A múlt minden átmenet nélkül torlódik egymásba.
A tegnap világa címmel írt könyvet Stefan Zweig német író a XX. század elején, arról, hogy mennyire váratlanul érte a világot 1914-ben a szarajevói merénylet, amikor Gavrilo Princip megölte Ferenc Ferdinándot, az osztrák–magyar trónörököst. A XXI. század valami hasonló világméretű sokkal vette kezdetét. 2001. szeptember 11-én New Yorkban a WTC ikertornyai ellen kamikaze terroristák támadtak, minek következtében a globális világkapitalizmus szimbólumai összeomlottak. Persze ne feledjük, a hollywoodi katasztrófafilmekben hányszor lerombolták Manhattant. Elsőként King Kong mászott fel az Empire State Buildingre, majd digitálisan újrakevert változatában, a Godzillában (1998) a hollywoodi álomgyár számítógép-animációs és pirotechnikus kommandói rombolták le a New York-i felhőkarcolókat. Az utóbbi két évtizedben az amerikai szórakoztatóipar sugallatára „a manhattani törés-zúzás” vizuális közhely lett, minden magára valamit adó hollywoodi katasztrófafilmben szerepelt.
A posztmodern kor utáni világ permanens válságáról sokan sokféleképpen értekeztek: Aldous Huxley Visszatérés a szép új világhoz című könyvében nyíltan rávilágít a világ aktuális problémáira: a túlnépesedésre, a túlszervezettségre, a mértéktelen fogyasztásra, a propagandára, az agymosás (a kémiai és a tudat alatti meggyőzés) módszereire. A tavaly elhunyt Paul Virilio, a sebesség tudósa szerint a világváros kaotikus hálózata összesűríti a sebesség alakzatait, a kommunikáció szemcséit, a szabványosított technikákat. Umberto Eco pedig „cseppfolyósodásról” írt, amikor sem az egyén, sem a társadalom számára nincsenek többé biztos kapaszkodók. Egyesek azt állítják, a XX. század a totalitarizmus százada volt, a XXI. század pedig a terrorizmusé és a vírusoké lesz. Persze régen is volt háború és járvány (pestis, kolera stb.), mert a múlt minden átmenet nélkül torlódik egymásba.
A mostani koronavírus-járvány a globalizálódó világra mért csapást. Azon az illúzión esik csorba, hogy a világ boldogulásához elegendő az árucsere-forgalmon alapuló gazdaság.
Az öngyilkos terrorizmus és az emberre leselkedő halálos vírusok ellen lehetetlen a teljes győzelem. A láthatatlan és arctalan ellenséggel szemben nem nyújthat védelmet az atomarzenál és az ellenszérum.
A lelke mélyén szelíden antiglobalista polgár most tétován fontos könyvek után nyúl. Előveszi Bodor Ádám Sinistra körzetét, Cormac McCarthy Az út című regényét, amelyben a „vég” után apa és fia éhezve és fázva bandukolnak egy úton, keresve a maradék jót, ami túlélhette a pusztulást. És szelíden azt mormolja:
Uram, ments meg minket önmagunktól, rossz példaképeinktől, a haladás mániájától, a kapitalizmus romboló kreativitásától! Uram, ments meg minket a vírusoktól, a bulimiától, ments meg minket a mindennapi apokalipszistől!