A történetek ereje

A történetek ereje

Kádár Annamária

Interjú Kádár Annamáriával a mesélés tudományáról

 

Kádár Annamária erdélyi pszichológus, terapeuta, egyetemi oktató. A mesék, a történetek gyógyító erejéről és az érzelmi intelligencia fejlesztéséről szóló könyvei által a laikusok is széles körben megismerhették a nevét. Nézete szerint a gyereknevelés és a pedagógiai munka akkor lehet a legsikeresebb, ha a gyerek egyéni igényeihez alkalmazkodik, és a minőségi együttléten keresztül valósul meg. A pszichológia doktora az idén 25 éves Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny jubileuma alkalmából látogatott Zentára, hogy egy szakmai képzés keretén belül a vajdasági pedagógusok is első kézből hallhassanak a történetek erejéről és a gyerek érzelmi intelligenciájáról.

Kádár Annamáriát az előadás után meséről és mesélésről kérdeztük.

 

Hogy kezdtél el a mesék és a mesékkel való gyógyítás iránt érdeklődni?

Ennek legalább három gyökere van. Édesanyám rengeteget mesélt nekem kora gyerekkoromtól kezdve. Az, aki ma vagyok, egyrészt a gyerekkorban megélt meséknek köszönhető. Másrészt a tanítóképző diákjaként benne voltam egy kutatócsoportban, ahol helyesírási hibákat kellett javítanunk. A negyedikeseknek feladatuk volt, hogy mesét írjanak. Mindenféle történetet kitaláltak, végül ebből fakadt fel újra az érdeklődésem. Az államvizsga-dolgozatomban és a doktorimban a gyerekek által írt meséket elemeztem. Megnéztem, hogyan keveredik a valóság és a fantázia. A 9-10 éves kor fontos vízválasztó: ez az időszak a mesére való beállítódás vége, egyben a valóságra való irányulás kezdete. A gyerekek valóságelemeket tartalmazó mesét írtak: a királylány Maggi tyúkhúslevest főzött, a király siratta a rákban elhunyt feleségét, az állatoknak erdőadót kellett fizetniük, Jancsi szerelmes lett a boszorkányba, és mosott, főzött, takarított rá. Édesanyám meséi mellett tehát ez volt a második gyökér. A harmadik pedig az, hogy mindig is szerettem volna meséket írni. 2012-ben a Kulcslyuk Kiadó kért fel, hogy írjak olyan könyvet, amiben mesék mellett elmélet is van a mesékről, illetve az érzelmi intelligencia fejlesztéséről. Így született meg az első tíz mesém Lilláról és Tündérbogyóról.

A mesékben rejlő terápiás lehetőségekről az utóbbi időben elég sokat hallhatunk, de hogy milyen a jó mese, a jó történet, az még nem terjedt el a köztudatban.

A történetmesélés mindenképpen fontos. Amikor a mese terápiás hatását vizsgálom, akkor mindenképpen az a központi kérdés, hogyan válhatunk a saját életmesénk hősévé. Az egy dolog, hogy a népmeséken meg a kortárs meséken keresztül végigélem a hőssé válás lehetőségét, de ennek a saját élettörténeteimen keresztül is meg kell valósulnia. Amikor elmesélek egy megélt élményt, amikor közös családtörténeteket szövünk, amikor újramesélek egy tündérmesét, az mind történetalakítás. A legnagyobb terápiás hatás a belső képalkotásban rejtőzik: hallgatok egy történetet, és megalkotok egy belső mozit, ami ehhez a történethez kapcsolódik. A másik fontos dolog az a biztos hit, hogy ha a népmesék sémájára formálom a saját élettörténeteimet, akkor tudom, hogy a nehézség még csak a történet közepe. A végének jónak kell lennie, és akkor lesz jó, ha például hozzáteszem a saját értelmezésemet a negatívan megélt élményekhez, és átkeretezem pozitív tapasztalattá.

A mesét általában a gyerekkorhoz kapcsoljuk. A felnőttek, az idősek számára is fontos a mese és a történet?

Az idősek sokszor mesélnek régi történeteket apró részletességgel. Olyan, mintha a kirakós az életközépi válság után állna össze. Már nem evidens elvárás, hogy mindennek jól kell sikerülnie, hanem megtanuljuk értékelni a nehézségeket, a próbatételeket, az apró örömöket, és így lesz teljes a kép. Az idős személyek sokszor a legvadabb nehézségeket is pozitívan tudják elmesélni. Gyerekként, unokaként fontos lenne végighallgatni ezeket a történeteket, mert rengeteget vihetünk magunkkal belőlük útravalóul érzelmi utunkon.

A kisebbségi lét, a határon túli magyar identitás hogyan befolyásolja az ember lelkivilágát?

Ez is, mint minden, értelmezés kérdése. Maradhatunk abban a narratívában, hogy ez nekünk rossz, és mennyi mindennel meg kell küzdenünk miatta. De lehet ez egy lehetőség a helytállásra is. Ez végül is a legkisebb királyfi története: jóval több próbatétellel kell szembenézni. Zimbardo időperspektíva-elmélete szerint a múlthoz negatívan is, pozitívan is viszonyulhatunk, a jelenhez hedonisztikusan vagy fatalisztikusan, a jövőszemléletem pedig lehet célorientált vagy transzcendentális. A pozitív múlt nem azt jelenti, hogy csak pozitív dolgok történtek velem, hanem hogy megtanultam az átkeretezést; azt, hogy szemléletváltással tudok módosítani az eseményeken. Akinek negatív múltja van, az csak sorolja és sorolja a panaszait, hogy minek kellett volna máshogy történnie. Ez két teljesen eltérő megközelítés. Ha a pozitív múltból indulok ki, akkor elfogadom, hogy megtörtént az esemény, és megnézem, milyen pluszerőforrásokat kaptam, mennyi mindennel gazdagodtam általa. Ettől válik valami átkeretezett történetté. Ha valakinek elég erős a múltpozitív hozzáállása, ha hedonisztikusan meg tudja élni a jelent, ha célorientált a jövője, akkor teljesen mindegy, hogy kisebbségi vagy többségi létben él, mert mindenféleképpen megvan a lehetősége a boldog és elégedett életre. És élhet valaki bármilyen jó körülmények között, ha múltnegatívan él, és folyamatosan az elégedetlenségét és a nehézségeit hangsúlyozza. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy milyen családi narratívák élnek tovább.

Az előadásban elhangzott, hogy nehéz a különböző életkorú, eltérő érdeklődésű gyerekeknek olyan mesét találni, amely mindegyiküket egyformán leköti. Hogy lehet így megoldani a szinte mindennapos esti mesét?

Ez nagy kreativitást igényel, és jó, ha sikerül bevonni másokat is a feladatba. Az apa is, a nagyszülő is, a nagyobb gyerek is mesélhet a kisebbeknek. Időben is különválasztható a mese, például a nagynak elmesélem a tündérmesét, amíg a kicsi alszik. Minden családnak meg kell találnia, hogy mi a jó nekik. Nekünk a böngészők váltak be, ahol egyes szereplőket, kincseket kell megtalálniuk a gyerekeknek. Másnak az válhat be például, hogy újraolvassák a Kipp Kopp-történeteket, mert ezt annak idején a nagy is szerette. Van, ahol az apuka mesél a nagynak, az anyuka meg a kicsiknek. Ez szervezés, idő, energia és erőforrás függvénye.

A mesehallgatás passzív folyamat, vagy bátorítsuk a gyerekeket arra, hogy beleszóljanak a történet alakulásába?

A mesehallgatás akkor sem passzív folyamat, ha a gyerek nem szól bele a történetbe, hiszen fejben zajlik a belső képalkotás. A meséléstől nem kell félni, mert a gyerek olyan belső képeket fog alkotni, amelyek az ő történetével összhangban vannak. A sárkány pont annyira lesz félelmetes, amennyivel a gyerek adott élethelyzetben még képes megbirkózni. Nyugodtan lehet kitalálni vagy újragondolni történeteket. A mese attól mese, hogy át lehet alakítani, tovább lehet gondolni, teljesen újat is ki lehet találni. Ez egy nagyon jó közös és izgalmas feladat.

A pedagógusok mennyire nyitottak arra, hogy meséljenek a gyerekeknek?

Szerencsére óvodás és kisiskolás korban a mese szinte mindennapos szertartás az oktatásban. Az óvodapedagógus mese és játék nélkül nem is tudná végezni a tevékenységét. Kisiskolás korban is ott a mese, de azt látom, hogy sokszor felboncolják, kivesézik, megkeresik a tanulságot. De arra a szemléletre is vannak jó példák, hogy egy mesével nem kell tenni semmit, csak odaadni a gyereknek. Ha egy pedagógus le akarja kötni a diákok figyelmét, ahhoz minden tantárgy esetén a történetmesélés a legfontosabb eszköze. A történelemtanítástól kezdve a matematikáig mindenhol lehet látni, hogy ha egy jó történetet hall, akkor ott van a gyerek arcán a hipnotikus transz. Ha nincs befejezve egy történet, az piszkálja a fantáziát. A történetmesélés lehetőségeit rengeteg módon ki lehet használni, de nem könnyű összegyűjteni a jó sztorikat, nem könnyű jól mesélni őket. Ez is egy olyan készség, amit sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy jól működjön.

Minden korosztálynak meséljünk, a kamaszoknak is?

Igen, sőt talán a kamaszoknak van a legnagyobb szükségük a történetre. Ráadásul ők a legproblémásabb korosztály ebből a szempontból: elutasítják, mégis szomjazzák a mesét. A kamaszoknak való mesemondás nehéz terep. Nekik tudni úgy mesélni, hogy lekösse őket – az már valami!

 

Madár Anikó

Nekem a könyv egy szent forma

Maurits Ferenc: Én ma is rajzolónak tartom magam rész   Maurits Ferenc, Móri, ahogy sokan ismerik, grafikus, festő és költő. Egyformán mind a három. Nincs fontossági sorrend....

Madár Anikó

Nekem a könyv egy szent forma

Maurits Ferenc: Én ma is rajzolónak tartom magam rész   Maurits Ferenc, Móri, ahogy sokan ismerik, grafikus, festő és költő. Egyformán mind a három. Nincs fontossági sorrend....

Madár Anikó

Nekem a könyv egy szent forma

Maurits Ferenc: A Telepen lettem emberré 1. rész Maurits Ferenc, Móri, ahogy sokan ismerik, grafikus, festő és költő. Egyformán mind a három. Nincs fontossági sorrend. Műveiben a kép...

Madár Anikó

Nekem a könyv egy szent forma

Maurits Ferenc: A Telepen lettem emberré 1. rész Maurits Ferenc, Móri, ahogy sokan ismerik, grafikus, festő és költő. Egyformán mind a három. Nincs fontossági sorrend. Műveiben a kép...

Madár Anikó

A jó színház több nyelven, több eszközzel mesél

Beszélgetés Hegymegi Máté Junior Prima díjas rendezővel, koreográfussal, tánc- és színművésszel   Hegymegi Mátéval a vajdasági közönség...

Madár Anikó

A jó színház több nyelven, több eszközzel mesél

Beszélgetés Hegymegi Máté Junior Prima díjas rendezővel, koreográfussal, tánc- és színművésszel   Hegymegi Mátéval a vajdasági közönség...

Madár Anikó

Türelem és alázat

Beszélgetés a Pataki-gyűrű díjas Mészáros Árpád színművésszel Amikor Mészáros Árpádot III. Richárdról kérdeztem, nem...

Madár Anikó

Türelem és alázat

Beszélgetés a Pataki-gyűrű díjas Mészáros Árpád színművésszel Amikor Mészáros Árpádot III. Richárdról kérdeztem, nem...

L. Móger Tímea

Innen és túl a Maszat-hegyen

Varró Dániel számára a legfontosabb a hitelesség – Most könyvfolytatáson dolgozik   A vajdasági olvasótábor a palicsi Nyárhangoló Fesztivál keretében...

L. Móger Tímea

Innen és túl a Maszat-hegyen

Varró Dániel számára a legfontosabb a hitelesség – Most könyvfolytatáson dolgozik   A vajdasági olvasótábor a palicsi Nyárhangoló Fesztivál keretében...

Mihályi Katalin

Tanúságok és tanulságok

Kölnei Lívia hitről, a példa erejéről, a konzervatív feminizmusról Kölnei Lívia író, a magyarországi Képmás magazin online kiadásának felelős...

Mihályi Katalin

Tanúságok és tanulságok

Kölnei Lívia hitről, a példa erejéről, a konzervatív feminizmusról Kölnei Lívia író, a magyarországi Képmás magazin online kiadásának felelős...

Madár Anikó

„A tánc számomra létszükséglet”

Góbi Rita táncművésszel, koreográfussal, táncpedagógussal az önfeledt jelenlétről, az állandó kísérletezésről, arról, mi mindenre tanít meg a...

Madár Anikó

„A tánc számomra létszükséglet”

Góbi Rita táncművésszel, koreográfussal, táncpedagógussal az önfeledt jelenlétről, az állandó kísérletezésről, arról, mi mindenre tanít meg a...

Fejős Csilla

Táncolni: reagálni az Univerzum misztériumára

Beszélgetés Nagy Józseffel, a kortárs mozgásszínház megkerülhetetlen képviselőjével (nem csak) az OMMA című produkciója kapcsán     Nagy József...

Fejős Csilla

Táncolni: reagálni az Univerzum misztériumára

Beszélgetés Nagy Józseffel, a kortárs mozgásszínház megkerülhetetlen képviselőjével (nem csak) az OMMA című produkciója kapcsán     Nagy József...

Fejős Csilla

A megszólalás hitelessége

Szarvas József színművésszel a színház mai küldetéséről, a hagyomány szerves beágyazódásának szükségességéről...

Fejős Csilla

A megszólalás hitelessége

Szarvas József színművésszel a színház mai küldetéséről, a hagyomány szerves beágyazódásának szükségességéről...

Madár Anikó

Hinni kell a csodában

Bajza Viktória színésznővel Palicson, a Nyárhangoló Fesztiválon beszélgettünk   Egyik este Madame Giry Az operaház fantomjában, a másikon egy félénk,...

Madár Anikó

Hinni kell a csodában

Bajza Viktória színésznővel Palicson, a Nyárhangoló Fesztiválon beszélgettünk   Egyik este Madame Giry Az operaház fantomjában, a másikon egy félénk,...