Kétszer kettő négyzetméter

Ültem a váróteremben, és vártam. Nem várni nem mertem, mert az ajtóra fel volt írva, hogy VÁRÓTEREM. A végrehajtás intézményeiben az ember mindent kötelességnek vesz. Szó ne érje a ház elejét, pont úgy vártam, ahogy bárki más is. Nem tűntem ki a többi, maximum tíz várakozó közül. Nyílt a nagy fehér ajtó. „A következő!” – szólt ki egy szemüveges férfi. Gondoltam, ha senki nem mozdul, akkor rajtam a sor. Hirtelen abbahagytam a várást, és bementem a nagy fehér teremből a nagy fehér ajtón át egy kellemes irodába. Tényleg otthonos volt, virágcseréppel, bőrfotellel, íróasztallal meg nagy ablakokkal. Egy pillanatig ámultan álltam a sáros cipőmmel a perzsaszőnyegen, mígnem a szemüveges vékony alak leültetett a bőrkanapéra. Szemben velem könyvespolc volt tele enciklopédiákkal, pár latin szótár, jogtörténelem meg egy macskás képregény. A szemüveges férfi matatott az íróasztalán, arrább tett pár papírlapot, meg firkantott valamiket az ezüst tintatollával néhányra. Ezek után, bár hezitálva, felkelt az asztaltól, és leült mellém a kanapéra. Rágyújtott, a hamu egy kis dohányzóasztalra került a kanapé mellett, ami pont kézre esett neki.

  Talán még egyet vagy kettőt szívhatott a cigarettájába, mire megint felkelt, elment az asztalig, elvett egy sárga aktát, és már azzal együtt ült le ismét a bőrkanapéra. Nem szólt semmit. Olvasásra igazította a szemüvegét, felütötte az aktát, és belenézett, beleszívott megint a cigarettájába, majd úgy mondta fejből a helyzetet, mintha olvasná.

  – Az Országos Földmérési és Mezőgép-nyilvántartási Hivatal főépületébe harmadik hó tizenkettedikén beérkezett egy kérvény, miszerint ön igényelt egy földet, név szerint a külvárosi, a Nemzeti Kincstár birtokában lévő AT–32 földterületet. A szükséges papírok, kérvények, miegymás hiánytalanul és kifogás nélkül megérkeztek. Ezek után negyedik hó harmadikán a Nemzeti Kincstár Behajtó és Temetési Osztálya levelet küldött a Legfelső Végrehajtó Bíróság Mezőgazdasági Osztályára, ide. Mi önnek kiküldtük az idézést negyedik hó tizenegyedikén, a mai időpontra. És most itt van. Ha minden igaz – viccelődött, bár az arca komoly maradt. Letette az aktát a dohányzóasztalra, levette a szemüvegét, és kényelmesen elhelyezkedett a kanapén. – Felmerül a kérdés: mire kell magának az AT–32-es földterület?

  – Mindig is szerettem volna egy kis tanyát. Ez amolyan gyermekkori álom. Más tűzoltó, hajóskapitány akart lenni, hát nekem ez kellett.

  – Ez mind rendben is volna, de egy kis logikai bukkanó van, ha meg nem sértem – folytatta –, ez a terület, az AT–32, mindössze négy négyzetméter. Kétszer kettő méter. Mit kezd az ember négy négyzetméternyi legális földterülettel?

  – Nos… – akkor már egy kissé izzadt a tenyerem, a homlokom, pont úgy éreztem magam, mint anno, a nyirkos kihallgatópincében. – Kis igényű ember vagyok. Tudja, hogy van, bíró úr, aki a kicsit nem becsüli… – magyaráztam zavaromban.

  – Ez mind érthető, de értsen meg engem is. A bíróságnak ez már felettébb gyanús lehet ilyen időkben. Felütötte a fejét az a rossz szokás, hogy egyes polgártársaink kis négyzetméter területeket vásárolnak, aztán gondozzák, locsolgatják, az meg persze nő. A terület növekszik, de az adót, jogilag, a kis négyzetméter után fizetik továbbra is. Ez törvénybe ütközik.

  – Ez bennem fel sem merült, tisztelt bíró úr. Egy pillanatig sem – magyaráztam a vékony, szemüveg nélküli bírónak, aki alig múlhatott ötven. – Nekem csak a kikapcsolódás miatt… szóval érti. Bennem ez fel sem merült – mentegetőztem.

  – Nézze, maga egy szimpatikus ember, és bocsásson meg, ha kételkedtem, de nehéz idők járnak – azzal felállt, elnyomta a cigarettát, feltette a szemüvegét, és az asztalához ment. – Jómagam is sokat idegeskedem, hogy nehogy rájöjjek, illegálisan növesztek földterületeket a városhatáron. Talán ennek tudható be a paranoia. Hogy bármikor lecsaphatok magamra kapálás közben, egy vasárnap délután a törvény nevében – mondta, azzal aláírt két-három papírt, nagy pecséteket nyomott rá, ráfújt egy kicsit, hogy megszáradjon a friss tinta, és átnyújtotta. – Gratulálok! Ön az AT–32 büszke tulajdonosa.

  – Köszönöm. További szép napot! – mondtam, és azzal kivágtattam a fehér VÁRÓTERMEN át az épületből, a papírokat szorongatva a kezemben. Talán még egy kis elégedett mosoly is volt az arcomon. Csak egy kis konzervatív.

  Másnap kibuszoztam a birtokomra. Pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Se több, se kevesebb. Az egészet átjárta a nyugalom. Talán ilyen lehetett az éden is, a száműzetés előtt. Ott, abban a pillanatban mindent elfeledtem. A razziákat, a nyirkos pincében töltött napokat, a párizsi éveket, a szerelmeimet. Csak én voltam, meg az a kétszer kettő méter terület, amely törvényesen is az enyém volt, amelyet nem vehetett el tőlem senki. Azzal leültem, bele a száraz, sárguló fűbe, és néztem azt a sok embert, akik öntözték, nevelgették a földjeiket.

 

 

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...