Kétszer kettő négyzetméter

Ültem a váróteremben, és vártam. Nem várni nem mertem, mert az ajtóra fel volt írva, hogy VÁRÓTEREM. A végrehajtás intézményeiben az ember mindent kötelességnek vesz. Szó ne érje a ház elejét, pont úgy vártam, ahogy bárki más is. Nem tűntem ki a többi, maximum tíz várakozó közül. Nyílt a nagy fehér ajtó. „A következő!” – szólt ki egy szemüveges férfi. Gondoltam, ha senki nem mozdul, akkor rajtam a sor. Hirtelen abbahagytam a várást, és bementem a nagy fehér teremből a nagy fehér ajtón át egy kellemes irodába. Tényleg otthonos volt, virágcseréppel, bőrfotellel, íróasztallal meg nagy ablakokkal. Egy pillanatig ámultan álltam a sáros cipőmmel a perzsaszőnyegen, mígnem a szemüveges vékony alak leültetett a bőrkanapéra. Szemben velem könyvespolc volt tele enciklopédiákkal, pár latin szótár, jogtörténelem meg egy macskás képregény. A szemüveges férfi matatott az íróasztalán, arrább tett pár papírlapot, meg firkantott valamiket az ezüst tintatollával néhányra. Ezek után, bár hezitálva, felkelt az asztaltól, és leült mellém a kanapéra. Rágyújtott, a hamu egy kis dohányzóasztalra került a kanapé mellett, ami pont kézre esett neki.

  Talán még egyet vagy kettőt szívhatott a cigarettájába, mire megint felkelt, elment az asztalig, elvett egy sárga aktát, és már azzal együtt ült le ismét a bőrkanapéra. Nem szólt semmit. Olvasásra igazította a szemüvegét, felütötte az aktát, és belenézett, beleszívott megint a cigarettájába, majd úgy mondta fejből a helyzetet, mintha olvasná.

  – Az Országos Földmérési és Mezőgép-nyilvántartási Hivatal főépületébe harmadik hó tizenkettedikén beérkezett egy kérvény, miszerint ön igényelt egy földet, név szerint a külvárosi, a Nemzeti Kincstár birtokában lévő AT–32 földterületet. A szükséges papírok, kérvények, miegymás hiánytalanul és kifogás nélkül megérkeztek. Ezek után negyedik hó harmadikán a Nemzeti Kincstár Behajtó és Temetési Osztálya levelet küldött a Legfelső Végrehajtó Bíróság Mezőgazdasági Osztályára, ide. Mi önnek kiküldtük az idézést negyedik hó tizenegyedikén, a mai időpontra. És most itt van. Ha minden igaz – viccelődött, bár az arca komoly maradt. Letette az aktát a dohányzóasztalra, levette a szemüvegét, és kényelmesen elhelyezkedett a kanapén. – Felmerül a kérdés: mire kell magának az AT–32-es földterület?

  – Mindig is szerettem volna egy kis tanyát. Ez amolyan gyermekkori álom. Más tűzoltó, hajóskapitány akart lenni, hát nekem ez kellett.

  – Ez mind rendben is volna, de egy kis logikai bukkanó van, ha meg nem sértem – folytatta –, ez a terület, az AT–32, mindössze négy négyzetméter. Kétszer kettő méter. Mit kezd az ember négy négyzetméternyi legális földterülettel?

  – Nos… – akkor már egy kissé izzadt a tenyerem, a homlokom, pont úgy éreztem magam, mint anno, a nyirkos kihallgatópincében. – Kis igényű ember vagyok. Tudja, hogy van, bíró úr, aki a kicsit nem becsüli… – magyaráztam zavaromban.

  – Ez mind érthető, de értsen meg engem is. A bíróságnak ez már felettébb gyanús lehet ilyen időkben. Felütötte a fejét az a rossz szokás, hogy egyes polgártársaink kis négyzetméter területeket vásárolnak, aztán gondozzák, locsolgatják, az meg persze nő. A terület növekszik, de az adót, jogilag, a kis négyzetméter után fizetik továbbra is. Ez törvénybe ütközik.

  – Ez bennem fel sem merült, tisztelt bíró úr. Egy pillanatig sem – magyaráztam a vékony, szemüveg nélküli bírónak, aki alig múlhatott ötven. – Nekem csak a kikapcsolódás miatt… szóval érti. Bennem ez fel sem merült – mentegetőztem.

  – Nézze, maga egy szimpatikus ember, és bocsásson meg, ha kételkedtem, de nehéz idők járnak – azzal felállt, elnyomta a cigarettát, feltette a szemüvegét, és az asztalához ment. – Jómagam is sokat idegeskedem, hogy nehogy rájöjjek, illegálisan növesztek földterületeket a városhatáron. Talán ennek tudható be a paranoia. Hogy bármikor lecsaphatok magamra kapálás közben, egy vasárnap délután a törvény nevében – mondta, azzal aláírt két-három papírt, nagy pecséteket nyomott rá, ráfújt egy kicsit, hogy megszáradjon a friss tinta, és átnyújtotta. – Gratulálok! Ön az AT–32 büszke tulajdonosa.

  – Köszönöm. További szép napot! – mondtam, és azzal kivágtattam a fehér VÁRÓTERMEN át az épületből, a papírokat szorongatva a kezemben. Talán még egy kis elégedett mosoly is volt az arcomon. Csak egy kis konzervatív.

  Másnap kibuszoztam a birtokomra. Pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Se több, se kevesebb. Az egészet átjárta a nyugalom. Talán ilyen lehetett az éden is, a száműzetés előtt. Ott, abban a pillanatban mindent elfeledtem. A razziákat, a nyirkos pincében töltött napokat, a párizsi éveket, a szerelmeimet. Csak én voltam, meg az a kétszer kettő méter terület, amely törvényesen is az enyém volt, amelyet nem vehetett el tőlem senki. Azzal leültem, bele a száraz, sárguló fűbe, és néztem azt a sok embert, akik öntözték, nevelgették a földjeiket.

 

 

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...

Patak Márta

Háború és rock and roll

Egész este megint a Novi Sadot hallgattam, lépett be a konyhába a fiatal szomszédasszony, én meg néztem a sarokból, szerettem volna megérteni végre, mi olyan nagyon fontos neki ezzel a Novi...

Patak Márta

Háború és rock and roll

Egész este megint a Novi Sadot hallgattam, lépett be a konyhába a fiatal szomszédasszony, én meg néztem a sarokból, szerettem volna megérteni végre, mi olyan nagyon fontos neki ezzel a Novi...

Kolter László

A halál

Meghalt. A halál pontos ideje: Ismeretlen. A halál oka: Az orvos vizsgálata alapján csendes és kíméletlen volt a halál. Az ember szíve megállt, légzése megszűnt, teste...

Kolter László

A halál

Meghalt. A halál pontos ideje: Ismeretlen. A halál oka: Az orvos vizsgálata alapján csendes és kíméletlen volt a halál. Az ember szíve megállt, légzése megszűnt, teste...

Kolter László

Borban van az igazság

Az egyik pohár a másiknak: – Miért vagy félig töltve? – Nem hallak, gyere közelebb! – Azt akarom kérdezni, hogy miért vagy csak félig töltve. – Isznak belőlem, ha...

Kolter László

Borban van az igazság

Az egyik pohár a másiknak: – Miért vagy félig töltve? – Nem hallak, gyere közelebb! – Azt akarom kérdezni, hogy miért vagy csak félig töltve. – Isznak belőlem, ha...

Fehér Miklós

Szépiában látni a világot

Lillának az Újvidék–Belgrád közti autópálya-szakasz a kedvence. Ezen az úton szeret a leginkább vezetni. Szabályos, 10 óra 10 perces óramutatóval megegyezően...

Fehér Miklós

Szépiában látni a világot

Lillának az Újvidék–Belgrád közti autópálya-szakasz a kedvence. Ezen az úton szeret a leginkább vezetni. Szabályos, 10 óra 10 perces óramutatóval megegyezően...

Silling István

A patikus

A nagyhevesi patikát még a 19. század utolsó évtizedében nyitotta meg Adolf Hammerl, aki a grazi egyetemen végezte gyógyszerészeti tanulmányait. Családjában nem jelentett...

Silling István

A patikus

A nagyhevesi patikát még a 19. század utolsó évtizedében nyitotta meg Adolf Hammerl, aki a grazi egyetemen végezte gyógyszerészeti tanulmányait. Családjában nem jelentett...

Mirnics Zsuzsa

Fél pár klumpa

Egész héten kopogós hideg volt. Az udvaron a tócsák keményre fagytak. Erzsi reggelente összetörte a jeget a vályúban, kiborította, és meleg vizet öntött a...

Mirnics Zsuzsa

Fél pár klumpa

Egész héten kopogós hideg volt. Az udvaron a tócsák keményre fagytak. Erzsi reggelente összetörte a jeget a vályúban, kiborította, és meleg vizet öntött a...

Tóth Eszter Zsófia

A mézeskalács házikó

– Meglepetés! – nyitott be egy nap vidáman Kriszta néni, a némettanárnő a gimnáziumi osztálytermünkbe. Kriszta néni dauerolt frizurát viselt, és mindig csinosan...

Tóth Eszter Zsófia

A mézeskalács házikó

– Meglepetés! – nyitott be egy nap vidáman Kriszta néni, a némettanárnő a gimnáziumi osztálytermünkbe. Kriszta néni dauerolt frizurát viselt, és mindig csinosan...

Tóth Eszter Zsófia

A horog

– Úgy kezdődött – kezdett bele a történetbe apa –, hogy amikor kisfiú voltam, a nagyapáddal jártam a Zala-partra horgászni. Ő mindig hozott magával egy filléres...

Tóth Eszter Zsófia

A horog

– Úgy kezdődött – kezdett bele a történetbe apa –, hogy amikor kisfiú voltam, a nagyapáddal jártam a Zala-partra horgászni. Ő mindig hozott magával egy filléres...