Az óra

A szoba az öregeké volt, kizárólagosan. Egy vénséges falióra mérte a mérhetetlent. Nem szerettem. A hangja egyenletes, kimért, hideg, borzongató séta volt az időtlenségben. Mindig zavart, hogy belekontárkodik kattogásával abba, ami nem az övé. Mindenképpen rövidíteni akart a végtelenen. Gyerekes dühömet talán csak azért hozta ki belőlem, mert tudat alatt éreztem, hogyan lopja a legdrágábbat, az időmet, mindenki idejét. Pedig akkor még bőven volt belőle. Azt sem tudtam, mit kezdjek vele.

  Ha nagyanyával aludtam olykor – mert szerettem, ha mesél –, úgy éreztem, az éjszakát is megzavarja, a csendet. Sosem állt meg. Ezt is furcsálltam, mert minden megáll egyszer, ami elindul – méltatlankodtam gyermekésszel –, csak ez az óra nem. Haragudtam rá, s úgy tűnt, ez kölcsönös. Meg aztán hangos volt, különösen éjjel. Nappal szinte észrevehetetlen volt, de az éjszakát ő uralta. Végigsétált hangjával mindenen. Szép lassan, kimérten, egyenletesen lépdelt keményre és puhára, testre és lélekre. Bőr alá bújt, követett, követte gondolataimat. Nem lehetett tőle aludni. Ott sötétlett felettem rémisztően, elpusztíthatatlanul. Úgy éreztem, ha felé nyúlnék, menthetetlenül rám zuhanna, és bezárna az időbe. Hogyan szárnyalhattam volna akkor tovább és tovább a mese szárnyán, amit nagyanya festett elém oly hitelességgel, hogy a mai rajzfilmgyárosok sem tudnák élethűbben elővarázsolni a képzeletből.

Egyedül a mese viaskodott az órával. A monoton, lépegető valamivel. Nagyanya olykor egyedül hagyott vele. Elhalkult, majd elhalt a hangja. Mélyülő szuszogás váltotta fel. Akadozó horkanás. A napi fáradtság beleitta magát a levegőbe, és elnyomta éberségét. Csak az óra és én léteztünk. Nem mertem moccanni sem, hadd higgye, magam is elaludtam nagyanyával.

  Nem ment sokáig. Melegem lett, bilincsként kattant rám a kényszerítő mozdulatlanság. Viszkettem itt-ott, mozgásra kényszerített minden, hogy életjelet adjak. Hogy haragudtam magamra! Óvatosan a takaró alá csúsztattam a kezem, hogy ujjammal nagyanyába bökhessek. Ki is pattant a szeme szegénynek. Nem mérgelődött, nem szidott. Egy-két szapora lélegzetvétel után halkan megkérdezte: – Hol tartottam? – és mesélt tovább. Engem elöntött a boldogság. Győztem. Úgy éreztem, győztem az óra felett. S míg nagyanya tovább mesélt, békésen elaludtam.

  Az óra végigkísérte az életem, pedig mindig szerettem volna megszabadulni tőle. Most is itt kattog felettem. Gyűlölöm. Gyűlölöm, mert túl fog élni, mert azóta sem kopott a fénye, mert olyan elviselhetetlenül örök. Ki tudja, vajon ki mindenkit kísér még el bölcsőtől a halálig.

  Felnőttem én is. A nagymama háza a földdel lett egyenlővé, de sokszor vélem azt, hogy belépek az ajtón, és ott van, ott vannak, mindannyian, akik körülvettek gyerekkoromban, és valóságosak, léteznek. Én pedig, mintha az anyaméhbe bújnék vissza, amikor a bentlét langyos melegét érezni kezdem egész valómmal… és élnek, változatlanul az idő nekik szánt szeletében egy örökkévalóságon át. Mozognak, lélegeznek, szeretnek, mintha más dolguk nem is lenne.

  Az óra pedig ketyeg. Én ritkulok. Visszazáródom egy másik valóságba, a magam szeletébe. Egyszer s mindenkorra.

 

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...