1957, Szabadka

1957, Szabadka

Karlo De Negri

Nagyon csintalan óvodás voltam, ezért az óvó néni hatéves koromban meggyőzte édesanyámat, hogy már teljesen érett vagyok az iskolához. Így aztán mindig én voltam a legfiatalabb az osztályban. Az általános iskola után a Moša Pijade Gimnázium társadalomtudományi tagozatára iratkoztam. Érettségi dolgozatomat képzőművészetből írtam, a kubizmus témájában. Akkoriban kezdtem hobbiból fotózni, emellett a rajzolásba és a festészetbe is belemerültem. Több éven keresztül abból fizettem a nyaralásom, hogy az isztriai Rovinj festői szépségű városka „riváján” karikatúrákat és portrékat rajzolgattam turistáknak.

Érettségi után Budapesten a képzőművészeti akadémián grafika szakra felvételiztem. Portrékat és aktokat rajzoltunk szénnel, két hétig kb. ötszázan. Ötvenen sikeresen átjutottunk, de a szóbeli vizsgán elbuktattak, mivel az egy pillanatra felvillantott reprodukcióról „csak” azt tudtam elmondani, hogy Pablo Picasso Avignoni kisasszonyok című, kubista stílusban 1906-ban festett képéhez van szerencsém. A vizsgáztató tanár úr elmagyarázta, hogy Picasso ezt a képét valóban 1906-ban kezdte, de csak 1907 tavaszán fejezte be, ezért a válaszom nem kielégítő. Később megtudtam, hogy a sikeres felvételi kulcsa: legalább egy évig heti háromszor különórákat kell venni a professzornál. Ehhez nem volt semmi kedvem, így hát fogtam magam, és Újvidéken beiratkoztam a jogi karra. Kezdetben gondot jelentett a szerb nyelvű oktatás, vizsgázás, de beletanultam, megkedveltem a jogot, és egy év késéssel lediplomáztam.

Ezt a plusz egy évet annak köszönhettem, hogy a társadalmi tulajdon és önigazgatás nevű tantárgyból a legkönnyebb vizsgakérdésre, mármint hogy „mi az önigazgatás”, egyszerűen a következőt válaszoltam: „Az egy nagy hülyeség, ami sehol a világon nincs, csak nálunk, és amiről egyesek még tankönyveket is írnak.” Emiatt aztán ki kellett várnom, hogy a tankönyvíró-vizsgáztató tanár úr nyugdíjba vonuljon.

A diploma megszerzése után Szabadkán néhány évig az Integral építővállalat jogi osztályán dolgoztam, majd a DDOR Novi Sad Biztosítótársaság jogi képviselője lettem. 1993-ban megnyitottam saját ügyvédi irodámat, ahol ma is dolgozom. Főleg közlekedési, baleseti, biztosítási-kártérítési ügyekre szakosodtam.

A fotózást középiskolás korom óta nem hagytam abba. Hazai és nemzetközi fotópályázatokon vettem részt, kisebb-nagyobb díjakat nyertem. Idővel tagságot és rangot szereztem a Szerbiai és a Vajdasági Fotósszövetségben, tagja lettem a Magyar Fotóművészek Világszövetségének is. Több hazai és nemzetközi kiállításon vettem részt. A szabadkai Pannónia Fotóklub alapító tagja vagyok. Fotóim megjelentek újságokban, folyóiratokban, könyvekben. Otthon berendeztem egy kis stúdiót, ahol kedvtelésből néha portrékat fényképezek.

Szeretek horgászni, csónakázni a Dunán, itt is velem van a fényképezőgépem, természetfotókat, tájakat, madarakat, halakat fényképezek. Ma már nem érdekelnek a fotós rangfokozatok, fotópályázatok. A fotózást a legkedvesebb kreatív időtöltésemnek tekintem.

Verebes Ernő

Hangörökségek

Dormán László abban különbözik mindenki mástól – ahogy mindenki más is egymástól –, hogy ő másként különbözik. Harsonatanár,...

Verebes Ernő

Hangörökségek

Dormán László abban különbözik mindenki mástól – ahogy mindenki más is egymástól –, hogy ő másként különbözik. Harsonatanár,...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...