Az óra

A szoba az öregeké volt, kizárólagosan. Egy vénséges falióra mérte a mérhetetlent. Nem szerettem. A hangja egyenletes, kimért, hideg, borzongató séta volt az időtlenségben. Mindig zavart, hogy belekontárkodik kattogásával abba, ami nem az övé. Mindenképpen rövidíteni akart a végtelenen. Gyerekes dühömet talán csak azért hozta ki belőlem, mert tudat alatt éreztem, hogyan lopja a legdrágábbat, az időmet, mindenki idejét. Pedig akkor még bőven volt belőle. Azt sem tudtam, mit kezdjek vele.

  Ha nagyanyával aludtam olykor – mert szerettem, ha mesél –, úgy éreztem, az éjszakát is megzavarja, a csendet. Sosem állt meg. Ezt is furcsálltam, mert minden megáll egyszer, ami elindul – méltatlankodtam gyermekésszel –, csak ez az óra nem. Haragudtam rá, s úgy tűnt, ez kölcsönös. Meg aztán hangos volt, különösen éjjel. Nappal szinte észrevehetetlen volt, de az éjszakát ő uralta. Végigsétált hangjával mindenen. Szép lassan, kimérten, egyenletesen lépdelt keményre és puhára, testre és lélekre. Bőr alá bújt, követett, követte gondolataimat. Nem lehetett tőle aludni. Ott sötétlett felettem rémisztően, elpusztíthatatlanul. Úgy éreztem, ha felé nyúlnék, menthetetlenül rám zuhanna, és bezárna az időbe. Hogyan szárnyalhattam volna akkor tovább és tovább a mese szárnyán, amit nagyanya festett elém oly hitelességgel, hogy a mai rajzfilmgyárosok sem tudnák élethűbben elővarázsolni a képzeletből.

Egyedül a mese viaskodott az órával. A monoton, lépegető valamivel. Nagyanya olykor egyedül hagyott vele. Elhalkult, majd elhalt a hangja. Mélyülő szuszogás váltotta fel. Akadozó horkanás. A napi fáradtság beleitta magát a levegőbe, és elnyomta éberségét. Csak az óra és én léteztünk. Nem mertem moccanni sem, hadd higgye, magam is elaludtam nagyanyával.

  Nem ment sokáig. Melegem lett, bilincsként kattant rám a kényszerítő mozdulatlanság. Viszkettem itt-ott, mozgásra kényszerített minden, hogy életjelet adjak. Hogy haragudtam magamra! Óvatosan a takaró alá csúsztattam a kezem, hogy ujjammal nagyanyába bökhessek. Ki is pattant a szeme szegénynek. Nem mérgelődött, nem szidott. Egy-két szapora lélegzetvétel után halkan megkérdezte: – Hol tartottam? – és mesélt tovább. Engem elöntött a boldogság. Győztem. Úgy éreztem, győztem az óra felett. S míg nagyanya tovább mesélt, békésen elaludtam.

  Az óra végigkísérte az életem, pedig mindig szerettem volna megszabadulni tőle. Most is itt kattog felettem. Gyűlölöm. Gyűlölöm, mert túl fog élni, mert azóta sem kopott a fénye, mert olyan elviselhetetlenül örök. Ki tudja, vajon ki mindenkit kísér még el bölcsőtől a halálig.

  Felnőttem én is. A nagymama háza a földdel lett egyenlővé, de sokszor vélem azt, hogy belépek az ajtón, és ott van, ott vannak, mindannyian, akik körülvettek gyerekkoromban, és valóságosak, léteznek. Én pedig, mintha az anyaméhbe bújnék vissza, amikor a bentlét langyos melegét érezni kezdem egész valómmal… és élnek, változatlanul az idő nekik szánt szeletében egy örökkévalóságon át. Mozognak, lélegeznek, szeretnek, mintha más dolguk nem is lenne.

  Az óra pedig ketyeg. Én ritkulok. Visszazáródom egy másik valóságba, a magam szeletébe. Egyszer s mindenkorra.

 

Haramza Kristóf

Mi hasznuk a bölcsészeknek?

– …Hibás… Mármint a kérdésed… Mert rossz a megközelítés – válaszolt az egyik mérnök haverjának iménti felvetésére Kopogyi....

Haramza Kristóf

Mi hasznuk a bölcsészeknek?

– …Hibás… Mármint a kérdésed… Mert rossz a megközelítés – válaszolt az egyik mérnök haverjának iménti felvetésére Kopogyi....

Blazsanyik Zsaklina

Ismeretlenül

A váróterem nyirkos levegőjében a mellettem ülő nő hajából érzem az áradó cigarettafüstöt. Undorodnom kellene tőle, de már-már hiányozott ez az...

Blazsanyik Zsaklina

Ismeretlenül

A váróterem nyirkos levegőjében a mellettem ülő nő hajából érzem az áradó cigarettafüstöt. Undorodnom kellene tőle, de már-már hiányozott ez az...

Patak Márta

A fi relé

Lefeküdtem a villanyszerelővel. Egyedül voltam, éppen senki nem volt otthon, lányom valami iskolai ügyben vagy a zenekarával, nem tudom, hol járt éppen, mindenesetre nem állt fönn a...

Patak Márta

A fi relé

Lefeküdtem a villanyszerelővel. Egyedül voltam, éppen senki nem volt otthon, lányom valami iskolai ügyben vagy a zenekarával, nem tudom, hol járt éppen, mindenesetre nem állt fönn a...

Silling István

A város festői

Tollseprűvel porolta le a festményeket a cselédlány a gazdag szalonban a Bajai úton, a század végén emelt, magasföldszintes, villának is beillő eklektikus épületben. A...

Silling István

A város festői

Tollseprűvel porolta le a festményeket a cselédlány a gazdag szalonban a Bajai úton, a század végén emelt, magasföldszintes, villának is beillő eklektikus épületben. A...

Vittai Georgina

A kanyarban

A kanyarban jelentős és fontos katonai tábort létesítettek, ahol a kereskedők és az iparosok is biztonságban érezték magukat. Ad Flexum volt a tábor neve, ami köré a lakosok...

Vittai Georgina

A kanyarban

A kanyarban jelentős és fontos katonai tábort létesítettek, ahol a kereskedők és az iparosok is biztonságban érezték magukat. Ad Flexum volt a tábor neve, ami köré a lakosok...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...