Mint a gyermek,
ha kincset talál,
csillogó üvegcserepet: dicsekedne,
de inkább zsebébe rejti,
s mikor már senki
se látja, megáll,
körbenéz, nyitja tenyerét, arcát
emeli az égre, s a színes cserépbe
beleles: ó, micsoda új világ, színpatakok
csobognak feléje, fényzuhatagban
fürdik a táj,
a füstös falakra lila felhő kúszik,
s a szürke varjú: paradicsommadár!
Rád így találtam: ritka kincs
egy másik világból,
ahol csak fény, csak szín,
csak ragyogás,
Újvidék pora
Bora-Bora ezüst homokjának tűnik,
s ha szemed tükrében
magamra nézek, már
nem én vagyok az, de valaki
szebb, jobb, igazabb más.