Nagyon csintalan óvodás voltam, ezért az óvó néni hatéves koromban meggyőzte édesanyámat, hogy már teljesen érett vagyok az iskolához. Így aztán mindig én voltam a legfiatalabb az osztályban. Az általános iskola után a Moša Pijade Gimnázium társadalomtudományi tagozatára iratkoztam. Érettségi dolgozatomat képzőművészetből írtam, a kubizmus témájában. Akkoriban kezdtem hobbiból fotózni, emellett a rajzolásba és a festészetbe is belemerültem. Több éven keresztül abból fizettem a nyaralásom, hogy az isztriai Rovinj festői szépségű városka „riváján” karikatúrákat és portrékat rajzolgattam turistáknak.
Érettségi után Budapesten a képzőművészeti akadémián grafika szakra felvételiztem. Portrékat és aktokat rajzoltunk szénnel, két hétig kb. ötszázan. Ötvenen sikeresen átjutottunk, de a szóbeli vizsgán elbuktattak, mivel az egy pillanatra felvillantott reprodukcióról „csak” azt tudtam elmondani, hogy Pablo Picasso Avignoni kisasszonyok című, kubista stílusban 1906-ban festett képéhez van szerencsém. A vizsgáztató tanár úr elmagyarázta, hogy Picasso ezt a képét valóban 1906-ban kezdte, de csak 1907 tavaszán fejezte be, ezért a válaszom nem kielégítő. Később megtudtam, hogy a sikeres felvételi kulcsa: legalább egy évig heti háromszor különórákat kell venni a professzornál. Ehhez nem volt semmi kedvem, így hát fogtam magam, és Újvidéken beiratkoztam a jogi karra. Kezdetben gondot jelentett a szerb nyelvű oktatás, vizsgázás, de beletanultam, megkedveltem a jogot, és egy év késéssel lediplomáztam.
Ezt a plusz egy évet annak köszönhettem, hogy a társadalmi tulajdon és önigazgatás nevű tantárgyból a legkönnyebb vizsgakérdésre, mármint hogy „mi az önigazgatás”, egyszerűen a következőt válaszoltam: „Az egy nagy hülyeség, ami sehol a világon nincs, csak nálunk, és amiről egyesek még tankönyveket is írnak.” Emiatt aztán ki kellett várnom, hogy a tankönyvíró-vizsgáztató tanár úr nyugdíjba vonuljon.
A diploma megszerzése után Szabadkán néhány évig az Integral építővállalat jogi osztályán dolgoztam, majd a DDOR Novi Sad Biztosítótársaság jogi képviselője lettem. 1993-ban megnyitottam saját ügyvédi irodámat, ahol ma is dolgozom. Főleg közlekedési, baleseti, biztosítási-kártérítési ügyekre szakosodtam.
A fotózást középiskolás korom óta nem hagytam abba. Hazai és nemzetközi fotópályázatokon vettem részt, kisebb-nagyobb díjakat nyertem. Idővel tagságot és rangot szereztem a Szerbiai és a Vajdasági Fotósszövetségben, tagja lettem a Magyar Fotóművészek Világszövetségének is. Több hazai és nemzetközi kiállításon vettem részt. A szabadkai Pannónia Fotóklub alapító tagja vagyok. Fotóim megjelentek újságokban, folyóiratokban, könyvekben. Otthon berendeztem egy kis stúdiót, ahol kedvtelésből néha portrékat fényképezek.
Szeretek horgászni, csónakázni a Dunán, itt is velem van a fényképezőgépem, természetfotókat, tájakat, madarakat, halakat fényképezek. Ma már nem érdekelnek a fotós rangfokozatok, fotópályázatok. A fotózást a legkedvesebb kreatív időtöltésemnek tekintem.