az udvaron. Alatta egy csöppnyi vár, benne lakott Ottokár. Hideg volt kint, hideg ősz. Ej de fázott Ottokár! Vacogott a foga már. És a gondja nőttön-nőtt: miből vegyen tüzelőt?”
A mese ezernyi lehetőséget kínál arra, hogy történeteken keresztül mutassuk meg a világot, az érzelmeket, teremtsünk és újraépítsünk hagyományokat – mondják a mesepedagógusok. Csak akkor és úgy lehet szívtől szívig érni, lélektől lélekig történetet mondani, ha olyan történetet választunk, amely a gyermek aktuális igényeire válaszként rímel.[1]
Kovács Jolánka, a kiváló meseíró, író, műfordító és tanár új kötete is éppen ilyen. Ez a második mesekönyve. A Rétesország meséi után most a Rímes meséket vehetjük kezünkbe, mind a nyolc darabja rímes, ritmikus prózanyelven íródott.
A hat cicáról, a piros fülű nyusziról, Dorottyáról, a tyúkocskáról, Egér Egon és a Kacska Macska barátságáról szóló történeteket nem csak a gyerekek hallgathatják örömmel, szülők és nagyszülők is kedvüket lelhetik bennük, annál is inkább, mivel az írónő pontosan tudja, mit is kell kis olvasói kezébe adni. Kovács Jolánka maga is „meseínyenc”, aki saját bevallása szerint már hatévesen közel került a könyvekhez, amikor nővérével először látogatott el a könyvtárba, ahonnan hazatérve éppen rétest sütöttek náluk. Emlékeiben a finom sütemény illata mindörökre összekapcsolódott a könyvek színes világával, az olvasással.
A Vörös mese, a Sánta mese és Ottokár története pedig Lázár Ervin mesevilágát idézi. Akárcsak a Négyszögletű Kerek Erdőben, amely egy olyan világnak a jelképe, amely nincs ugyan, de nagyon jó lenne, ha létezne, a mesehősök itt is el tudnak menni egy olyan helyre, amely a nyugalom és a béke szigete, ahol elfogadják őket olyannak, amilyenek. „Akit nagy csalatkozások értek a világban, az ebben a Négyszögletű Kerek Erdőben vágyakozik egy olyan közösségre, ahol megértésre talál. S mivel hogy én onnan indultam, egy olyan közösségből, ahol megértésre találtam, örökké oda vágyódom” – mondta maga az író is. (Idézet a Szerelmes földrajz – A Négyszögletű Kerek Erdő – Lázár Ervin című filmből.) A vörös ember a vörös tenger partján találta meg a boldogságot, ahol csodálták azokért a tulajdonságaiért, amikért otthonról el kellett jönnie, a sánta leány pedig a sánta legény oldalán éldegél boldogan.
Kovács Jolánka meséi rövid, csattanóval végződő történetek, melyeket már akár a három-négy éves korosztálynak is ajánlhatók „fogyasztásra”, a rímek lendületet adnak a szövegnek, fülbemászó lejtésükkel. A mai gyerekeknek, az ún. „alfa-generációnak” szórt figyelmük van, nehezebben tudnak egy 25–30 perces mesét végighallgatni. Ezek a rövid, rímes mesék könnyen befogadhatóak, minden korosztály talál valamit bennük, amitől a szívébe zárja őket. A kicsit nagyobbacskáknak feladatot is ad: az Egér-macska barátság című mese befejezését az írónő a gyerekekre bízza: „De hogy aztán mi lett, azt ki tudja? Barátok lettek-e? És ha igen, meddig? Ameddig csak éltek? Vagy talán egy percig? Gondold ki te, hogy végtére mi legyen a mese vége!”
A mesélés célja az örömszerzés mellett az is, hogy segítségükkel a gyerekek felfedezzék az összefüggéseket a világban, képesek legyenek történetekben gondolkodni, ebben a rendszerben önmagukat is elhelyezni, és másokhoz kapcsolódni.
Olvassunk hát meséket, meséljünk sokat. Hiszen „a mese a nevelés táltos paripája”.
[1] Vö. Tóth Kata: Harminc éve mesél kamaszoknak, felnőtteknek. Bajzáth Mária mesepedagógus. www.vaol.hu/26/01/2020.